Az ENSZ 47. Közgyűlése az 1992-es dublini környezetvédelmi világkonferencia javaslatára március 22-ét a víz világnapjává nyilvánította, így 1994 óta emlékezünk meg e természeti kincsünkről, amely semmivel nem helyettesíthető. Az idén a víz- és élelembiztonság összefüggésének fontosságára szeretné felhívni a figyelmet világszerte az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete a FAO által koordinált eseménysorozattal.
A Föld vízkészletének kevesebb mint három százaléka édesvíz, s ennek is csak tizede vehető közvetlenül igénybe, a többi sarki jégsapkákba, gleccserekbe van zárva. Az édesvízkészletek kiaknázhatósága és minőségének megőrzése hosszú távon széles nemzetközi együttműködést igényel. Jelenleg a Föld több mint egymilliárd lakója nem jut egészséges és elegendő ivóvízhez, 2025-ben ez a veszély az emberiség kétharmadát fogja fenyegetni, s 1,8 milliárd ember él majd teljes vízszűkében – miközben a fejlett világ pazarlóan bánik az ivóvízkészletekkel.
Évente majdnem négymillió ember hal meg rossz minőségű víztől vagy vízhiány miatt. Az UNICEF becslése szerint naponta 4500 gyermekáldozata van a fertőzött víznek, pedig ma már könnyedén megoldható a mikroorganizmusok és vírusok eltávolítása az ivóvízből – igaz, nem olcsó az eljárás. Egyes előrejelzések szerint ha a Föld éghajlata a jelenlegihez hasonló ütemben változik, megeshet, hogy néhány évtized múlva egyes térségekben ivóvízért háborúznak majd.
A fejlődő országokban az egyik legégetőbb probléma a szárazság, amely több halált okozott az elmúlt évszázadban, mint bármely más természeti katasztrófa. Az élelmiszer-termelés rendkívül vízigényes, egy kilogramm búza előállításához 1500 liter vízre van szükség, de egy kilogramm marhahúshoz már ennek tízszeresére. A népesség gyarapodása és a városiasodás az élelmiszer-termelés nagyarányú növelését igényli majd.
Az ENSZ Közgyűlése a 2005 és 2015 közötti időszakot a „Víz az életért” cselekvés nemzetközi évtizedének nyilvánította. Célként határozták meg, hogy a jövő évtized közepére a tiszta vizet ma még nélkülöző fejlődő világbeli lakosság több mint fele rendes ivóvízhez juthasson. A feladat óriási: az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés teljes körű megoldásához több ezer milliárd dollárnyi beruházásra lenne szükség. A legnagyobb problémát a Szaharától délre fekvő országok jelentik, a legnépesebb államokban, Indiában és Kínában jobban felkészültek az ellátási gondok kivédésére. Az Európai Unió valamennyi víz (folyó, tó, part menti víz) jó minőségének elérését tűzte ki célul 2015-re, de a tagországok – eltérő mértékben – elmaradnak a víztisztasági célkitűzések teljesítésében.
Magyarország gazdag ugyan vízben, ám így is 1,2–1,5 millió ember él olyan településen, amelyen arzénnal szennyezett az ivóvíz. Az uniós előírások szerint az ivóvíz arzéntartalmát a korábban engedélyezett literenkénti 50 mikrogramm helyett 10 mikrogramm határérték alá kell csökkenteni. A tisztítás megoldásához 120–130 milliárd forint szükséges, ehhez európai uniós forrásokat is le lehet hívni.
Magyarország az uniós csatlakozás során engedményt kapott, nem 2006 decemberéig kellett megfelelni az EU víz-irányelvének, hanem 2009 végéig. Ennek az ország nem tudott eleget tenni, halasztást kért, s várhatóan 2015. június 30-áig kap engedélyt a szükséges beruházások befejezésére.
