2024. április 24., szerda

Az év menedzsere

A megtisztelő címet az idén egy zentai cégvezető kapta

Predrag Đurovićot, a Žitopromet malom igazgatóját a Szerbiai Gazdasági Újságírók Klubja részesítette a rangos elismerésben. Interjúnk ebből az alkalomból készült a díjazottal.

Igazgató úr, gratulálunk a díjhoz, melynek indoklása elsősorban azt emeli ki, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között is sikerült újabb fejlesztéseket végrehajtani az ön által vezetett cégben. Melyek ezek a beruházások?

– Különösen fontos és egyben kedves számomra, hogy az elismerés olyan szerkesztőségek (írott és elektronikus egyaránt) újságíróitól érkezett, amelyeknek vannak gazdasági rovataik, mert ez azt jelenti, hogy a jelölés olyanoktól érkezett, akik követik a szerbiai eseményeket, a külföldi beruházásokat és a hazai gazdaságot egyaránt. A díj a tavaly eszközölt jelentős beruházásaink következményeként érkezett, és azokra a befektetésekre és korszerűsítésekre vonatkoznak, amelyeket a pékségben és a tésztagyárban valósítottunk meg. Ez utóbbiban két új olasz gyártósort telepítettünk. Az egyik már üzemel, a másik jelenleg próba üzemmódban van. A berendezés teljes értéke kb. 1,8 millió euró, ebből mintegy félmillió eurót a pékség felszerelésére fordítottunk Törökkanizsán, a további 1,3 millió eurót pedig a tésztagyártásra szolgáló két komplett, korszerű gyártósorra, melyeket Olaszországból hoztunk be. A pékség berendezése cseh gyártmány. Ezen az 1,8 millió eurón kívül még további 800 ezer eurót fektettünk az épületekbe, a pékség és a gyár esetében egyaránt, amire az ISO és a HACCP rendszer által támasztott követelmények teljesítése érdekében volt szükség. Ezek a minőségi követelményrendszerek ugyanis már évek óta beépültek a munkarendszerünkbe.

Hogyan és mikor értesült arról, hogy ön a díjazott?

– Meglepetésszerűen értesültem a jelölésről 10 nappal a hivatalos átadás előtt. Ekkor tájékoztattak bennünket arról, hogy bekerültünk a díjra jelöltek szűkebb körébe, és pontos adatokat kértek tőlünk az előbb említett beruházásokkal kapcsolatban. Miután elküldtünk minden adatot, 48 órán belül értesítettek arról, hogy nekem ítélték oda az év menedzsere díjat, és egyben arra kértek, hogy a díjátadó ünnepségig tartózkodjak a médianyilvánosságtól. Díjat kapni persze nagyon szép és imponáló dolog, főleg azért, mert újságírók ítélték oda, tehát nem politikai indíttatású, nem pártok által motivált. Viszont az egyén – tekintet nélkül arra, hogy rólam vagy másról van szó – egy jó csapat nélkül soha nem tudna ilyen sikert elérni. Ehhez kellenek mindazok, akik kötődnek a céghez, és az itteni munkát szakmai kihívásként élik meg. Ehhez a díjhoz tehát ők döntő mértékben járultak hozzá, ezért szeretném ezúton is hálámat és köszönetemet kifejezni legközelebbi munkatársaimnak és egyben a cég minden dolgozójának. Az ő igyekezetük és munkájuk nélkül, az általuk készített termékek kiváló minősége nélkül, a piacon való aktív jelenlétünk nélkül egészen biztosan szó sem lehetett volna ilyen beruházások megvalósításáról és egy ilyen megtisztelő díj elnyeréséről. Ez tehát mindazok érdeme, akik közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatban vannak a Žitopromet működésével.

Milyen eszközökből sikerült megvalósítani ezt a fejlesztést?

– Egy ekkora léptékű beruházást a mi körülményeink között nem lehetséges önerőből, kizárólag saját eszközökből megvalósítani. Nálunk sokkal nagyobb, erősebb cégek is hiteleket vesznek igénybe a fejlesztéseikhez. Ezt mi is így tettük, egy bizonyos szintig. Ezek elviselhető és rövid távú hitelek, körülbelül 5-7 év futamidővel. A teljes befektetés mintegy 40%-át a Žitopromet saját eszközei teszik ki, ami abszolút számban körülbelül 1,1 millió eurót tesz ki, a többit hitelből biztosítottuk. A teljes önerőből történő fejlesztés már csak azért sem lehetséges, mert mindenképpen meg kell őriznünk közben a saját likviditásunkat is, hogy a saját beszállítóinkkal szemben is fizetőképesek maradhassunk. Ez nagyon fontos számunkra, hisz mi tulajdonképpen belőlük élünk. Ugyanilyen fontos az állammal szembeni kötelezettségeink teljesítése is, és természetesen a dolgozóinkat is idejében ki kell fizetnünk. Mindemellett ez a beruházás legalább 15-20 éves távlatban megoldja a fejlesztési gondjainkat. A tésztagyártáshoz használt korábbi gépek még 1977-1978-ban készültek, és még mindig működtek, de már nem lehetett tudni, mikor hibásodnak meg, vagy állnak le végleg. Ezért úgy ítéltük meg, ha egyszer esetleg felmondják a szolgálatot, minden igyekezetünk ellenére is, akkor már fennáll a veszélye annak, hogy nem tudjuk újra elindítani ezeket a gépsorokat.

