2024. április 24., szerda

Dénes, a denevér az állatkertbe költözött

A Palicsi Állatkert mentőközpontjában nemcsak egzotikus állatok, hanem baglyok, gólyák, őzek kapnak esélyt a túlélésre

Néhány hete egy este az utcán sétálva párommal arra lettünk figyelmesek, hogy az úttest közepén egy víztócsában magatehetetlenül vergődik valami kicsike élőlény. Gabi kihasználva a forgalomirányító lámpák okozta pillanatnyi forgalomleállást, gyorsan kimentette az apróságot, ami nem volt más, mint egy denevér. Elrepülni nem tudott, így dobozba raktuk majd másnap állatorvoshoz vittük. Mint kiderült, egy kölyök denevérről volt szó, szerencsére nem volt komolyabb sérülése, de ha nem mentjük meg, elpusztul.

Dénes fél a fénytől (Fotó: Diósi Árpád)

Dénes fél a fénytől (Fotó: Diósi Árpád)

Vélhetőleg valami megzavarta búvóhelyén, majd a hidegben elgyengülten repülve valami elüthette és így kerülhetett az útra, ahol a kerekek alatt menthetetlen sors várt volna rá. Otthon egy dobozba került és a Dénes nevet kapta. A doboz viszont kicsi volt, repülni nem repülhetett benne, így egyetlen választásunk maradt, felkerestük a Palicsi Állatkert állatmentő központját.

A Palicsi Állatkert mentőhelyén ritkán látott vendég a denevér, de a természetben igen gyakori állat, mondta Óvári Krisztián, a Palicsi Állatkert biológusa, az állatkert állatmentő programjának vezetője. Mint Európában is, Szerbiában az összes denevérfaj szigorúan védett, fajtól függően 45 és 55 ezer dinár körüli az eszmei értéke, vagyis, ha valaki elpusztít egy denevért, ekkora büntetést fizet, egy vadon élő állat környezetéből való kiemelése pedig bűnténynek számít.

Óvári Krisztián (Fotó: Diósi Árpád)

Óvári Krisztián (Fotó: Diósi Árpád)

A denevér éjszakai, rejtett életmódot folytató állat, szinte az egyedüli repülő emlősünk. A Szerbiában megforduló fajok zöme rovarevő, egy denevér éjszakánként 500–1000 szúnyogtól képes megszabadítani saját vadászterületét. A néphiedelem a varázslásokkal, a boszorkánykonyhával, a kuruzslással, az éjszakával, majd később a vámpírokkal kötötte össze, innen ered az ember félelme is ezektől a kicsi emlősöktől. A biológus ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a denevérek egyetlen veszélye az, hogy egyes fajaik veszettséget terjeszthetnek, ez azonban nem veszélyezteti az embert, hiszen a betegség csak rendkívül szórványosan fordul elő, Vajdaságban eddig egyetlen alkalommal sem mutatták ki a veszettség jelenlétét denevérben.

A denevérek abból a szempontból is érdekesek, hogy telelnek, vagyis egész kolóniák húzódnak be egy odúba, barlangba, repedésekbe, padlásokba, ahol téli álmot alszanak, hibernálódnak, ugyanis a denevéreknek nagyon gyors az anyagcseréjük, télen pedig nagyon kevés számukra a táplálék. A természetvédelmi intézmények éppen ezért nem engedélyezik télen a korhadt, odvakat is magában rejtő fák kivágását, ugyanis ha télen felébresztik a kis állatkákat, azzal halálra ítélik őket.

– Ha mégis megtörténik, akkor az a legbiztosabb, ha azonnal behozzák őket az állatkertbe. Pár évvel ezelőtt letört egy karnyi vastagságú ág, ahol harminc denevér telelt. Az emberek megsajnálták és behozták őket az állatkertbe, ahol miután újra lehűtöttük őket, az állatkert pincéjében kaptak új szállást. A gyors beavatkozásnak köszönhetően huszonhét denevér élte túl a költözést – mondta Krisztián.

Dénes az állatkertbe költözött (Fotó: Diósi Árpád)

Dénes az állatkertbe költözött (Fotó: Diósi Árpád)

A denevérek főként az őszi és tavaszi vonulási időszakban búvóhelykeresés közben berepülhetnek a szobába a nyitott ablakon. Fontos, hogy ilyenkor ne ijedjünk meg, nem akar vért szívni, csupán elvesztette a kolóniát.

– Ilyenkor hagyjuk nyitva az ablakot és hagyjuk a denevért elrepülni, ugyanis az éjszakai életmód miatt a szeme rosszul viseli az erős fényt, így elmenekül a szobából. Ha pár perc után magától nem távozik és leszáll, akkor egy vastag bőrkesztyűvel vagy vastag törölközővel – ezekre azért van szükség, mert a denevér védekezésből haraphat – finoman megfogva a kivihetjük a szabadba és elengedhetjük. Ilyenkor célszerű az állatot egy kapaszkodásra alkalmas falfelületre, vagy fatörzsre helyezni, ahonnan könnyen elrepülhet. Ne próbáljuk röptében elkapni, ne próbáljuk lecsapni, mert megsérülhet – figyelmeztetett a biológus.

A barna rétihéja balesetet szenvedett (Fotó: Diósi Árpád)

A barna rétihéja balesetet szenvedett (Fotó: Diósi Árpád)

Mint megjegyezte, a denevérek szárnya, amely tulajdonképen az alkar és az ujjak, a lábak és a test között kifeszülő bőrvitorla, könnyen elszakadhat és a csak speciális ragasztási módszerrel lehet helyrehozni, erre pedig nincs minden állatorvosi rendelőben lehetőség. A biológus szerint, ha télen megment valaki egy denevért, nem ajánlatos otthon tartani, ugyanis éjszakai életmódja, gyors anyagcseréje miatt nehéz gondját viselni.

