Az utolsó hét

Sáfrány Attila

2013. március 13., 18:01

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Jeruzsálem városa a hagyomány szerint azon a helyen fekszik, ahol Ábrahám, az odaadó hűség mintaképe az Úr parancsára késznek bizonyult fia föláldozására. A hitpróba vélt helyszínén ma az iszlám egyik legszentebb épülete, a Sziklamecset magasodik. Jézus idejében a második templom állt itt.

Betánia felől, keleti irányból érkezve Jézus a zsidó hét első napján, vasárnap vonult be Jeruzsálembe. A nép Dávid fiaként, azaz Messiás-Királyként éltette a szamárháton ülő csodatevőt. Hívei szerint Zakariás próféta jövendölése teljesült be ezzel (Zak 9,9). A vallási év első havának, Niszán hónapnak a 10. napján volt ez, azon a napon, amikor a zsidó családnak be kellett szereznie a levágásra szánt húsvéti bárányt (2Móz 12, 2-3).

A héberben az egyes számot az alef betű jelzi, ami magyarul marhafejet, bikát jelent. A fejedelemnek húsvétkor bikát kellett föláldoznia a maga és a nép bűneinek a megváltása érdekében (Ez 45, 21-22).

Márk evangéliuma szerint hétfőn, Jeruzsálemben tartózkodásának második napján történt, hogy Jézus kiűzte a templomból a kufárokat. (A héberben a kettes szám jele a bét betű, ami házat jelent.) Ebben a jelképes erejű vallási cselekedetben Jézus a templom végidőben eljövő, Úrtól küldött szolgájaként mutatkozik meg: mint az Isten házát megtisztító Messiás-Főpap.

Csütörtökön, Niszán hó 14.-én – az Egyiptomból való szabadulás ünnepnapját, pészahot megelőző napon – Jézus előkészítteti, majd elfogyasztja az Izrael tizenkét törzsét jelképező tizenkét tanítvánnyal a húsvéti vacsorát. Eközben magát és követőit is fölkészíti saját életáldozata idejének elérkeztére. Ezen a Széder estén – a végidő Mózes által megígért Prófétájaként viselkedve – az utolsó időkre szóló szövetséget köt Istennel. (Annak a szövetségnek a megújítása ez, amit a Sínai-hegyen a legtiszteltebb zsidó próféta, Mózes közvetítésével köttetik az Úr és Izrael között.) Az utolsó vacsora előkészítése Jézus Jeruzsálemben tartózkodása ötödik napjának a fő eseménye. (A héberben az ötös számot a hé betű jelzi, aminek a jelentése kapu, ablak.)

A szövetségkötéssel teremtődik meg az átjárás és az egymásra figyelés lehetősége a véges és a végtelen között. A véges e végtelenre való ablaknyitása – a másik oldalon pedig a végtelen e végesre tekintő számbavétele (4Móz 1, 1-2) – teszi az embert megismételhetetlen értékké: személlyé.

A zsidó vallástól elhatárolódó keresztény szóhasználat az új szövetség megkötésének nevezi ezt a Jézus közvetítői szerepével megvalósult szent művet az utolsó vacsora alkalmával, ám a törvény beteljesítésének a hegyi beszédben meghirdetett programja alapján talán helyesebb volna a szövetségkötés beteljesítésének mondanunk azt, ezzel is kihangsúlyozva, hogy a vallási cselekedet nem a törvénytől való elszakadás volt.

Pénteken, Niszán hó 15-én (3Móz 23, 5-6), az „ünnep szombatjának” a napján elfogják, és keresztre feszítik Jézust. Ez Jeruzsálemben tartózkodásának a hatodik napján történt. (A héberben a hatos számot a horog, kampó jelentésű váv betű jelzi.) Jézus mindhalálig való istenhez kötődésének a tanúságtétele volt a kereszthalál. A hal pedig – amit horoggal vagy hálóval foghatunk ki – a kereszténység önazonosító jele volt a Krisztus utáni első századokban. (A hal görögül ICHTHÜSZ, ami a Jézus Krisztus, Isten Fia, Megmentő szavak görög megfelelőinek a kezdőbetűiből áll össze, mint egy betűszó.)

A keresztény tanítás szerint a megváltás napja a létezés időtengelyének az alapköve. A létezés terének a középpontján, a Golgota hegyén át a megváltás megszentelő hatalma ekkor áramlik be az emberi középpontba, s lesz a hívő szív jelenvalóságává.

Jézus hetedik napja Jeruzsálemben a zsidók pihenőnapjára, szombatra esett. Ekkor Niszán hó 16.-a volt, az aratás ünnepe, a hálaadás napja. Erről a napról a halál napjaként emlékeznek meg az evangéliumok, amit a sírban fekve töltött Jézus.

A hetes számot a héberben a fegyver, kard, lándzsa jelentésű zajin betű jelzi. A keresztény tanítás szerint paradox módon Isten Fiának önként vállalt halála győzte le a világ lázadó ellenszegülését, az isteni akarattól elszakadó sátáni akaratot.

A hit szerint Ádám bűnének a bére a halál volt és a kiűzetés az Úr közelségéből, Isten Fia halálának következménye az élet és az Úrhoz való visszatérés lett.

Könyvjelzok & Megosztás
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2017     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Development & Hosting by: CNT | Design by: Plakatila