2024. április 20., szombat

Ahol egy dinár a kenyér

A bajsai Kaćanski pékség egy dinárért árusítja a kenyeret a várandós nőknek

Az elvándorlás és gyermektelenség fenyegetően nehezedik régiónkra, és sajnos legfelsőbb szinten semmilyen ellenlépést sem tapasztalunk. Mintha a kormánynak több bársonyszékre lenne szüksége, mint gyermekre. Szerencsére nem mindenki gondolkozik így.

A bajsai Milorad Kaćanski péksége a nyár dereka óta 1 dinárért adja a kenyeret a várandós nőknek. Apró gesztus ez, viszont példaértékű.

De ki ez az ember, aki úgy gondolta, hogy tesz valamit a gyermekvállalás serkentéséért? Milorad végzettsége szerint élelmiszertechnikus, korábban a topolyai húsgyárban dolgozott, majd 10 éven át a bajsai szövetkezet igazgatója volt. A kombinát balsorsú privatizációját követően munkanélküli maradt és állattenyésztéssel kezdett foglalkozni. A körülmények végül úgy hozták, hogy 7 évvel ezelőtt pékséget nyitott. Kezdetben csak a burekot készítettek, majd lassan felfejlődött a pékség, új épületet építettek és kinyitották az üzletet Bajsa központjában. A pékség családi vállalkozásként működik, Milorad felesége a könyvelésbe segít be, a gyerekek pedig a piacon árulják a portékát. A család mellett 5 munkást is alkalmaznak, három péket és két eladót. A konkurencia igen nagy, mondja Milorad, de igyekeznek helyt állni, mert elsősorban szülőként gondolkoznak, és megélhetési lehetőséget szeretnének biztosítani gyerekeiknek. A pékmester a gyerekek iránti szeretete miatt indította el jótékonysági akcióját is. A történet úgy kezdődött, hogy Milorad kezdetben maga is sokat piacozott, burekot árult Bajsán és a környező településeken: Topolyán, Kúlán és Bácskossuthfalván. Ebben az időben azzal a szomorú ténnyel találta szemben magát, hogy vásárlói között nagyon kevés a várandós nő, heti szinten mindössze 1-2. Miloradot elszomorította ez és úgy döntött, hogy a kismamák ajándékba kapják a burekot. Az emberek szépen fogadták ezt a nemes gesztust, és sokaktól hallotta, hogy más költségek alól is fel kellene menteni az áldott állapotban lévő nőket.

– Ingyen kellene adni pl. a babakocsit, babaágyat, pelenkát, stb., mert sok család számára ez is nagy anyagi terhet jelent. Már nem azokat az időket éljük, amikor természetes volt, hogy egy családban 6-7 gyerek született. Alkalmazkodni kell ezekhez az új időkhöz, és maximálisan támogatni kell a gyermekvállalást. A gyermekhiány nagyon komoly probléma, azonban nem úgy tűnik, hogy országos szinten bármit is tennének ellene. Kell a takarékosság, kell hidakat építeni, de megkérdezném a miniszterelnököt, hogy kiért tesszük mindezt, ha nincsenek gyerekek? Annyi mindenre költ az ország egy csomó pénzt, de leglényegesebbre nem! – véli Milorad.

Fontosnak tartja, hogy lehetősége szerint támogassa a gyermeket váró nőket, ezért ameddig lesz Kaćanski pékség, addig egy dinár lesz számukra a kenyér. Ez anyagilag nem túlságosan leterhelő, mondja a pékmester, mert sajnos napi szinten átlagosan mindössze 2-3 nő visz tőle egy dinárért kenyeret.

– Nagyon szomorú szám ez egy olyan faluban ahol 2,5–3 ezren laknak, és ahol szinte mindennap kitesznek egy gyászjelentést. Alig hallani, hogy valakinek gyereke született volna. Azt gondolom, hogy az államnak faji, nemzeti és vallási hovatartozástól függetlenül támogatnia kellene a gyermekvállalást. Én nem kérdezem az eladónőmet, hogy magyarnak, szerbnek, szlováknak vagy romának adott kenyeret. Meglátásom szerint nem lenne szükség óriási összegekre, hanem inkább jó szándékra és egy kis odafigyelésre. Vigyázni kell a fiatal nőkre és arra ösztönözni őket, hogy merjenek gyermeket vállalni. Segíteni kell őket abban is, hogy megfelelő környezetben tudják felnevelni gyermeküket – mondta Milorad, aki fontosnak tartotta azt is megemlíteni, hogy pékségük akciójával még senki sem élt vissza. Valóban csak a gyermeket váró nők vásárolnak egy dináros kenyeret.

Beszélgetésünket Milorad azzal zárta, reméli, hogy akciójához mások is csatlakoznak. Jó szándékkal sok mindent el lehet érni, mert kinek dolgozzunk, ha nem gyerekeinek – vetette fel a kérdést.