Zenta honlapját böngészve a város parkjairól, a Népkertről és a városháza előtt elterülő parkról mindössze néhány mondatos leírást találhatunk:
„A város főtéri parkját néhány ritka fafajta és cserje díszíti, mint például a ginkófa, a tiszafa, a mahónia, a japánbirs, a rózsa- és az aranyfa. A város nagy parkja – az 1866-ban létesült Népkert – a városközponthoz nem messze, a Tisza régi árterén, illetve az alacsonyabb fekvésű első teraszán található. A valamikor igazi látványosságnak számító Népkertben – ahol csodálatos rózsalugasok és virágágyások pompáztak –, ma csupán a különleges fafajták – a pusztuló kocsányos tölgyek, a kőrisfafélék, a platánfák, a fenyők – a cserjék és a pázsitfűfélék őrzik a város egykori kedvenc sétálóhelyének emlékét.”
Ma: A játszóteret felveri a gaz, pedig csak kaszálni kellene (Gergely József felvétele)
A Népkert jövőre lesz 150 éves.
PARKÉPÍTŐ ELŐDEINK
A Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai (1909) című monográfiában olvashatunk rövid leírást a Népkertről:
„A hídtöltés tövében csorgatja a gyér vizét a város legrégibb ártézi kútja. Attól néhány lépésnyire kezdődik a 15 hold kiterjedésű Népkert, a város legközelebbi üdülőhelye, hatalmas lombozatú nyárfa-keretben. A szórakozás eszközei: tekepálya, korcsolyapálya, teniszpálya, nyári mulató, melyek azonban a nyári mulató kivételével egyes társaságok tulajdonai. A népkert platánjai alatt újabb időben angolparkot csináltak. A népünnepélyeknek ez a megszokott helye.”
Zenta monográfiája I. (2000) kiadásában Guelmino János nyugalmazott biológus foglalkozik a Népkerttel: „Zenta Nagy parkja – a Népkert – a város központjának a közelében ugyan, de az alacsonyabb fekvésű I. teraszon található. A Tisza szabályozását és a védőtöltés megépítését követően a városi közgyűlés 1866-ban elhatározza e park létesítését, majd Knézy Ferenc helybeli kertész díjnyertes terve alapján 1867-ben megkezdik a kijelölt 34 holdnyi terület körülárkolását és betelepítését. A Népkertbe fahídon át lehetett eljutni… A fa- és cserjecsemetéket a keresztesi faiskolából telepítették, és kezdetben csak a Népkert déli részét rendezték, az északi fásítására és a két kis dísztó kiásására az I. világháború után, Gallé Viktor főkertész vezetésével került sor.”
EGYRE KEVESEBB A SZÉP FA
A Kioszk napjainkban, virágoknak nyoma sincs, a fű is kiszáradt
A Népkert mai faállományát pusztuló öreg kocsányos tölgyek, kőrisfák, néhány öreg platánfa, vadszilva-, vadalma-, vadkörte-, gesztenye-, hárs-, feketefenyő-, boróka- stb. képezi. A ritkább fajok közé tartozik a keskenylevelű kőris és az amerikai tulipánfa. A jószerével egész évben gazdátlanul álló Népkertből az elmúlt időszakban nagyon sok fa (többek között gyertyánfa, fenyő- és lombhullató vörösfenyő-, galagonya-) az illegális fakivágások, falopások áldozatává vált.
A fák között elszórtan még találunk cserjéseket (közönséges fagyra, egybibés galagonya, tatárlonc, narancseper stb.).
A Népkertet tavasszal felveri a gaz, amit alkalomszerűen, az egyes fesztiválok és rendezvények előtt kaszáltat le az önkormányzat, pedig a Kommunális Lakásgazdálkodási Közvállalat évente karbantartási tervet nyújt be a községi önkormányzatnak, de…
Már csak a megfakult, régi képeslapokról tudjuk, hogy mennyi szép virágágyás és gondozott sétány várta a felüdülni, sétálni, kikapcsolódni vágyó városi polgárokat a Népkertben, ahonnan egyre inkább kiszorulnak a fák és cserjék, egyre több a sportlétesítmény, a labdarúgó- és atlétikai stadion, tekepálya, tenisz- és kosárlabdapálya, a három úszómedence a XX. század termése. A legújabb sportlétesítmény, a sportcsarnok is elkészült már, minden bizonnyal Zenta napján fogják átadni. Az egykori 34 holdas park mintegy a felére (11hektárra) zsugorodott.
A Népkertet Valkay Zoltán az építészmérnök szemével vizsgálta a Zenta építészete (2002) című könyvében. A Népkert rendezésében 1926-ban állt be nagyobb változás, az év őszén égett le a régi kioszk. 1927 elején elkészült az új kioszk terve, a városi közgyűlés jóváhagyta a költségeket, majd elkészült a 14x28 méter alapterületű favázas kioszk, benne harminc asztallal és 150 székkel.