– Egyrészt az etetésük okoz gondot, ugyanis ilyenkor kutya- vagy macskatáppal etetik őket, amelyek nem tartoznak a természetes étrendjükbe, de a kemény kutyatáp a fogaikat is tönkreteheti. Másrészt a vadon élő állatok nem tűrik a fogságot és a statisztikák szerint minden fogságban töltött nappal 50 százalékkal csökken a túlélési esélyük – hangsúlyozta Krisztián.

Az afrikai fehér hasú törpesünt volt gazdája unta meg (Fotó: Diósi Árpád)

Az afrikai fehér hasú törpesünt volt gazdája unta meg (Fotó: Diósi Árpád)

Az állatkert állatmentő központját tíz évvel ezelőtt alapították. Ma ez az egyetlen állami állatmenedék, így ide érkeznek az országhatáron csempészáruként lefoglalt vadállatok, valamint az illegálisan otthon tartott egzotikus állatok is. Mint Krisztián elmondta, a központban az emberek által megmentett, vadon élő sérült, vagy kölyök állatot gondozzák, nevelik fel és próbálják visszavadítani őket.

– Ha valaki talál egy vadon élő állatot és behozza az állatkertbe, akkor arról ki kell töltetnünk egy hivatalos kérdőívet, hogy az adott állatot hol, mikor, milyen állapotban találták. A polgárok ettől rendszerint idegenkednek, de muszáj kitöltenünk a kérdőívet, ugyanis az állatvédelmi felügyelőség rendszeresen ellenőriz bennünket és az állam felé is elszámolással tartozunk, hogy évente mennyi állat érkezett, mennyi volt az elhullás, mennyit sikerült visszavadítani – mondta Krisztián.

A sárga-kék arákat állatcsempésztől mentették meg, ma párt alkotnak (Fotó: Diósi Árpád)

A sárga-kék arákat állatcsempésztől mentették meg, ma párt alkotnak (Fotó: Diósi Árpád)

A biológus beszámolója szerint 10 év alatt több mint 2200 állat érkezett az állatkertbe (évi szinten 15 bagolyfióka, 30 gólyafióka, de megfordul náluk több őz, vércse, gerle, teknős stb.) és mivel az egész gyűjteményben nincs ennyi állat, igen nagy munka nehezedik rájuk, kiváltképp, hogy a 9 állatápoló közül csak 2 foglalkozik a mentett állatokkal. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy sokan felkeresik őket az interneten, érdeklődnek a megmentett állatik hogyléte felől, képet kérnek, de sajnos nem tudják teljesíteni a kívánságukat.

– Mi elsősorban az állatokért dolgozunk, utána vehetjük csak figyelembe az embert. Ezt az egészet az állatok iránti szeretet nélkül nem lehet csinálni. Nincs annál szebb, mint amikor sikerül felnevelni és visszaengedni a természetbe egy állatkát. Hat évvel ezelőtt két mentett gólyafiókánk összeismerkedett, és az állatkert mögötti trafóállmáson fészket csináltak, ahol azóta évente kiröptetnek 2-3 kis gólyát. Ilyenkor látszik, mit és miért is csinálunk – mondta Krisztián.

A leopárdeknős Afrika keleti részén, Etiópiában, Szudánban őshonos (Fotó: Diósi Árpád)

A leopárdeknős Afrika keleti részén, Etiópiában, Szudánban őshonos (Fotó: Diósi Árpád)

A történetnek a biológus szerint van sötét oldala is, ugyanis, mint megjegyzi, a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, így néha az emberek a megsérült állatot nem tudják szakszerűen ellátni, de sajnálat miatt megválni sem tudnak tőlük egykönnyen, és ezért sokszor a behozott állatok kritikus, vagy menthetetlen állapotban érkeznek az állatkertbe. Ugyanilyen szívszorító, amikor állatcsempészektől, illegális tartóktól foglalnak le Szerbiában nem őshonos állatokat.

– Pár évvel ezelőtt a macedón határon a vámosok lefoglaltak 120 vadon befogott görög teknőst. Szörnyű állapotban, műanyag ládákban bedobozolva érkeztek hozzánk. Az elhullás több mint kilencven százalékos volt. Az ilyen esetek nagyon nagy gondot okoznak, ugyanis mivel nem őshonos fajták, nem tudjuk őket visszavadítani és szabadon engedni, az állatkert befogadóképessége pedig véges – mondta a biológus, majd hozzátette, hogy az ezzel kapcsolatos bírósági ügyek elhúzódnak, az állatot pedig el kell tartani, azonban a ki nem állított állatok az állatkertnek nem hoznak hasznot.

A fülesbagoly törött szárnyal érkezett az állatkertbe (Fotó: Diósi Árpád)

A fülesbagoly törött szárnyal érkezett az állatkertbe (Fotó: Diósi Árpád)

Az ilyen idegen állatoknak más országok állatkertjeiben, befogadóközpontjaiban próbálnak otthont találni, vagy ha lehetséges, megpróbálják a származási országában visszavadítani őket. Az állatkert és az állatgondozók a nehézségek ellenére nem adják fel, ugyanis amellett, hogy bemutatják a látogatóknak az állatokat, oktatással és fajfenntartással is foglalkoznak. Krisztián végezetül azt tanácsolta, ha valaki talál valamilyen sérült, vadon élő állatot, vagy fiókát, kölyköt, a lehető leghamarabb el kell vinnie az állatorvoshoz, majd ezután vigye el az állatkertbe, ugyanis ezzel lényegesen megnöveljük a túlélési esélyét. Dénesnek sikerült megmenekülnie.