Óvjuk meg a természetet! Ti sem akartok a szemétdombon élni. Ha nem vigyázunk, akkor kárt teszünk az állatoknak és a növényeknek, meg magunknak – az embereknek!

Egy nap kirándulni indultunk a barátommal, Petivel. Először azt terveztük, hogy egy egyszerű biciklitúra lesz és annak is ígérkezett.
Úgy gondoltuk, hogy most elmegyünk egy tóhoz, amit nemrégiben fedeztünk fel. Bepakoltuk az ételt és italt a hátizsákunkba, felkészítettük a bicikliket a túrára és mentünk is.

Kis koromban kérdezték, hogy mi leszek, ha nagy leszek?! Nem tudtam felelni a kérdésre, mert még nem tudtam pontosan.
Ahogyan egyre idősebb lettem, rájöttem, hogy én óvónéni akarok lenni. Mert szeretem a kis gyerekeket, aranyosak, barátságosak és jószívűek. De azért tudnak csintalanok is lenni. Egyik nap elmentem az óvodába a nenámhoz, mert ő is óvónéni és meglátogattam őket.

Verőfényes napsütésben, egy csodálatos rózsakertben ülve várom beszélgető partneremet, a kis herceget, aki már egy órát késik a riportfelvételről. Oly gyorsan elszállt ez az egy óra. A rózsák szépségétől és illatától jól érzem magam, egyszer csak megérkezett a kis herceg kifulladva és kipirosodva a nagy rohanástól.

Az én nagymamám hatvanegy éves. Már hét éve nyugdíjas.
Barna szemű, barna hajú, jószívű és kedves. Ha nála vagyok, mindig a kedvenc ételemet készíti. Én legjobban a palacsintát szeretem.
Nagyon szeretek nála lenni, mert ő mindent megenged és mindent megtenne értem.

Az én szobám igen kedves számomra. Azért szeretem, mert sok élmény fűz hozzá.
A fala halvány lila színű. Régebben kék volt. Egy nagy ablak van a szobámban, ahonnan télen nagyon szép a kilátás. Van egy emeletes ágyunk, amit a testvéremmel megosztok. Enyém az alsó rész, az övé a fenti ágy.

Egy szép szerdai napon megbeszéltük a magyar tanárnővel, hogy holnap az osztályunkkal ellátogatunk a könyvtárba.

Az én nagymamámat Rózsának hívják. Nemrég ünnepelte a hetvenedik születésnapját. Régen a söprűgyárban dolgozott, de már régóta nyugdíjas.