Hogyan mutatná be röviden a vállalatot? Mivel foglalkozik, hány embernek ad munkát?

– A Žitopromet jelenleg 225 embert alkalmaz, akik állandó munkaviszonyban vannak, további 20 korábbi munkatársunk pedig most a szakosított biztonsági szolgálatoknak és szállítmányozó cégeknek dolgozik, és persze az ő szolgáltatásaikat is igénybe vesszük, azaz közvetett módon továbbra is nekünk dolgoznak. Cégünk jellemzője, hogy eljutottunk egy olyan fejlettségi szintre, hogy a régióban, Óbecsétől kezdve Verbászon és Topolyán keresztül egészen Szabadkáig, valamint Bánátban Csókától Törökkanizsáig évente mintegy 70-75 ezer tonna búzát tudunk felvásárolni. Ennek a mennyiségnek a 99%-a egyéni mezőgazdasági termelőktől származik, akik vagy szövetkezeteken keresztül, vagy közvetlenül nekünk hozzák a búzát a szántóföldjeikről. Ez a mennyiségű gabona tehát a tőlünk 30-40 km-re fekvő földekről érkezik be hozzánk, olyan mezőgazdasági termelőktől, akik éveken át bizalommal voltak irántunk, és nekünk adták át a termésüket még azokban az években is, amikor az aratás idején még az árat sem tudtuk megmondani. Ez tehát egy nagyfokú és kölcsönös bizalomról árulkodik, és azt hiszem, ez kulcsfontosságú szempont a mi üzleti filozófiánkban.

Annál is inkább, mert bizonyos becslések szerint ilyen módon körülbelül 10 ezer vagy még annál is több ember számára biztosítunk közvetett módon munkát, megélhetést és egzisztenciát. Ilyen szempontból pedig ez valóban a legnagyobb teljesítmények közé tartozik Szerbiában, ha az átlaghozamot vagy az emberek által megművelt földterületek nagyságát nézzük. Ehhez persze az is szükséges, hogy a malmaink kapacitása is megfelelő legyen. Évente körülbelül 60 ezer tonna búzát dolgozunk fel, amiből különböző fajtájú lisztet készítünk. Ez a liszt elsősorban alapanyagként szolgál a tésztagyárban, amelyben évente átlagosan mintegy 6 ezer tonna tésztát készítünk. Emellett a liszt természetesen a pékségeink szükségleteire is szolgál, de kisebb arányban. A többi lisztet viszont a piacon értékesítjük: egy- és ötkilós csomagolásban kapható az általunk gyártott liszt a kereskedelmi láncokban, de természetesen a nagyfogyasztók rendelkezésére is állunk. Ilyenek a nagyvárosi pékségek, az édesipar, itthon és külföldön egyaránt. Munkánk harmadik szegmentuma a pékség, melynek most növeltük a kapacitását. Az eddigi éves termelés mintegy 2200 tonna kenyér és péksütemény volt. A pékség regionális jellegű, ami azt jelenti, hogy mintegy 40 km-es körzetben látjuk el az üzleteket termékeinkkel. Arra törekszünk és fogunk törekedni, hogy a termelést még magasabb szintre emeljük, azaz bővítsük. Természetesen az is kifejezett célunk, hogy a kivitelt tovább növeljük. Jelenleg évente a feldolgozott termékek mintegy 40%-a kerül kivitelre. Értékben kifejezve ez mintegy 4,5-5 millió eurót jelent évente. A régió országainak, illetve a régi Jugoszlávia utódállamain kívül a svéd és a román piacra is szállítunk, vagyis a termékeinkkel már évek óta jelen vagyunk az EU-ban. Ez a fejlesztési koncepció nemcsak az utóbbi néhány érvényes, hanem az utóbbi 16-17 évre is jellemző volt.

