2024. április 19., péntek
AHOL JÓ OTTHON LENNI

Nagy család, nagy boldogság

A topolyai Tóth családban tizenkét gyerek látott napvilágot – A csend is lehet zavaró, ha az ember nagycsaládban él

Jó és különös érzés nagycsaládokhoz látogatni, különösképp, ha ott tizenkét gyerek vár az emberre. A topolyai Tóth családnál már az utcára kijött elém egy szőke kisfiú és egy kislány, akik bevezettek édesapjukhoz, aki éppen kerékpárt bütykölt. Hamarosan egész gyerekhad vett körbe bennünket, akik mindenre kíváncsiak voltak.

Tóth Tibor állatorvos tizenkét gyermek édesapja, feleségével, Gabriellával nyolc közös gyermekük van.

Tibor első házasságából származó gyerekei közül két fiú Belgrádban dolgozik, egy lánya férjhez ment, egy fia pedig középiskolás. A közös gyerekek, egy kivételével, általános iskolások, és mind kitűnő tanuló. Tibor és Gabriella igen büszkék a tizenkét gyerekre, név szerint: Viktorra, Tiborra, Teodórára, Filipre, Máriára, Rékára, Erzsébetre, Andreára, Dávidra, Magdalénára, Gergőre és Dánielre.

Ennyi gyerekről gondoskodni nem kis kihívás, Tóthéknak szinte egyáltalán nincs szabadidejük. Érdekes választ kaptam arra a kérdésre, hogy mi motiválta őket ennyi gyerek vállalására.

– Mindig az volt a vágyam, hogy a nappaliban legyen egy nagy asztal, sok szék, sok tányér és gyerekek mindkét oldalon. A szemem előtt lebegett egy szegedi kollégám példája is, akinek nyolc gyereke van. Az igazság az, hogy a végén valahogy magától alakult így: tíz év alatt jött a nyolc gyermek – mondta Tibor. Elég komoly kihívásnak tűnik a dolog, de Gabriella szerint nem volt olyan nehéz, különösképp, hogy így egymás után jöttek a gyerekek.

– Más az, ha valaki megszokja, hogy van kettő, és utána nehezen vállal egy harmadikat, de itt jöttek egymás után. Persze, ez sem való mindenkinek – véli Gabriella. A gyerekek tehát születtek sorjában, és ma már Tóthéknál az a természetes, hogy a házban nagy a nyüzsgés.

– Nagyon furcsa, amikor a gyerekek elmennek a nagyszülőkhöz. Reggel nagyon jó meginni a kávét és élvezni a csendet. Pár óra múlva a csend kezd nem olyan jó lenni, utána pedig idegesítővé válik. Végül beülünk a kocsiba, és elmegyünk értük – mondta nevetve Tibor. Arról már Gabriella számolt be, hogy reggel 6-kor kezdődik a napjuk a gyerekekkel, ami egészen lefekvésig tart. Az asztal szinte egész nap meg van terítve, mert a gyerekek úgy ebédelnek, ahogy az iskolából érkeznek haza. A család szinte csak hétvégén eszik egyszerre.

Egy ekkora családban nagyon fontos a munkamegosztás. Tibor elmondása szerint minden gyerek tudja, hogy mi a dolga, nem is kell mondani nekik. Az idősebbek a jószággondozásban is segítenek, de például a kisebbek is szeretnek morzsolni és csutkázni. Mindent közösen csinálnak, Tibornak már furcsa lenne, ha valamit úgy kellene megcsinálnia, hogy egyik gyerek ne „kotnyeleskedne bele”. Persze, a rendetlenkedést és civakodást sem lehet kikerülni egy ekkora családban.

– Néha olyan, mintha egy tornádó ment volna végig. Főleg, ha incselkednek egymással! Eldugják egymás ruháit, könyveit, cirkuszt csinálnak. De ha ne adj’ isten valamelyik szomszéd vagy vendég gyerek bántja egyiküket, akkor mennek mindannyian, még a legkisebb is odarohan, hogy megvédje a testvérét. Ez a legszebb benne – árulja el Tibor.

A Tóth család nem dúskál az anyagi javakban, de megvan minden, amire szükségük van. Tibor elmondása szerint a családi költségvetés legnagyobb része élelmiszerre megy el, annak ellenére, hogy jószágokat tartanak. Segítségre nem számíthatnak.

– Van tehenünk, kecskék, disznók, tyúkok, nyulak és lovak. Van egy kis földünk, abból is bejön valami. Próbáltunk egy kis támogatást kérni az államtól, amikor még 6-7-en voltak, de egyszer visszautasítottak, mert van földünk, máskor visszautasítottak, mert van házunk. Azóta nem is kértünk, meg különben is csak a negyedik gyerekig járna a támogatás – mesélte Tibor.

Állami és községi támogatást nem kap a család, Tóthéknak azonban sok barátjuk, kollégájuk és rokonuk van, akik „bombázzák őket” a kinőtt ruhákkal, lábbelikkel. Ebben nem szenvednek hiányt a gyerekek, mondta Tibor, majd azzal folytatja, hogy az iskoláztatást nagyban megkönnyíti, hogy a kisebbek megöröklik a nagyobbak könyveit, és sokat számít az a pénz is, amit a Szülőföldön magyarul pályázaton kapnak. Gabriella azt is elárulta, hogy közös nyaraláson még nem volt a család, de már tervben van. Már kinéztek egy sátortábort, és ha minden jól alakul, akkor idén együtt mennek a tengerre.

Látogatásom végén azt kérdeztem Tóthéktól, hogy mi a legjobb a nagycsaládban. Tibor válasza nagyon hasonlított azokra, amit más nagycsaládos szülők adtak.

– Akinek egy gyereke van, az tudja, hogy mennyi szeretetet ad az az egy is. Most képzeljék el, hogy tizenkétszer annyi szeretetet kapnak. Ez a legszebb ebben az egészben – mondta Tibor.