2024. március 28., csütörtök

Madarak és kutyusok

A kutya meleg és a rekkenő hőség az állatvilágot is megviseli, különösen azokat a fajokat, amelyek nyáron is szőr vagy tollruhát viselnek

Úton-útfélen panaszkodunk, bizony kutya meleg van mostanság, bár ezen igazán nincs mit csodálkozni, hiszen nyár van, mikor legyen meleg, ha nem augusztusban?

Kutya meleg

A latin canis szó kutyát jelent, a Canis Maior pedig a Nagy Kutya, egy csillagkép neve. A kánikula kifejezés latin eredetije kiskutyát jelent, de mi köze a hőségnek a kutyushoz? A rómaiak idejében a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga, a Szíriusz nyár közepén, a legnagyobb meleg idején tűnt fel először az égbolton. Ebből kiindulva a rómaiak a csillagképpel hozták összefüggésbe a nyári hőséget. A kutya meleg viszont aligha függ össze a csillagképpel, hiszen téli zimankó idején kutya hideget szoktunk emlegetni.

Rekkenő hőség

Kánikula meg rekkenő hőség. De mit csinál a hőség, amikor rekken?

Csapatosan érkeznek a felfrissülést kereső cinegék (Fotó: Gergely József)

Csapatosan érkeznek a felfrissülést kereső cinegék (Fotó: Gergely József)

A nyelvészek szerint a „rek” szótő ugyanaz, mint amiből a reked, rekeszt igék is származnak. Ez a „rek” tő valamilyen elzárással kapcsolatos dolgot jelölt (reked, rekeszt). Mind a rekken, mind a rekkent létező származékai a „rek” tőnek. De mi köze az elzár értelmű rekeszt igének a hőséghez? A dokumentáltan használt rekkent azt fejezi ki, hogy bezár, elfojt, fullaszt, fülleszt, a rekken pedig befullad, befülled, tönkremegy jelentést hordoz. A rekkenő hőség tehát fullasztó, füllesztő, fojtó hőséget jelent.

A nyári hőségre utaló kifejezéseink eredének a boncolgatása után lássuk, hogyan viselik a környezetünkben élő állatok, házi kedvenceink vagy éppen a kertünk dalos-tollas énekesei a hosszan tartó hőhullámot.

A kutyusoknak meggyűlik a bajuk a hőséggel, nincsenek verejtékmirigyeik, ezért kénytelenek tátott szájjal és lógó nyelvvel annyi vizet elpárologtatni, hogy az valamelyest lehűtse a szájüregben és a nagy felületű nyelvükben keringő vért, így óvva meg a szervezetüket a túlmelegedéstől, a hőgutától. A tavak és folyók vizében felüdülést kereső ember társaságban a kutya is szívesen megfürdik.

Szomját oltja a héja (Fotó: Gergely József)

Szomját oltja a héja (Fotó: Gergely József)

De mitévők legyenek tollas kedvenceink, az énekes madarak nyáron, hiszen kénytelenek meleg tollruhában közlekedni, és aprócska nyelvük felületéről vajmi kevés nedvességet tudnak elpárologtatni. Mindezen gondok ellenére a tollas barátaink túlélik a legnagyobb forróságot is.

A repülő madarak számára létfontosságú, hogy a röpképességet és a szervezet hőháztartását is alapvetően befolyásoló tollazatuk folyamatosan a lehető legjobb állapotban legyen. Csakhogy a puha, sérülékeny anyagú tollak a napsütés, a hőingadozás, a repülés, a fizikai hatások, valamint a tollrágó tetvek hatására folyamatosan kopnak, majd kihullnak. Ezért a madaraknak egész életükben rengeteg időt és energiát kell fordítaniuk a tollak cseréjére.

A hőmérséklet a szervezet valamennyi életfunkciójára hatással van, befolyásolja a kémiai reakciók sebességét, módosítja a fehérjék szerkezetét és funkcióját. Az extrém magas hőmérséklet káros hatásai közé tartozik az enzimek aktivitásának, a sejtek energiahasznosításának csökkenése és a káros szabad gyökök termelődésének növekedése. Magasabb testhőmérsékleten a gázok kevésbé oldódnak a testnedvekben, ami megnehezíti a sejtek oxigénellátását, fokozza a légzést. Szaporábban liheg a kutyánk, és tátott csőrrel teszik ugyanezt a madarak.

Madaraknak itató

A szervezet hőháztartását a hőtermelés és a hőleadás határozza meg. Az állatok nagy részének a testhőmérséklete a külső hőmérséklet arányában ingadozik.

