A jövő héten a Liberális Demokrata Párt kezdeményezésére a Köztársasági Parlament a közvállalatok ügyvezetéséről, nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy viselt dolgairól fog tárgyalni. Szerbia-szerte 700 közvállalatot tartanak nyilván, valamennyi állami és önkormányzati szinten működik, és ezek 2001 óta négymilliárd eurós adósságot halmoztak fel. Az az elképzelés, hogy az év végéig minden szerbiai közvállalatot az európai unós szabványok és jogszabályok értelmében át kell alakítani, más működési és tulajdonszerkezeti formát kell találni számukra, ami nem jelenti azt, hogy az állam ezekből a vállalatokból teljes mértékben kivonja majd a kádereit és a tőkéjét. Jelenleg a legtöbb köz- és kommunális vállalatnak úgynevezett természetes monopóliuma van, ami lehetetlenné teszi, hogy teljes mértékben magánosítsák ezeket a cégeket, tehát az állam egy bizonyos százalékarányig fenntartja majd ellenőrzési jogát az átalakított közvállalatokban. Az eddigiek során a Szerbiai Kőolajipari Vállalat esetében megtörtént a nagy átszervezés, amelynek az lett a végkifejlete, hogy a részvénytőke 29,9 százaléka az állam tulajdonában maradt.
A közvállalatok reformjának az lenne a célja, hogy a politikát szétválasszák a gazdasági tevékenységtől, s ezzel eleve megelőzhessék a politikai helyzettel történő visszaélésre és a korrupcióra okot adó lehetőségeket.
A belgrádi Közgazdasági Intézet Makrogazdasági elemzés és trendek című szaklapja a közelmúltban azt fejtegette, hogy a közvállalatok reformjának az lenne a lényege, hogy hozzáértő szakemberek és ne politikusok irányítsák ezeket a cégeket. De azt is fontosnak tartják, hogy el kell határolni egymástól az infrastrukturális, a szolgáltatási és a termelőágazatot, ami szerintük oda vezet majd, hogy megszűnik a monopólium és létrejöhet az egészséges állami és magánszektorbeli partneri viszony. Három közgazdász is: Stojan Stamenković, Miladin Kovačević és Mahmud Musaklija ugyanazon a véleményen van, szerintük az úgynevezett nagy közvállalatokat például a villanygazdaságot, a telekommunikációt, a kőolaj- és a földgázforgalmazást, a vasúti közlekedést és az infrastruktúrát végre le kell választani az állam kötelékéről. Azért van erre szükség, hogy az eladó és a vásárló közötti viszony tisztességesebbé váljon, és hogy a szolgáltatások mindenki számára ugyanazon feltételek mellett legyenek hozzáférhetők. Abban is egyetértenek, hogy a közvállalatok reformjának egyik legfontosabb kitétele, hogy eredeti bevételi alapokat sikerüljön teremteni a szociális-, az egészségügyi és a nyugdíjbiztosítottak részére azért, hogy ezzel a költségvetési alapot tehermentesíteni tudják. A szakemberek szerint ezek a szociális alapok képesek lennének közvetlen bevételi forrásokra szert tenni a köz- és kommunális vállalatok részvényeinek osztalékából.
Egyébként Szerbiában a közszférában 470 000 foglalkoztatottak tartanak nyilván, közülük 86 000 dolgoznak közvállalatban, közművesítési vállalatban 56 000-ren, az egészségügy és a szociális védelem berkeiben 143 000-ren, az oktatás és a kultúra területén 124 000-ren tevékenykednek, az állami adminisztrációban pedig 62 000-ren.
