2024. március 29., péntek

Szabályok kellenek az erőszakmentességhez

Az iskolákat a jogszabályok mindig újabb feladatkörökkel ruházzák fel, de a jogköreiket egyre inkább csorbítják

A tanév végét a Svetozar Marković Gimnáziumban az egyik diák által elkövetett incidens fémjelezte, aki megrongálta a kémiatanárának autóját, de mint a hírekben szerepelt, más tanárokkal és a diáktársakkal szemben is agresszíven viselkedett, legalábbis többen panaszkodtak rá. Az iskola többször is figyelmeztette, majd tantestületi megrovóban részesítette a 15 éves diákot, akinek állítólag az édesapja sem ismeretlen a rendőrség előtt, de az eset az iskola részéről egyelőre ennyiben maradt, a rongálás ügyében pedig a rendőrség vizsgálódik.

Az esettel és általában a diákagresszióval, mint egyre gyakoribb jelenséggel kapcsolatban Mengyán P. Ildikó iskolapszichológust kérdeztük, aki elmondta, az erőszak az iskolai hétköznapokban a kommunikáció terén jelentkezik a leginkább. A fiatalok, de talán még inkább az általános iskolás korú gyerekek nagyon sajátos, durva szavakkal társalognak egymás között, s bármennyire is azt hiszik, hogy ezek a szavak nem sértőek, s a szleng részei, és ebben a média is mintát ad, sajnos, valaki mindig sérül az ilyen kommunikáció során.

– Sokakban egyértelműen él az a pozitív értékrend, amit otthonról hoznak, ugyanakkor érzékenyebbek és súlyosnak érzik a megbélyegző szavakat. Nem is egyformán reflektálnak a gyerekek az agresszív kommunikációra. Vannak közöttük olyanok, akik stabil értékrenddel és önbizalommal rendelkeznek, ők könnyebben feldolgozzák, kivédik a verbális támadásokat, illetve el tudják kerülni azt a közeget, amelyben agresszíven folyik a kommunikáció. A másik jellemző fajtája az iskolai erőszaknak a különböző elektronikus eszközök által kézbesített üzenetekhez kötődik. Nagyon fontos egy iskolában, hogy a gyerekek tudják, szólhatnak az osztályfőnöknek, a szakmunkatársnak, a diákok azonban nagyon sokáig mérlegelik, hogy szóljanak-e, mert ezt egyfajta „árulkodásnak” fogják fel s azok a diákok, akik úgy döntenek, szólnak, egyfajta megszégyenülést éreznek, amikor az eset megtárgyalásra kerül. Pedig mindig csak azokat vonjuk be a beszélgetésbe, akik érintettek. Fontos követni a későbbi történéseket is, mert a zaklatók sajátságos reakciója ilyenkor, hogy magukat tüntetik fel áldozatnak. Az erőszak más formái is jelen vannak, de lényegesen kisebb mértékben. A rongálás jelensége inkább valamiféle hanyagság formájában tapasztalható, az anyagi értékekhez való viszonyulás is átalakulóban van. A fogyasztást, mint értéket hangsúlyozó társadalomban nemigen várhatunk mást, mint azt, hogy a felnövekvő generációk nem értékelik a mindennapi használati tárgyainkat. Valahogy úgy értelmezik, hogy minél előbb tönkre kell tenni, mert új kell helyette. Ezen nincs is mit csodálkoznunk, hiszen kőkemény üzeneteket kapnak erre vonatkozóan a propagandacsatornákon keresztül. Ez a viszonyulás az emberi kapcsolatokon is nyomon követhető.

Milyen családi háttérrel rendelkeznek ezek a fiatalok, illetve általában mi az oka a deviáns viselkedésnek?

– Az erőszak az emberi természet része, és az erőszakmentességhez szabályok kellenek, amelyeket mindannyian tiszteletben tartunk. Azt gondolom, hogy az „íratlan” szabályok a legjobbak, azok, amiket természetesnek tartunk, mert a neveltetésünk része. Olyan közegben valósulhat meg, ahol stabil értékrend van. Ennek hiányában egyre több írott szabály, törvény, protokoll kell, de gyakran a probléma elveszik a sok szabály, jog és törvény között. Az erőszakot elkövetők családi háttere sokféle lehet a társadalmi státusz, iskolázottság, anyagi helyzet tekintetében. Nagy valószínűséggel azonban a már emlegetett értékrenddel van baj. Legfőképpen hiányzik a problémamegoldás békés mintája. Fontos ugyanakkor, hogy a csalódások, meghiúsulások feldolgozásának megfelelő mintáit is megkapjuk. Ez a dolog egyre inkább elmarad, s az erőszak kerül előtérbe.

