2024. április 25., csütörtök

A jövőben élünk

Gyerekkoromban csodálattal és ámulattal néztem az olyan tudományos fantasztikus filmeket, mint például a Star Wars vagy a Star Trek. Rabul ejtett a bennük elképzelt technológia, a sokféle kütyü, az androidok, az űrutazás varázslata. Sokáig titokban abban reménykedtem, hogy egyszer mindez megvalósul és én is a csillagok között utazhatok. Annak ellenére, hogy a műfaj filmben és könyvben magával ragadott, és még a mai napig is nagy rajongója vagyok a sci-finek, idővel csak fantasztikumként, meseként tekintettem a bennük ábrázolt modern technológiára.

Jelenünket szemlélve nagyobbat nem is tévedhettem. Ha számbavennénk a tudományos-fantasztikus regényekben és filmekben megjelentetett dolgokat, meglepődnénk, mennyi minden megvalósult. A legközhelyesebb példa Jules Verne, aki megálmodta többek között a tengeralattjárót, Isaac Asimov pedig a Körbe-körbe című novellájában megalkotta a robotika törvényét, ami valóban a robotika törvényévé vált. Számos példát lehetne felsorolni különböző könyvekből, akár filmekből is, de maradok egy régi kedvencemnél, a Star Trek sorozatnál és filmeknél: a kommunikátoruk ott lapul a zsebünkben okos telefonként, az érintőképernyő sem ismeretlen számunkra, a Google által a mesterséges fordítás is megvalósult, háromdimenziós nyomtatókkal hozunk létre tárgyakat, a lézerfegyverek sem fantasztikum többé, az ultrahangos gyógyításon dolgoznak a tudósok, fejlesztés alatt álló projekt a holofedélzet és az űrhajókat és egyéb eszközöket védő energiapajzs is, sőt nem lehetetlen álom a teleportálás, valamint a térhajtóművön is dolgoznak a tudósok.

Ami ma már természetes, az egykor elképzelhetetlen volt. Annyira felgyorsult és természetessé vált a fejlődés, hogy észre sem vesszük, hogy egész életünk gépektől, technikai eszközöktől és elektromos kütyüktől függ. Nem tudnánk mit kezdeni autónk, számítógépünk vagy telefonunk nélkül. És akkor még nem is beszéltünk konkrétan az emberi testbe helyezett eszközökről, implantátumokról. Lényegébe véve kiborgok vagyunk.

Egyedül talán az űrutazás, a világűr meghódítása volt olyan jellegű fejlődés, amely a hatvanas években valóban ámulatba ejtette az embereket. Az újdonság varázsa azonban hamar elmúlt, a Holdra szállás után, kiváltképp az Apollo-program leállítása után egyre kevesebben érdeklődtek az űrutazás után, az asztronauták többé nem voltak hősök, és úgy tűnt, a világűr meghódítása kifullad az űrállomásokon elvégzett tudományos kutatásokban és a műholdak orbitális pályára állításában. Az űrsiklók gazdasági és biztonsági okokból történő nyugdíjba küldése csak megerősítette mindezt.

A fejlődés viszont nem állt meg, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy magáncégek is érdekeltek lettek a világűr meghódításában. A legjobb példa erre az igazi Vasemberként emlegetett milliárdos, Elon Musk (Robert Downey Jr. bevallottan róla formálta meg a filmbeli szuperhős karakterét, Tony Startkot), akit sokan a Paypal megalapítójaként, valamint a Tesla elektromos autók gyártójaként ismernek. Amikor Musk megalapította a SpaceX-et, mindenki biztos volt benne, hogy ez csak amolyan hóbort, űrhajós játék a milliárdosban élő gyermeki léleknek. Tíz év rakéta- és űrkapszula-fejlesztés, és közel egymilliárd dollár elfüstölése után a cég űrhajója, a Dragon volt az első magáncég fejlesztette és építette űrjármű, amely elutazott a nemzetközi űrállomásig és a mai napig is szállít ellátmányt az állomásra. Amikor az ukrán válság miatt Oroszország megfenyegette Amerikát, hogy többet nem szállít neki embereket az űrállomásra, Musk azonnal bemutatta a Dragon űrkapszula emberszállításra alkalmas változatát, miközben gőzerővel teszteli a függőleges fel- és leszállásra képes rakétáit. Musk nem kispályázik, olcsó és megbízható űrhajók kifejlesztését tűzte ki célul a SpaceX-nek, valamint azt, hogy az életében el kell jutni a Marsra: „A Marson szeretnék meghalni, és nem feltétlenül úgy, hogy lezuhanok.”

A Mars meghódítása folyamatban van, bár ebben a versengésben a Vasember még hátul kullog, míg India a napokban csatlakozott a NASA és ESA (European Space Agency) alkotta elitista klubba, amikor is szerda hajnalban elérte a vörös bolygót a saját fejlesztésű (és egy hollywoodi produkciónál olcsóbb, 72 millió dollárba kerülő) Mars Orbiter Mission (MOM) űrszondájuk. Figyelembe véve a fejlődés mértékét, kétségtelen, hogy sikerül visszaállítani az űrutazásba vetett hitet és elérhető közelségbe hozni a pillanatot, amelyben orbitális turistajáratokat indítunk a Föld köré, űrállomásokat létesítünk a Holdon, és embert küldünk a Mars felszínére.