Fennállásának 35. évfordulóját ünnepelte csütörtökön a Községközi Műemlékvédelmi Intézet a szabadkai Kortárs Galériában, ahol bemutatták az intézet legújabb, Szabadka Község Emlékművei II. című kiadványát.
A könyvbemutatóval egybekötött ünnepséget Aleksandar Toković, a Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója nyitotta meg, aki egyebek között kifejtette, mily meghatározó személyisége a megalapítástól, egészen a mai napig az intézménynek Bela Duranci művészettörténész. A Szabadka Község Emlékművei II. című kötet szerzői Bela Duranci mellett Vera Gabrić Počuča és Maja Rakočević Cvijanov szobrászművészek, az intézmény szakmunkatársai.
Ahhoz, hogy valaki maradandót alkosson, főként akarat kell, hiszen évszázadokkal ezelőtt is alkottak az emberek több tíz méter magas építményeket, úgy, hogy nem állt rendelkezésükre egyéb, csak egy kalapács. Ez azért volt lehetséges, mert kollektív tudattal rendelkeztek és tartós nyomot kívántak hagyni maguk után. A mostani, rohanó világban azonban egy dologból áll rendelkezésünkre nagyon kevés, ez pedig az idő, ezért a művészek a jelen pillanatát kihasználva kell, hogy valami emlékezeteset alkossanak. A legtöbb emlékmű azonban megrendelésre készül, s itt a szűkös határidők miatt fennáll a veszély a művészi ihletettség hiányára. Szabadkán további gondot okoz, hogy a köztereken lévő emlékműveket sok esetben megrongálják – hangzott el a könyvbemutatón.
– A magyar nyelv csodálatosan fogalmaz, amikor különbséget tesz műalkotás és emlékmű között”– mondta Bela Duranci, majd hangsúlyozta: „Emlékművet lehet csinálni papírból is, azonban ahhoz, hogy egy alkotás művészi szemszögből hiteles legyen, autentikusnak kell lennie és ki kell belőle érezni az időt, amelyben készült. Ahhoz pedig, hogy mindez eggyé formálódjon, hogy az emlékműből műalkotás válhasson, az emberben rejlő demiurgoszi titok szükséges. Szabadka büszke lehet, hiszen néhány maradandó, univerzális értékű alkotás található a köztereken – mondta Duranci.
A csütörtök este bemutatott második kiadvány a 2001 és 2012 között megalkotott szabadkai emlékműveket öleli- és dolgozza fel. A kiadvány több szempontból is hasznos, hiszen amellett, hogy elemzi 12 év alkotásait, a tanintézmények is haszonnal forgathatják majd, csakúgy, mint az első kötetet.
