2024. április 18., csütörtök

Kutyabajok

Januárban volt egy éve, hogy a szabadkai kutyamenhelynek, amelyet a Köztisztasági és Parkosítási Kommunális Közvállalat működtet, a felügyelőség megtiltotta a munkát, az állatok befogását, mert nem feleltek meg bizonyos feltételeknek. Azt követően csak nőtt és nőtt a kóbor állatok száma a város utcáin, míg szerződést nem kötöttek egy verbászi vállalattal, amely elvégezte helyettük a munkát. Egy év elmúltával jelenleg ott tart a város, hogy ez a vállalat egyoldalúan felbontotta a szerződést a „csisztotyával”, így most ismét patthelyzet alakult ki. A kutyákat nincs, aki összeszedje, azok pedig a téli hidegben, éhesen egyre agresszívabbak. Így történhetett, hogy csak januárban 18 kutyaharapásos esetet jegyeztek a mentőállomáson és egészségházakban, s a legutóbb egy tizenhárom éves fiút martak meg kóbor kutyák a külvárosban.

Természetesen a probléma megoldása egyszerű lenne, amennyiben mindannyian felelős állattartók lennénk, kutyáinkat megfelelő körülmények között tartanánk, nem tennénk utcára, ha esetleg megnőttek, és nem olyan cukik már, s természetesen sterilizáltatnánk, ha nem szeretnénk, illetve nem tudunk mit kezdeni a kölykökkel.

A helyzet azonban jelenleg nem ilyen fényes. Százával is sétálnak a városban a kóbor kutyák, egy részük csupán valóban megszökött otthonról, és a szerető gazdik várják őket haza, másik részüknek azonban valóban nincs hová mennie.

A Köztisztasági és Parkosítási Kommunális Közvállalat a subotica.com értesülései szerint az elmúlt évben 58 millió dinárt fizetett ki a polgároknak kártérítést címén. Már elsőre is abszurdnak tűnt az összeg, s rögtön két dolog futott át az agyamon: az egyik az volt, hogy ez az információ nem igaz, a másik pedig az, hogy ezt a pénzt elsikkasztották.

Ebből a pénzből ugyanis, ha egy 100 000 dináros átlagösszegű kártérítéssel számolunk, 580 embert kártérítettek. Azért ennyi kutyaharapást enyhén szólva túlzásnak tartok, mert ha havonta van is húsz eset – nincs annyi, az akkor is csak legfeljebb 240 eset egy évben. Arról nem beszélve, hogy ennyi pénzből milyen kutyamenhely épülhetett volna! Csaknem félmillió euróról beszélünk! Még ha bruttó 54 millió dinárról is van szó, akkor sem tudok racionális történetet a számok mögé látni. Rengeteg pénz ez, amit valóban ésszerűbben is elkölthetett volna a város, s nem lennének sérült, halálra rémített, traumatizált polgárai, és a kutyák is megfelelő körülmények között élnének.

A legutóbbi eset alapján is elmondhatjuk, hogy egy kutyaharapás egyáltalán nem olyan dolog, amelyet félvállról kezelhetünk. Egy tizenhárom éves nagyradanováci kisfiút iskolából hazafelé menet támadott meg két farkaskutya, és csak a szerencsén múlt, hogy a környékbelieknek sikerült elzavarniuk az állatokat. Így a fiú kisebb fizikai sérülésekkel megúszta ugyan, de akkora traumát szenvedett, amely miatt hosszú távú kezelést igényel majd.

Lehet, hogy a számításaimmal nagyon melléfogtam, s az is lehet, hogy egyáltalán nincs igazam. Szeretném, ha valaki illetékes és a témához jobban értő illetékes megcáfolna, s meggyőzne arról, hogy rosszul látom a dolgokat.

Jelenleg azonban csak egyet látok: mértéktelen pénzköltést a probléma megoldása nélkül.

Kutyabajok című jegyzetemben a kóborkutyák okozta gondok kapcsán említettem, hogy az elmúlt évben a Köztisztasági és Parkosítási Kommunális Közvállalat 58 millió dinárt költött kártérítésre. Az adat hibás, a valós adatok szerint 5.8 millió dinárt költöttek kutyaharapások miatt kártérítésre 2014-ben, s ez az összeg tartalmazza az elmúlt három évben ki nem fizetett kártérítések összegét is. A vállalat egy-egy kártérítésre 40 000 dinárt fizet ki, ennek felét állja a vállalat, felét pedig a városi önkormányzat.

A hibáért olvasóink és az érintettek elnézést kérem.