Munkatárasunk átadja a Kanadából érkezett pénzadományt Pásztor Pálnak (fotó: Gergely Árpád)
Lapunk hasábjain már több alkalommal foglalkoztunk a fiát egyedül nevelő, egy áram nélküli, lepusztult vasutas épületben tengődő 52 éves Pásztor Pál csókai munkanélküli esetével, aki önhibáján kívül maradt munka nélkül, de még szociális segélyre sem jogosult, és az ingyenkonyháról sem kapott ebédet mindaddig, amíg nem írtunk róla. Az első cikk megjelenése óta már több magánszemély, civil szervezet, az önkormányzat is felajánlotta a segítségét.
Az önkormányzat közbenjárására a sanyarú sorsú apa és 11 éves fia számára lehetővé tették, hogy ingyen ebédet kapjanak a Vöröskereszt népkonyháján. Időközben egyszeri pénzsegélyben részesült a vasút omladozó épületében meghúzódott és megtűrt Pásztor és fia. Az apa alkalmi munkákból próbál némi jövedelemre szert tenni, de a napi betevő mellett már sem tüzelőre, sem egyéb szükségletekre nem futja. A fiú vérszegény, ezért többféle gyógyszerre és jobb kosztra lenne szüksége, de mindez pénzbe kerül.
A napokban jó hírrel kerestük föl a csókai vasútállomás szomszédságában meghúzódott Pásztorékat. A fiú a ház előtt üldögélt a kellemes márciusi napsütésben, és szorgalmasan farigcsált, nyilat és íjat készített magának. Mint mondta, beteg, szédül, az orvos kiírta, és egy ideig nem megy iskolába. Az apja elment a Vöröskeresztbe a napi ebédadagért, de nem sokat kellett várni, és ő is hazaért.
Pásztor Pál nagyon megörült, amikor arról tájékoztattuk, hogy egy segítőkész kanadai polgár, a vidékünkről elszármazott Pozsár Pál száz eurót küldött, amit szükség szerint felhasználhat a napi gondok enyhítésére. Az adományozó pénzbeli támogatása a magyarkanizsai Segítsük egymást, Vajdaság! civil szervezet közreműködésével érkezett meg.
– Nagyon szépen köszönöm a segítséget mindenkinek, akik már eddig is támogattak. A Magyar Szóban megjelent írás után több helybeli polgár, ismerősök és ismeretlenek is jelentkeztek, hogy valamennyi élelmet és tüzelőt tudnak adni, ruhaneműt is felajánlottak. Jó érzés volt, hogy gondoltak ránk. Az egyik baromfitenyésztő munkát ajánlott, egy másik emberrel az állatok etetése, tisztán tartása, gondozása lenne a feladatunk, ami talán hosszabb időszakra, több hónapra egy kis pénzkeresetet jelentene.
Jártam a polgármesteri hivatalban, hogy lehetne megoldani a legnagyobb bajunkat, az áramot. Balázs Ferenc polgármester megígérte, hogy megvizsgálják, mit lehetne tenni. Mivel az épület a vasút ingatlanja, az önkormányzat lehetőségei korlátozottak. Felmerült, hogy egy kisebb szociális lakást, épületet utalnának ki számunkra, ilyenek vannak Csókán a futballpálya környékén, ahol legalább áramunk is lenne – mondta bizakodva Pásztor Pál.