Mit tehet ilyen esetben a szülő, és milyen lehetőségei vannak a tanároknak, iskolának, hogy ezen javítsanak?

– A szülő legyen a gyermeke életének a része. Kisebb korban fizikailag is legyen vele sokat együtt, majd fokozatosan engedje el a kezét, de figyelje a napi aktivitásait, lesse az érzéseit. Teremtsen olyan légkört, amelyben ha baj van, azonnal tud róla és segítséget tud nyújtani gyermekének. Van, amikor a szülői érzelmi támogatás önmagában megoldja a problémát. Ha a dolog túlmutat a családi körön belüli megoldáson, akkor találja meg azt a tanárt, akiben megbízik és kérjen segítséget. Itt érdemes megemlíteni, hogy az iskolákban hivatalból léteznek kinevezett bizottságok, amelyek az erőszakos cselekedetekkel kötelesek foglalkozni. Egészen pontos, többféle dokumentummal is szabályozott működést irányoz elő az oktatási törvény ezeknek a bizottságoknak. Véleményem szerint talán túlságosan is bonyolult módon rendezi az idevágó törvény ennek a testületnek a működését. Számtalan formális, adminisztratív és jogi feladatkört szab ki rá. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a protokoll többféle intézmény bekapcsolásának a lehetőségét is magában foglalja. Egy kicsit úgy érezheti mindenki a történetben, hogy a probléma megoldásának a feladata és felelőssége valaki másé. Az iskolák helyzete ilyen szempontból kissé ellehetetlenült, mert az újabbnál újabb jogszabályok formálisan újabbnál újabb feladatkörökkel ruházzák fel, de a jogköreit egyre inkább csorbítják. Nem csodálom, ha bizonyos esetekben az iskolák nem a legcélravezetőbb megoldást találják meg elsőre. Azt hiszem időre volt-van szükség, hogy a pedagógusok belássák, jogkörüket nem túllépve ugyan, de mégis legjobb tudásuk és lelkiismeretük alapján járjanak el. Sokszor ugyanis a jogkörök és feladatok tisztázása közepette csúsznak el a dolgok.

Szerbiában milyen intézményes és jogi keretek, lehetőségek vannak a fiatalok agressziójának visszaszorítására, s mikortól szükséges a terápia helyett már kemény szankciókat alkalmazni?

– Az iskola első lépésben nevelési intézkedéseket foganatosít. Amennyiben ez nem jár sikerrel, lehetősége van más intézmények és külső szakemberek bekapcsolására, illetve az elkövetett erőszak formájától és szintjétől függ, kit mikor kapcsolnak be protokoll szerint. Véleményem, meglátásom és tapasztalatom szerint akkor lehet sikeresen fellépni, ha azonnal összehangoltan cselekszik az iskola, annak munkatársai, és ha van valaki, aki jó mediátori képességekkel rendelkezik, képes nem belevonni magát a konfliktusba, az erőszak nyelvét érzelmi és értelmi síkra terelni.

A szabadkai gimnáziumban történtek kapcsán mi a véleménye, mit kellene, lehetne tenni, hogy a helyzet megoldódjon?

– Az esetet csak a médiából ismerem, ezért hálátlan feladat ezzel kapcsolatban véleményt megfogalmazni. Amennyiben a hírekben megjelent információk hitelesek, elmondható, hogy az erőszak súlyosabb formáiról van szó és feladata van nemcsak az iskolai bizottságnak, hanem a különböző hatósági és szociális védelmi szerveknek is. Az eljárási szabályozás pedig olyan körülményesen megfogalmazott és bonyolult, hogy hatékony megoldást az ilyen ügyekben jártas és azt kell mondanom: bátor szakember érhet el, mert senki számára sem világos, hogy a megoldásban részt vevőket mi védi meg az esetleges atrocitásoktól.