Grúzia új államfője, Giorgi Margvelasvili hivatala elfoglalására készülődik, Miheil Szaakasvili leköszönő elnök pedig már csomagol. Tíz évig vezette az Európa és Ázsia határán elterülő országot, amelyet a NATO és Oroszország is saját befolyási övezetévé akar tenni, lehetőleg jó hosszú időre. Grúzia korábban a Szovjetunió része volt.
Szaakasvili kezdettől fogva Nyugat-barát politikát folytatott, ami egyáltalán nem tetszett Moszkvának. Sőt 2008-ban háborúba keveredett Oroszországgal, amely néhány nap után Grúzia csúfos vereségével végződött, a két ország közötti viszony azóta is kiélezett és feszült, noha tavaly egy olyan kormányfőt választottak a grúzok – a milliárdos üzletember, Bidzina Ivanisvili személyében –, aki igyekszik jó viszonyt kiépíteni Moszkvával.
A vasárnap megválasztott új államfő szintén jelezte, hogy ragaszkodik hazája nyugati orientációjához. Lehet, hogy ez nem nyerte el mindenki tetszését Grúziában, az új államfő hatalma jelentősen csorbulni fog, amint átveszi hivatalát. Az alkotmányt ugyanis nemrég úgy módosították, hogy az új elnök már csak reprezentatív feladatokat láthat el. Az eddigi elnöki jogkörök egy része a kormányfőre, történetesen Ivanisvilire száll át, akiről azt gyanítják, hogy az új államfő az ő kiválasztottja, lekötelezettje, sőt a bábja.
Hírek szerint – a még csak egy éve hivatalát betöltő – Ivanisvili vissza akar vonulni, és a kormányfői bársonyszéket át akarja engedni egy neki megfelelő személynek, valakinek a Grúz Álom kormányzó pártszövetségből. Így a háttérből mozgathatná a szálakat, vagyis a 44 éves, filozófus végzettségű, kevés politikai tapasztalatot szerzett új államfőt, Giorgi Margvelasvilit és az új miniszterelnököt is.
Ivanisvili kormányfő hivatalosan azért akar távozni (hamarosan) a napi politikából, illetve hivatalából, mert az eddigi elnök (Szaakasvili) menesztésével elérte célját. Az érvelés kissé sántít, hiszen a volt elnököt nem is lehetett volna újraválasztani. Az alkotmány ugyanis kétszer ötéves mandátumot engedélyez a mindenkori államfőnek. Szaakasvilinek pedig lejárt a tíz éve, semmiképpen sem hosszabbíthatott volna.
Valódi tétje tehát annak van, ki veszi át a miniszterelnöki posztot, vagyis ki irányítja majd Grúziát. Ez különösen fontos lehet a távozó államfő számára is, hisz politikai ellenfelei a kormányzó Grúz Álom pártszövetségből azzal vádolják, hogy hivatali ideje alatt autoriter és önfejű vezetőként megsértette a törvényt. A kormányfő az utóbbi időben már többször utalt arra, hogy a leköszönő államfőt felelősségre vonhatják a megbízatási ideje alatt elkövetett, állítólagos jogsértésekért.
Támogatói ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a saját hatáskörét (alkotmányos reformmal) kibővítő Szaakasvili tíz év alatt kivezette Grúziát abból a zűrzavarból és nyomorúságos helyzetből, amelybe önállósága elnyerésekor, vagyis a Szovjetunió1991-es felbomlásakor süllyedt. Sikerült fellendítenie a gazdaságot, miközben infrastrukturális fejlesztésekre is futotta, sőt eredményesen visszaszorította a mindent átszövő korrupciót is.
Mandátuma leteltével Szaakasvili egy ideig pihenni akar, legalábbis ezt nyilatkozta az elnökválasztás után. Médiahírek szerint az Egyesült Államokba készül, ahol politikai pályájának kezdete előtt ügyvédként dolgozott. Szaakasvili ilyet nem mondott. Ellenkezőleg, az utóbbi időben többször nyomatékosította: marad a politikában, és kíméletlen ellenzéki szerepre készül. Szerinte Grúziában a bizonytalanság évei következnek, és neki még a saját sorsánál is fontosabb, hogy ilyen időkben ne hagyja magára hazáját, hanem inkább segítse.