Akár kellemes meglepetésnek is nevezhetjük, hogy egy országos szintű megmérettetésben és összehasonlításban végül egy olyan cég, és annak vezetője lett a díjazott, amelyik kisvárosi közegben és környezetben működik. Ugyanakkor ez pozitív üzenetként is felfogható, miszerint nem csak a nagy ipari központokban lehet érvényesülni és sikert elérni. Ön hogy látja ezt?

– Szerbia gazdasági képe nagymértékben megváltozott az utóbbi húsz évben. Ma a lakosság száma és a kapacitások alapján Zentát egy kis enklávénak, vagy kis oázisnak nevezhetjük, mert amit csinál, azt nagyon sikeresen csinálja. Ha megnézzük, a cukorgyárat, a dohánygyárat és más vállalatokat is, akkor láthatjuk, hogy azért Zentán mégiscsak volt egy-két cég, amely meg tudta őrizni a teljesítményét a privatizáció után is. Ugyanakkor a nagyvárosokban találjuk a legtöbb példát arra, hogy a privatizáció után a vállalat megszűnik, az emberek pedig munka nélkül maradnak. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a malomipar, a tésztagyártás helyszíne nem lehet például Belgrád vagy Újvidék. Elsősorban a kisebb településekhez kell kapcsolódnia, oda, ahol a termeléshez szükséges nyersanyagot termelik. Ez egy hagyomány, erre volt jó példa a szabadkai Fidelinka vagy a topolyai Žitko is. Sajnos, ezeknek a nagy kapacitásoknak a 80-90%-a ma már nem működik, különböző okok, de elsősorban a rossz privatizáció következtében. Zenta már a régi Jugoszlávia területén az első 5-6 vezető malomipari és tésztagyári központja közé tartozott, ez a hagyomány tehát nem tegnap kezdődött. Neve ismert volt Szlovéniától Macedóniáig mindenütt, mint ahogyan ma is ismert. Vagyis, ettől a díjtól függetlenül is azt kell mondanom, a Žitopromet valóban azok között a vállalatok között van, amely minden paraméter szerint meggyőzően vezető helyen áll Szerbiában. Ez azonban természetes, hiszen Vajdaságban vagyunk, Szerbiának abban a részében, ahol a legtöbb gabonát termesztik.

Egy sikeres cég általában figyelmet fordít arra is, hogy sikerét megossza a saját közvetlen közösségével és környezetével, azzal a környezettel, amelyben működik, és amelyben az ott dolgozók élnek. A Žitopromet hogyan van jelen Zenta közösségi életében?

– Itt születtünk, itt tanultunk, a karrierünket is itt kezdtük el. Ezért aztán ennek megfelelően is viselkedünk – bár általában nem nagyon dicsekszünk vele, és gyakran nem is hozzuk nyilvánosságra. Én például, aki az egész életemet a sporttal és a sportban töltöttem – személy szerint a labdarúgásban, amely a legközelebb áll hozzám – törekszem arra, hogy lehetőségeinkhez mérten minden helyi sportágat támogassunk. A jótékonysági tevékenységünkről azért nem beszélek szívesen, mert személy szerint úgy gondolom, ez nem olyan dolog, amit nyilvánossá kell tenni, de nincs egyetlen olyan jótékonysági vagy más jellegű akció sem az év folyamán, melyben ez a vállalat ne vett volna részt. Jótékonysági célra általában a termékeinket ajánljuk fel, lisztet, tésztát stb. Sajnos, még mindig nagyon sok ember kényszerül arra, hogy a népkonyhán étkezzen, és ezért érezném az ő helyzetükkel való visszaélésnek azt, ha azzal kérkednénk, hogy őket segítjük. Természetesen a kulturális életben is jelen vagyunk, például segítünk bizonyos előadások, magyar és szerb nyelvű színpadi produkciók idehozatalában. Megpróbáljuk a város szellemi életét is fellendíteni. Sajnos, Zenta a többi városhoz hasonlóan egyre kihaltabb lesz, sok ház és lakás maradt üresen, sok fiatal hagyta el a várost, máshol keresve megélhetést. Én személy szerint úgy gondolom, hogy rendes munka, iskoláztatás mellett itt is biztosítani lehet a tisztességes megélhetést. E tekintetben a Žitopromet és más cégek is elég sokat tettek az utóbbi néhány évben. Sok fiatalt vettünk fel, akik Szabadkán, Újvidéken vagy másutt egyetemet végeztek, elsősorban közgazdasági vagy technológiai szakon, és gyakornokként kezdtek el nálunk dolgozni. Ez a mi hozzájárulásunk ahhoz, hogy miután a fiatalok befejezik az iskolát, itt is meg tudják találni az egzisztenciájukat.