A hivatalos statisztikai adatok szerint a januári infláció –0,2 százalékot tett ki, ez – lévén, hogy negatív szám – tulajdonképpen azt jelenti, hogy az év első hónapjában 0,2 százalékos volt a defláció, ami árcsökkenést jelent. Az utóbbi egy évben hat olyan hónap volt, amikor az infláció negatívba csapott át. Valószínűleg még sosem volt ilyen alacsony az infláció Szerbiában, de ez már külön téma lehetne. A jegybank által meghatározott célinfláció egyébként 4,5 százalékos, amelyet egyelőre nem sikerült teljesíteni.
Első látásra örülhetnénk annak, hogy nem drágul meg minden, hanem esnek az árak. Ha azonban a folyamatok mögé nézünk, nem sok jó várható. Egyrészt az áresés csökkenő gazdasági aktivitásra, vásárlóerőre és keresletre utal. A defláció kedvezőtlen mellékhatása, hogy ilyenkor az emberek arra számítanak, a folyamat tovább tart, ezért kivárnak a vásárlással, mert ami ma olcsó, az holnap még olcsóbb lehet. A defláció egyébként rendre a GDP csökkenésének velejárója. Ez most is így van. A hivatalos statisztikai adatok szerint tavaly a nemzeti össztermék 1,8 százalékkal zsugorodott. Ilyen esetben a jegybanknak kell közbelépnie, úgy, hogy az irányadó kamatlábat csökkenti, valamint a rendelkezésére álló eszközökkel pénzt pumpál a gazdaságba. Kötvényvásárlással, a kötelező banki tartalékok óvatos és megfontolt csökkentésével és egyéb ismert módszerekkel lehet az inflációt a kívánt, a körülményeinkhez képest kívánatos és kedvező 3-4 százalékos szintre állítani.
"KELLEMETLEN"
A statisztikáknál maradva, látszólag furcsa oszcillációt tapasztalhattunk a bérek alakulásában. Lehet azonban, hogy a statisztikák készítői nem ismerik a szezonális hatásoktól megtisztított adatok fogalmát? A januári kifizetett átlagbér 39 285 dinárt tett ki, névlegesen 21,4, ténylegesen pedig 21,2 százalékkal volt alacsonyabb a decemberinél. Az adók és járulékok nélkül kifizetett januári átlagbér nominálisan 3,5, reálisan azonban 3,4 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel ezelőtt, tehát alig változott. A 2014. évi decemberi nettó átlagbér 49 970 dinárt tett ki, amely viszont nominálisan 13, reálisan 13,5 százalékkal magasabb volt a novemberihez képest. Ha visszanézzük, novemberben 44 206 dinár, októberben 44 938 dinár, szeptemberben pedig 43975 dinár volt a szerbiai nettó átlagfizetés. Ha a kiugróan magas decemberi és a jelentős hanyatlást mutató januári átlagot összeadjuk és elosztjuk kettővel – magyarán, azt is átlagoljuk –, azt állapíthatjuk meg, hogy az átlagfizetés nem változott lényegesen, csak valóban nem tisztították meg az adatokat a közismert év végi szezonális hatásoktól.
Évekre visszamenőleg ilyen adatok látnak egyébként napvilágot. Az év végi előrehozott kifizetések miatt a decemberi bérek hirtelen megugranak, a januáriak pedig leszállítnak bennünket a földre. Máig nem derült ki, hogy miniszterelnökünk figyelmét erre senki sem hívta fel, vagy tudta, csak kihasznált egy ziccert, amikor a decemberi bérekkel kapcsolatban elhangzott a legendás kijelentése, mi szerint: „Annyira jók vagyunk, hogy ez már nekem is kellemetlen”
TOVÁBBI STATISZTIKÁK
Amikor arról szólnak a statisztikai adatok, hogy csökken a munkanélküliek száma, a józan logika arra enged következtetni, hogy ez azért történik, mert munkahelyek létesülnek, azok az emberek – legalábbis egy részük – akiknek eddig nem volt állásuk, most munkába álltak. Aki csak a munkanélküliségi ráta változásait szemléli, tényleg ilyeneket gondolhat. Csakhogy – szintén a Köztársasági Statisztikai Intézet adatai szerint – a másik oldalon a foglalkoztatási ráta 2014 harmadik negyedévében még 40,6 százalékot tett ki, a negyedik negyedben viszont 40,4 százalékra csökkent. A foglalkoztatási arány vagy foglalkoztatási ráta egy adott gazdaság munkaerőpiacának fontos jelzőszáma. Az OECD meghatározása szerint a munkában állóknak a teljes munkaképes korú népességhez viszonyított százalékos aránya.
A munkában állás definíciója, a nálunk is elfogadott Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint, elegendő heti egyórányi fizetett munka, hogy az egyén már a foglalkoztatottak kategóriájába tartozzon. Ezt nyilván Szerbiában eléggé macerás pontosan kiszámítani. A lényeg azonban, hogy nálunk úgy csökken a munkanélküliek száma, hogy közben a foglalkoztatottak száma is csökken. Erre is van magyarázat: akik nyugdíjba vonulnak, külföldre költöznek vagy elhaláloznak, ezzel úgy csökkentik az egyik oldal számadatait, hogy közben a másikat sem növelik.
