2024. március 29., péntek

Nincs több rejtőzködés

Ivica Dačić szerzői írása a Politikában

Aki tenni akar valamit, megtalálja a módját, aki nem akar tenni semmit, megtalálja a kifogást.

Ezeket a szavakat Picassónak tulajdonítják, a Guernica alkotójának, a totális megsemmisülést ábrázoló festmény szerzőjének, amely, talán éppen e miatt a kapcsolat miatt, tökéletesen illeszkedik pillanatnyi valóságunkba.

Talán lesznek, akiket dühít, ha azt mondom, a Balkán Guernicája lettünk, azt viszont senki sem vitathatja, hogy az elmúlt húsz év alatt a kataklizma minden formáját átéltük.

Néhány állam szétesése, a nemzetközi közösségből történt kizárásunk, szankciók, szegénység, bombák, éhezés, önmagunk és saját vagyonunk szétcincálása.

Természetesen, ennek egy része nem rajtunk múlott, a világ több mint kegyetlen volt Szerbiával, de itt van a dolog másik része is, az, amit magunkkal műveltünk, mindvégig önigazolásokkal és tökéletes kimagyarázásokkal kísérve.

Mindazt a rosszat, amit magunknak okoztunk – miközben nem akartunk és nem is próbáltunk valóban tenni valamit magunkért – holmi felsőbb célokra, az égiekre, a szentekre, a nemzetre való hivatkozással magyaráztuk.

És amikor, valamivel több mint három évvel ezelőtt, nyilvánosan kimondtam, hogy abba kell hagynunk a hazudozást, ehelyett az olyan fontos témákról, mint amilyen Koszovó, igazat kell beszélnünk, valamilyen módon – kezdetben ennek nem is voltam tudatában, sokkal inkább ösztönösen – olyan események láncolatát indítottam el, amelyek egy cél felé haladtak: a kifogások megszüntetése felé.

A brüsszeli megállapodás, ahogyan Churchill mondaná, a vég kezdete, valóban mindenekelőtt az.

Egy húszéves teher levétele a nemzet válláról – azon veszély elhárítása, hogy bűnössé kiáltják ki, ha nem oldja meg a lehetetlen feladatot.

Mintha egész Szerbiának azt mondtuk volna, meg kell találni a kör négyszögesítésének megoldását.

Aki nem keresi, áruló.

Az, hogy a kör négyszögesítése nem létezik, nem fontos. Ez, egész egyszerűen, nemzeti feladat.

Knin, Vukovár, Bosznia, Koszovó… mindezek elemei egy megoldhatatlan matematikai problémának, ami miatt megengedett volt, hogy semmi mással ne foglalkozzunk.

Szerbia biológiai kihalása, az infrastruktúra leépülése, a gazdaság, a kultúra, a tudomány, az egészségügy, az oktatás csődje… mindezt a nagy nemzeti feladattal igazoltuk.

A négyszög keresésével a balkáni körökben.

Ennek útját kellett állni.

Az első dolog, amit mint kormány és koalíció tettünk, az volt, hogy abbahagytuk a hazudozást egymásnak, Szerbia polgárainak, barátainknak és ellenségeinknek, az egész világnak.

Elismertük, hogy a koszovói kört nem lehet négyszögesíteni, és ezzel Szerbiát lehoztuk a földre.

És ezen a földön, amely ma még elhagyatott, elkezdtük a megoldásokat keresni a kifogások helyett.

Így kellett tennünk, mert Szerbiában, saját jövője érdekében, többé senkinek sincs joga rejtőzködni.

És, istenemre, többé nincs is mi mögé rejtőzni.

A legkevésbé Koszovó mögé. Mert a rejtőzködés újabb kísérlete csak újabb, teljesen látható exodussal végződött volna.

Újabb áldozatokkal, újabb veszteségekkel, újabb vereséggel.

Illetve újabb igazságtalansággal. Koszovó bármiféle elítélés, vagy felelősség nélkül haladt volna tovább Európa felé, mi pedig ismét a reménytelenség, szerencsétlenség, éhezés és nyomor balkáni gödrében találtuk volna magunkat.

És, ahogyan már mondtam, kicsik vagyunk mi ekkora mennyiségű igazságtalansághoz.

És nagyon gyengék is vagyunk ahhoz, hogy rejtőzködjünk, kifogásokat keressünk és tűrjünk.

Ahhoz, hogy ne csináljunk semmit. Ahhoz, hogy végre ne próbáljuk meg megtalálni a módszert.

E módszer nem csak Koszovó miatt fontos, nem is csak a koszovói szerbek miatt, noha számukra borzasztóan fontos.

Fontos az egész lakatlan, elszegényedett, munkanélküli, szerencsétlen Szerbia miatt.

Fontos a gyerekeink miatt, akikre aligha hagyhatunk egyebet a lehetetlen megoldások és lehetetlen problémák értelmetlen keresésén kívül.

Fontos azon égető probléma miatt, hogy a jövőben minden szerb kormány, a mostanitól kezdve, saját uralmát a felelősségre alapozza, és arra, hogy pontosan megfizeti az árát annak, amit megtett, vagy nem tett meg.

A brüsszeli megállapodás lényege ebben rejlik. Hogy megjelöljük a vég kezdetét és a kezdet végét, és megtaláljuk a módszert, módszereket, hogy elvégezzük azt, amire megválasztottak bennünket. Megválasztva pedig azért lettünk, hogy Szerbia olyan ország legyen, ahol van munka, vannak utak, iskolák, kórházak, könyvek, színházak, gyógyszerek és elégedett, önmagukat megvalósító emberek élnek benne.

Emellett földi és nem égi választásokon választattunk meg, a földi Szerbiában.

Az égi történet az égi Szerbiával, nos, ennek a mesének vége. Némelyek választhatnak, némelyek ítélkezhetnek. Mi továbbra is a saját dolgainkkal foglalkozunk, a mi földünkön.

Rejtőzködés nélkül. Kifogások nélkül.

A szerbiai kormányfő szövege a Politika április 28-i számában jelent meg.