Az itató fotózásra alkalmas leskunyhóval (Fotó: Gergely József)

Az itató fotózásra alkalmas leskunyhóval (Fotó: Gergely József)

A melegvérűek, a madarak és az emlősök testhőmérséklete szűk határok között változik, de amikor a hőleadás már nem tudja kompenzálni a környezeti hőmérséklet negatív hatását, a testhőmérséklet drasztikusan megnő, ami végzetes lehet. Szerencsésebb helyzetben vannak a vízimadarak, amelyek nyáron a nagyobb tavak és folyóvizek környékén találnak oltalmat a hőség elől, és itt is táplálkoznak.

Nyárra a madarak és az emlősök általában lazább gúnyát öltenek, ritkább tollat vagy szőrbundát növesztenek. A madarak azonban kevésbé spórolhatnak a tollaikkal, hiszen a szárny és farktollakra mindig szükség van, ha a test tollaihoz hasonlóan ezek is megritkulnának, elveszítenék röpképességüket, ami végzetes lenne.

A vadkacsák, vadlibák nyár elején mégis valami hasonlót művelnek, olyan sok repülőtollukat vedlik le, hogy akár hetekre röpképtelenné válnak. A jelenség neve lohosodás. Hermann Ottó, az utolsó magyar polihisztor írta a múlt század elején: „A színek kifejlődése legtöbbnyire vedlés vagy lohosodás útján történik, amikor a madár a régibb tollát elhányja s helyébe új növekedik. Némely madaraknál, így vízieknél, a lohosodás oly általános, hogy hetekre tehetetlenekké válnak, nem tudnak röpülni és könnyen áldozatul esnek.”

A megszeppent karvaly nem mert inni a méhektől (Fotó: Gergely József)

A megszeppent karvaly nem mert inni a méhektől (Fotó: Gergely József)

A vízimadarakkal ellentétben az énekesmadarak nehezebb helyzetben vannak. A nádasokban élő sok-sok poszáta, bakóscinege is énekesmadár, viszont ők könnyebben jutnak vízhez, mint a bokrosok, erdőségek lakói. De a nádi énekesek élete sem fenékig tejfel, a nádba megszoruló meleg már délelőtt kilenc után kezd elviselhetetlenné válni. Ezért e madarak aktvitása a napfelkelte előtti és utáni néhány órában a legintenzívebb, amikor még viszonylag elviselhető a hőmérséklet. Tudják ezt a Ludasi-tó nádasában immár három évtizede minden nyáron működő madárgyűrűző tábor lakói is. A madarászok a nádban kifeszített madárfogó hálókat már kilenc óra után összecsukják, mert csökken a madármozgás, a befogható és megjelölhető madarak száma, és a később hálóba tévedő és fennakadó madarak hamar elpusztulnának a tűző napon.

Szajkóportré fürdés után (Fotó: Gergely József)

Szajkóportré fürdés után (Fotó: Gergely József)

A szabadkai Riparia (partifecske) Természetbarátok Egyesülete tavasszal két leskunyhóval ellátott madáritatót épített, egyet-egyet a száraz, forró homoktalajú szabadkai és a Szelevényi-erdőben. A nyáron hetente feltöltik friss vízzel az itatós leseket. Az inni érkező madarak faj és egyedszáma a vártnál is változatosabb.

Napközben az erdei madarak is kevesebbet mozognak, a hűs lombok árnyékában tartózkodnak, szerencséjükre a rovartáplálék útján valamennyi vízhez is juthatnak. A hetek óta tartó kánikulában éjjel sem hűl le annyira a levegő, hogy harmat keletkezzen a növények levelein. Pedig a harmatcseppek sok állat szomját oltanák.

Az erdei madáritatón késő délután élénkül meg az élet. Egymást váltják a víznél az apró cinegék, a füzikék, a légykapók, a vörösbegy és a fülemüle, majd a nagyobb rigók, de ide járnak inni és fürödni a lármás szajkók vagy az egerészölyv és héja is. A madarak mellett az itatónál megjelent már a sakál vagy éppen a dámvad, de a homoki gyík is, bár ez az apró hüllő jól viseli a száraz meleget. A darazsak és méhek százai ugyancsak rendszeres ivóvendégek.

Mi is odahaza megkönnyíthetjük a kertünk madarainak életet, ha számukra állandó vízforrást, ivási és fürdési lehetőséget biztosítunk. A kerti madáritatót szívesen fogadják tollas barátaink, elegendő lehet számukra egy vályúszerű mélyedést kialakítani a talajon, azt vízzáró fóliával vagy hasonló tulajdonságú anyaggal bevonni és naponta pótolni benne az elpárolgó vizet.