Ámde nekem meg a Zacsekpetinek most már totál a zidegeinkre ment a kampány! Hálistennek, hogy vége. Mert a zősök másról se beszélnek, csak a pártokról meg a jelöltekről. És közben minduntalan összevesznek azon, hogy kire kell voksolni. – Értsd meg, Tematild, hogy nem lehet a nyakkendőjük alapján dönteni a jelöltekről! – idegeskede atata. – Meg annak alapján se, hogy milyen kosztümben jelenik meg a feleségük. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen elveket vallanak, hogyan tekintenek ránk, kisebbségiekre, és hogy milyen a világnézetük.
Amama egész héten azon kesereg, hogy mennyire megviselte a választás a vezetőinket. Sápadtak, karikás a szemük, nem is hasonlítanak azokra a fényképekre, melyeket a kampányban osztogattak. – Biztosan anyagi gondjaik vannak, Tegyula – okoskoda amama. – Sokba kerültek a plakátok, a vetetkezés, az utazgatások meg a híveknek rendezett társasvacsorák. Most még villanyszámlára se futja a kispártok vezetőinek. – Honnan szeded Tematild, hogy eme politikusoknak ilyen gondjaik lennének? – csodálkoza atata. – Hallottam a Pásztor István nyilatkozatát. Őszinte részvétét fejezte ki, amiért a kispártok nem tudják kifizetni a villanyszámlát. Ezért tanácsolta nekik, hogy inkább csukják be a boltot. Csak azt nem értettem pontosan, hogy milyen boltot kell nekik becsukni, és mi van a kártevő egerekkel?
Amama már készíti az elemózsiát a majálisra, amikor is kivonulunk a zöldbe, egy árnyas fa alatt leterítjük a kockás plédet a zsenge pázsitra, atata gyűjti a rőzsét, ő pedig elkészíti a finom zaftos csevapcsicsát zöldhagymával. Én meg addig ringlispilezek. Falatozás után pedig elvegyülünk a vidám majálisozó tömegben, és élvezzük a tavaszt meg a kivirult csajokat!
Atata csak azért utálja a kampányt, mert amama folyton politizál az ebédnél, amitől neki úgy elmegy az étvágya, hogy rögtön be kell vennie egy-két üveg jótékony árpalevet, idegnyugtatás végett.
Amióta megkezdődött a kampány, amamára nem lehet ráismerni! Vidáman énekelget a konyhában, mosolyogva viszi a kávét atatának, és engem se szid össze, ha rossz jegyet hozok haza a suliból.
Mi is egész héten készültünk a zőseimmel a nagy keresztény ünnepre, a húsvétra, amikoris megemlékezünk Jézus feltámadásáról, és utána megkeressük a fészket a kertben, hogy tojt-e valamit a nyuszika.
Már megint ezek az érthetetlen felnőttek! Mármint a zőseim. Sehogy se akarják megérteni, hogy én uopste nem vagyok hibás az egyesért, amit a múlt heti matekdolgozatomra kaptam.
Atata totál kiborult amama tavaszi lomtalanítási akciója miatt, mert nemcsak a lecsempült lábasokat meg tányérokat dobta ki a szemétbe, hanem atata tavalyi horgászújságait is. Csak egy bögrének kegyelmezett, amin egy ismert politikus neve virít, és a múltkori választási kampányban osztogatták.
Ezeken a mai felnőtteken már uopste nem lehet elmenni! Ezt állapítottuk meg a Zacsekpetivel. Mert vegyük csak a dicső ’48-as szabadságharcot, amiről a héten emlékeztünk meg. Amíg mi, nebulók a Talpra magyart szavaltuk áhítattal, és leborultunk a temetőben, hol a hősök sírjai domborulnak, addig ők mit csináltak? Acsarkodtak.
Sajnos, a nőnap se olyan már, mint régen, sóhajtá amama, pedig piros szekfűt is kapott atatától meg puszit is, a Zacsek zomzéd pedig egy csokor ibolyával köszöntötte fel. De ő jobban örült volna, ha kiruccanhatott volna a barátnőivel egy kis nőnapi bécsi vagy trieszti bevásárlásra, mint az átkosban.
