2024. április 26., péntek
KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁRUNK

Nyaralunk

Nyaral-e az idén?
   Természetesen, mint minden évben: 62 (16%)
   Nem volt könnyű, de sikerült rávalót biztosítanunk: 35 (9%)
   Még ha csak a közeli tó-/folyóparton is, de idén is kikapcsolódunk: 49 (13%)
   Már évek óta nem engedhetjük meg magunknak: 223 (60%)

A www.magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján.



Azt hiszem, a szerencsésebbek közé sorolhatom magunkat, hiszen idén is megyünk nyaralni. Két évvel ezelőtt Krk szigetén voltunk (csodálatos hely, de igencsak drága), tavaly csak a Topolyai-tóig jutottunk, idén pedig a montenegrói tengerpartra szeretnénk menni. Valahogy úgy néz ki, hogy ha minden évben nem is, de minden másodikban azért lejutunk a tengerre. Messze van ez már attól az átkos nagy Jugoszláviától, amit gyerekként éltem meg. Akkor normális volt, hogy minden nyáron mindenki a tengeren nyaralt. Szerencsésebb években kétszer is lejutottunk, viszont most, a fenékig tejfel, EU-ba vezető úton a többség csak álmodhat a nyaralásról. És ahogy a helyzet áll, a fene nagy jólét és véleményszabadság mellett már az interneten sem lehet bármilyen véleményt megírni. Én is inkább hagyom ezt a mellékágat, mielőtt pánikkeltés miatt lesittelnek.
Visszatérve a nyaralásra, nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak, még akkor sem, ha valóban szükségük lenne arra az egy-két hét kikapcsolódásra. Ha kiveszem a szabadságot (már ha olyan szerencsés vagyok, hogy jár szabadság), de idehaza maradok, az olyan, mintha nem is lennék szabadságon. Marad a környezet, maradnak a megszokott arcok, minden a nehézségekre, a pénztelenségre és a munkára emlékeztet. Sajnos, elég nehezen lépünk ki a hétköznapok taposómalmából, és sokan képtelenek is rá. Legalább 500 kilométerre el kell utazni a megszokott világtól, hogy félre tudjuk tenni a ránk nehezedő feszültséget. Akinek még így sem megy, az jobban teszi, ha szakemberhez fordul. Persze akadnak olyanok is, akiknek ehhez nem kell elutazni, de ez komoly belső harmóniát, nyugodt életet és kiegyensúlyozott gondolkodást igényel. Jelentkezzen, akinél mind a három megvan és kap egy tapsot! A legtöbbünket túlságosan befolyásolják a környezetünkből érkező impulzusok (egyre kevesebb a pozitív), és el kell utaznunk, hogy megszabadulhassunk tőlük.
Számomra a nyaralás amolyan hedonista zarándoklat, amelyre egész évben spórolunk és készülünk. Az igazi zarándoklattól eltérően nem töltődök fel spirituális élményekkel és szellemi energiával, mindössze megszabadulok az energiavámpíroktól és a gondolkodás terhétől. Tíz napig nem az jár fejemben, hogy mit kell holnap csinálnom, hanem hogy mit szeretnék holnap csinálni. Manapság azért már ez is valami.
Persze, az sem mindegy, hogy miként nyaralunk?.A low budget verzió, hogy egy lepukkant, túlzsúfolt turistabusszal hihetetlen ideig döcögünk, és szerencsésnek érezhetjük magunkat, ha nem robban le. A nyaralás helyszínén pedig azzal töltjük az időt, hogy ingázunk a luxus látszatát is mellőző szoba és a tengerpart között, közben meg faljuk az otthonról levitt készételeket. Ráadás, hogy esténként séta közben megbámulhatjuk a nyugati turistákat, amint tengeri herkentyűket esznek előkelő vendéglőkben. Aki idén sem jut le a tengerre, az valószínűleg ennek a változatnak is örülne. A lényeg, hogy ott legyen. Ennek kapcsán furcsa gondolatok jutottak eszembe. Aki kimegy nyugatra és mint mosogatófiú dolgozik, az fél fizetéséből kifizet egy all inclusive nyaralást egy 5 csillagos hotelben és még költőpénze is marad. Nálunk mire elég fél fizetés?
Zárógondolatnak talán annyit, hogy szívesen lemondanék a tengerpartról, a nyaralásról, ha harmonikus, nyugodt, kiegyensúlyozott és anyagilag biztonságos életet élhetnék idehaza. Addig is nyaralunk!