2024. március 29., péntek

Chile: Bachelet visszatérhet

Az elnökválasztáson először mérte össze erejét főesélyesként két politikusnő

Két politikusnő, Michelle Bachelet és Evelyn Matthei versengett a legnagyobb győzelmi eséllyel Chilében az államfői tisztségért, amelyre összesen kilencen pályáztak. A tegnap megtartott elnökválasztást (melynek eredményét lapzártánk után ismertették) több különlegesség jellemzi. Az egyik az, hogy a dél-amerikai ország történetében először küzdött meg két női jelölt (főesélyesként) az elnöki bársonyszékért.

A kuriózumok többsége a 17 millió lakosú Chile viharos és vérzivataros közelmúltjához, a Pinochet-diktatúra idejéhez (1973–1990) kapcsolódik.

Mindkét favorit (jelölt) eltérő sorsú tábornok lánya. Michelle Bachelet édesapját nem sokkal az 1973-as Pinochet-féle puccs után letartóztatták és brutálisan megkínozták. Méghozzá abban a santiagói börtönben, amelynek akkor Evelyn Matthei apja volt a parancsnoka. A letartóztatott tábornok bűne baloldali beállítottsága, és az volt, hogy hű maradt az Augusto Pinochet tábornok katonái által – amerikai közreműködéssel – megbuktatott Salvador Allende szocialista elnökhöz. Michelle Bachelet édesapja ezért életével fizetett: 1974-ben halálra kínozták a börtönben.

A Matthei család az 1990-ig működő chilei katonai diktatúra rémuralma idején is a kegyeltek közé tartozott, míg Bacheleték a megbélyegzettek, nemkívánatosak közé kerültek. Michelle Bachelet – anyjával együtt – 1975-ben megjárta a Pinochet-rezsim két hírhedt fogolytáborát is, ahonnan nemzetközi nyomásra külföldre távozhattak. A család (száműzöttként) így jutott el az akkor még megosztott Németország keleti, kommunista államberendezkedésű felébe, az NDK-ba, ahol Michelle Bachelet orvosi diplomát szerzett.

A katonai junta bukása után visszatért Chilébe, ahol a balközép kormányok idején volt egészségügyi és védelmi miniszter is, majd 2006-ban megválasztották az ország elnökévé. Hivatali idejének lejárta (2010) után az ENSZ nőkkel foglalkozó bizottságának lett a vezetője, egészen 2013 márciusáig. Akkor hazatért, s nem sokkal később az ellenzéki balközép politikai erők ismét államfőnek jelölték.

Evelyn Matthei és családja zavartalanul és jól élt Pinochet Chiléjében. Az ország egyik legmagasabb rangú katonai vezetőjének lányaként a legjobb egyetemen tanult közgazdaságtant, s mindig is a politikai jobboldalhoz kötődött. Politikai pályafutását is a pinochetista, de közgazdaságilag liberális nézeteket valló csoportban a Renovación Nacional pártban kezdte, olyan lelkes jobboldali fiatalokkal együtt mint Sebastián Pinera, a későbbi milliomos nagyvállalkozó, jelenleg államfő. (Chilében az ő utódáról dönthettek a választók.).

Amikor Londonban 1998-ban a hatóságok feltartóztatták az agg Pinochetet, a jobboldal hevesen tiltakozott Chilében. A brit nagykövetség előtt nők tiltakoztak, Evelyn Matthei szervezésében. Politikai karrierjének legmagasabb szintjére 2011-ben jutott, amikor munkaügyi és társadalombiztosítási miniszterré nevezték ki.

A nyáron pedig az államfői tisztségre jelölte a jobboldali (kormány)pártok szövetsége, abban bízva, hogy a gyors és határozott döntéseiről ismert 60 éves Matthei eséllyel indulhat a tisztségért az ellenzék női elnökjelöltjével, a nála két évvel idősebb Bachelettel szemben. A voksolás előtt ismertetett közvélemény-kutatások azonban arról tanúskodnak, hogy nincs sok esélye a győzelemre a baloldali riválissal szemben. Az ellenzéki Bachelet népszerűbb a választók körében, és jó esélye van a győzelemre. Ha megszerzi a szavazatok több mint ötven százalékát, elnöknek tekinthető (másodszor kerülhet Chile élére politikai vezetőként). Ha azonban ez nem sikerül egyik jelöltnek sem, decemberben második fordulót tartanak.

Utolsó kampánybeszédében Bachelet sok változtatást ígért az országban; radikális és baloldali programot hirdetett. Közölte: új alkotmányt kell elfogadni, és a Pinochet-féle rémséges korszakkal is le kellene végre számolni, mert szerinte nemzeti megbékélést csak a múltban történtekkel való elszámolás hozhat. Ez az időszak még mindig nyomasztja az országot, amely egyelőre nem mer szembenézni a Pinochet-rezsim mindegyik következményével. Annak a 17 éves diktatórikus időszaknak a rémuralmával, amelynek részeként a katonai hatalom – a legújabb becsült adatok szerint – 3095 embert meggyilkoltatott, további 1200-at pedig úgy tüntetett el, hogy máig sem tudni róluk semmit. A Pinochet-diktatúra idején politikai okokból bebörtönzött, megkínzott vagy egyéb módon súlyos emberjogsértéseket elszenvedettek száma harminchétezerre tehető.

A rezsim bukása óta már mintegy hétszáz volt katonai tisztségviselő ellen indult bírósági eljárás. Az elmúlt években hetven egykori katonai vezetőt ítéltek el emberiség elleni bűncselekmények miatt. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy még mindig nem került nyilvánosságra sok olyan adat, amely a katonai diktatúra idején elkövetett emberjogsértéseket bizonyítja.