2024. március 28., csütörtök

A nemtörődömök

Miért gondoljuk azt, hogy külföldön azért minden olyan szép és tökéletes, mert van pénz, s ennek a következményeként pedig minden csillog-villog és rendezett körülöttünk?

Minden bizonnyal sok mindent pénzzel oldanak meg – például a nemtörődöm emberek hanyagságának következményeit pénzzel orvosolják, de bizonyos dolgok viszont másként működnek, a rendszerben és az emberek fejében is. S ebből következhet, hogy rendezettek a házak udvarai és bejáratai, nem viszi a szél a szemetet a városközpontban, sem a mellékutcákban, mert egyszerűen nincs mit felkapjon a földről.

Nem lehet mindent a nincstelenségre, a pénztelenségre fogni. Persze választhatjuk azt is, hogy külföldre megyünk és „beilleszkedünk” a már kialakított rendbe, de amellett is dönthetünk, hogy a szülőföldünket, a környezetünket próbáljuk meg élhetővé tenni.

Mindig felemelő érzés a számomra, amikor a Szabadka-környéki falvakban járok és látom, hogy az emberek összefogásának köszönhetően megszépült a falu, virágba borultak az ágyások. S azt is dicséretesnek tartom, ha egy-egy utca lakói úgy döntenek, kicsit rendezik az utcát, ahol mindennap eljárnak. Mindez pedig nem kerül pénzbe.

A játszótereket járva jutott eszembe mindez, mert akár a város központjában lévők egyikét, akár a külvárosokban találhatóakat választjuk kikapcsolódásként, mindig nemtörődömségbe botlunk. Nem abba, hogy az illetékesek nem javítják meg a tönkretett szereket, bár minden bizonnyal erre is van példa, hanem abba, hogy a szülők, vagy a nagyobb, tinédzserkorú gyerekek mennyire hanyagok, lusták, közömbösek minden iránt, így a környezetük iránt is.

A játszótereket ellepi a szemét, a cigarettacsikkek, az eldobott üdítős palackok, rosszabb esetben a sörösdobozok és egyebek. Mindezt nem a két-három, esetleg öt-hatéves gyerekek hagyják maguk után, hanem az őket kísérő szülők, vagy az esti órákban ott bandázó fiatalok.

Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy ezek a szülők egyszerűen nem törődnek a saját gyermekükkel sem, ezeket a fiatalokat nem érdekli kisebb testvérük testi és lelki épsége. Nem érdekli őket egyszerűen semmi. Az sem, hogy itt Szabadkán jobb életük legyen, s az sem, hogy milyen példát mutatnak a gyerekeiknek. Ezek a felnőttek, ha külföldet is választják otthonuknak, mert itt nem tudnak boldogulni, lehet, hogy pénzük lesz, de nemtörődömök maradnak ott is, csak lehet, hogy ott megbüntetik őket azért, mert szennyezik a környezetüket.

Soha nem felejtem el, amikor tizenöt évvel ezelőtt nagyon megszidtak bennünket egy svájci táborban azért, mert a banánhéjat a szerves hulladék közé dobtuk. Hiszen az mérgezi a komposztot.

Ha azt szeretnénk, hogy Szabadka élhetőbb és kellemesebb legyen, ha máshogy nem, hát drákói szigorral kell itt is rendet teremteni. Nincs más út, mert akiben nincs meg a környezete és embertársai iránti tisztelet, azt bizony büntetni kell: tetemes pénzbüntetéseket fizessen, közmunkát végezzen minden nemtörődöm ember!