A felépült új kioszkkal együtt a Népkert rendezése is terítékre került. Gallé Viktor főkertész vezette a parkosítást. Keze nyomán pazar virágágyások, rondellák nőttek ki a földből. A népkerti utakat salakkal töltötték fel, még tobogán is készült 1930-ban. Modern melegágyat alakítottak ki a kertészlak mellett, innen pótolták, cserélték a Népkert színpompás virágait. Gallé alakította ki a népkerti tavakat is, melyeket télen a korcsolyázok birtokoltak. Közben sporttelep is létesült.
A második világháború alatt és után hanyatlásnak indult a Népkert, amelyben valóban jelentős sportlétesítmények kaptak helyet, még Pionírotthon is épült, amelyet ma a képzőművész szakos középiskolások lakják be. Játszótér és homokozó várja a gyerekeket, de mindent összevetve, a múlt század első harmadában virágkorát élő Népkert megkopott fényét talán már sosem sikerül helyreállítani.
HÚSZÉVES FA A FOSZTOGATÓK ÁLDOZATA
A kommunális vállalat szakembere, Pásztor Mónika tájépítő mérnök a szívén viseli a Népkert sorsát:
– A Népkert állapota kritikus! Ideje, hogy valaki kimondja ezt, mert akár tudatosítjuk magunkban, akár nem, ha rövid időn belül nem történik lényegi változás, az egykor szép múltú rekreációs terület már csak az emlékeinkben fog élni. Talán minden másként lenne, ha a területnek volna gazdája, aki megszabhatna és megtilthatna egyes dolgokat. Aki felügyelné és vigyázná a területet. Óvni és védeni kellene a Népkertet a még megmaradt értékeivel. Amíg nincs kihez fordulni a terület védelme érdekében, addig nem várható érdemi javulás. Például amikor ősszel lehűl az idő, megnövekszik a Népkert látogatóinak száma. Sajnos egyesek nem a sárguló leveleket indulnak megcsodálni, hanem tűzifáért mennek. A falopás nem új keletű a parkban, szemtelenül folyik a terület fosztogatása. Tavaly a főbejárat közeléből is vágtak ki 20 éves fát, nem beszélve arról, hogy milyen károkat okoznak az elhagyatottabb részeken. Nem találtunk olyan hivatalos szervet, amely lépéseket tett volna a lopások megállítására.
Két évvel ezelőtt, ősszel húsz, faiskolában nevelt facsemetét vásárolt a zentai község, hogy a tekepálya mögött kipusztult fenyőket pótoljuk. Tavaszra ebből alig maradt néhány darab! Kiásták őket, és elvitték, feltételezem saját kertbe...
Gondot okoz, hogy évente 1-2 hónapon át talajvíz áll a Népkert nagy részén, amit csakis komolyan megtervezett vízelvezetéssel tudnánk megoldani. Mindezeket a bajokat tetézi az anyagi források hiánya. A múlt század 90-es évei előtt a zentai foglalkoztatottak hozzájárulást fizettek a rekreációs felületek karbantartására. Ilyen forrás ma nem áll rendelkezésre, a községi költségvetésben pedig nem irányoztak elő pénzt a terület karbantartására. Sokszor az is gondot okoz, hogy a szakszerűség „drága”, ezért a legegyszerűbb módon vagyunk kénytelenek elvégezni a feladatokat (pl. fák, bokrok ültetését talajcsere nélkül). Ez viszont idővel visszaüt, és gyakran a csemeték pusztulásához vezet. A Népkert területe nagyon speciális, nagyon rossz a talaj minősége, ezért csak nagy erőfeszítések árán őrizhetők meg a telepített növények – mondta Pásztor Mónika.
A Kommunális Lakásgazdálkodási Közvállalat minden évben javaslatot ad a községnek a legsürgősebb munkák elvégzésére a Népkertben. A község az idén már figyelembe sem vette a korábbi években is javasolt munkákat: fűkaszálás, sövénynyírás, a játszótér területének rendezése, az utak söprése, a Kioszk előtti kockaköves járda karbantartása, a száraz, beteg ágak lemetszése, facsemeték ültetése, a kút környékének rendben tartása. Az egyes rendezvények előtt végeztetik el a legszükségesebb beavatkozásokat, és ebben merül ki a Népkert úgymond karbantartása.
Ahhoz, hogy a Népkert újraéledjen, folyamatos és kitartó munkára, tervszerű befektetésekre lenne szükség. Kellő anyagi forrás, jó szakemberek és áldozatos munka nélkül a Népkert nem teljesítheti a 150 évvel ezelőtt megfogalmazott küldetését: „a mi sűrűn lakott, és gazdag városunkban, amely ma-holnap bekerül a nagy városok közé, a Népkert emelné a város képét, büszkesége lenne a városnak, és friss levegőt biztosítana és kikapcsolódást az arra igényt tartóknak”.
