2024. április 20., szombat

Polgár, Jenő, Hivatal

A múlt héten történt, hogy a Kér helyi közösségben egy családi ház udvarában megjelent egy róka. Habzott a szája, tehát nyilván veszett volt a szegény állat, bevette magát az udvar egyik sarkába, és ott üldögélt, békésen. A házigazda, jogosan, attól tartott, hogy esetleg az állat valamely családtagjára rátámad, ezért kezdte keresni az illetékest. Állatkert, köztisztasági vállalat, kommunális rendőrség, rendőrség. Senki se érezte magát illetékesnek, mindenki hárította a felelősséget, végül hosszas huzavona után a kommunális rendőrség szállt ki. A híradások szerint ez az egész kb. öt órán át tartott, ennyi időbe tellett, mire egy polgár panasza nyomán eljártak az illetékesek.

Általános jelenség egyébként ez, valahogy mindenhol körülöttünk ezt látjuk. Emberek kerülnek ilyen vagy olyan pozícióba, amellyel nyilván felelősség is jár, de ők valahogy úgy képzelik, bársonyszék meg előjogok azok járnak, de felelősség nem. Számos esetben történik meg, hogy egy-egy témának, problémának igyekszünk utánajárni, de a fenti ördögi körbe kerülünk. Mindenki utal bennünket tovább egy másik, felsőbb instanciához, aztán végül a polgármesternél kötünk ki. Igen, a Jenőnél, hiszen erre utal a jegyzet címe is, a legendás beszakadt mennyezetes internetes videóból. Tehát, nagyjából úgy néz ki a történet, hogy van ennek a városnak egy elég jelentős mennyiségű és eltérő minőségű apparátusa, amelyben mindenkinek megvan a hatásköre, a feladata, a felelőssége, de ha valami rázós ügy kerül elő, akkor valahogy mindig addig tereli mindenki a felelősséget, míg végül a polgármesternek kell lépnie, és megoldást találnia.

Persze, ilyenkor joggal merül fel a kérdés, hogy akkor a sok igazgató, meg felügyelő, meg koordinátor, meg nem tudom milyen tisztséget viselő, a már ismert alapon munkához jutott személy minek van ott? Ezzel az erővel akár a róka is ülhetne abban a székben. Persze, félreértés ne essék, nem általánosítok, nagyon sok hozzáértő ember is dolgozik ezekben a hivatalokban, de valahogy a semmiért sem felelős, minden privilégiumot megkövetelők vannak többségben. Talán azért, mert valakinek a hátán, valamilyen rokoni, baráti vagy pártalapon tudtak abba a székbe huppanni.

De mondom, ez általános jelenség. Mert ha visszagondolunk a két héttel ezelőtti helikopterkatasztrófára is, akkor mi történt? Meghalt egy csecsemő. Szörnyű tragédia. És mi volt a védelmi meg az egészségügyi miniszter első reakciója? Sajnáljuk, de mi aztán nem vagyunk felelősek. Mint ahogy a bankkormányzó asszony sem érzi úgy, hogy a dinár stabilitása az ő felelőssége lenne.

Valahol elcsúsztak ezek a dolgok. A tisztséggel felelősség is jár, de nálunk ez másképp van. Aki valamilyen tisztséget foglal el, az ebből eredő kiváltságokat arra használja fel, hogy másra hárítsa a felelősséget.

Pedig van különbség aközött, hogy „polgárjenőhivatal” és „Polgár, Jenő, Hivatal”.