A városokban már nemigen, de a falusi poros utakon még találkozhatunk az egykori szovjet autóipar büszkeségével, a „Zsigulival”. A 15–20 liter üzemanyagot elnyelő acélszörnyeteget később a Samara sikermodell követte. Ez már európai mintára készült, és nagy népszerűségre tett szert vidékünkön alacsony beszerzési és szervízköltségei révén. Az ezredfordulón megjelentek a Vaz gyár új modelljei is, majd a népszerű városi kisautó, a Kalinka is.

Több száz újvidéki polgár vett részt a múlt héten azon a tiltakozó felvonuláson, amelyen az illetékesektől követelték az erélyesebb fellépést a figyelmetlen, felelőtlen járművezetők ellen. A felvonulás megszervezésének közvetlen oka a három héttel ezelőtt történt tragédia volt, amikor egy motoros a hátsó keréken, 150 km/h sebességgel száguldva a Felszabadulás sugárúton elütött, halálra gázolt egy tizenkét éves kisfiút. A gyermek a helyszínen meghalt.

Valamikor, a viharos kilencvenes években az újvidéki aszfaltbetyárok többfajta félelmetes játékot űztek autóikkal, motorjaikkal. Unalomból, adrenalin-túltengésből, pénzért, bizonyításként, nem tudni. Amikor a fizetések alig haladták meg a 10-20 márkát, amikor az üzemanyagot 1,5 literes üdítős palackokban mérték, akkor egyesek méregdrága járgányokkal játszottak élet-halál harcot a város utcáin. Mindegyik játéknak megvolt az íratlan szabálya, ha sikeresen véghezvitték, állítólag, komoly pénz ütötte a hősök markát. Az egyik fő versenyszám a Szabadság hídon és az alagúton való áthaladás volt éjjel, a menetiránnyal ellenkező sávban. Ezt követte a Péterváradi rulett, ami annyit jelentett, hogy szintén az ellenkező sávban kellett áthaladni a várhoz tartozó pillérek (Belgrádi kapu) között vezető úton. A harmadik és egyben legveszélyesebb játék az Újvidéki rulett nevet viselte. Ez a sugárúton való száguldás volt, azzal, hogy a megfelelő sebességnél összesen hat útkereszteződést kellett átszelni mindig a piros lámpán áthaladva.

Amikor a múlt század elején megjelentek a forgalomban az első automobilok, velük együtt jöttek az ittas sofőrök is. A krónikák az autózás úttörő lépéseivel párhuzamosan említik a közúti baleseteket is, melyek nagy részét akkor is (és ma is) az ittas sofőrök idéztek elő.

Rengeteg törvény, rendelet, büntetés született annak érdekében, hogy csökkentsék az ittas vezetők baleseti statisztikai mutatóit (pénzbírság, hajtási jogosítvány bevonás, börtön stb.)

Hamarosan le kell cserélniük az elsősegély-csomagokat a sofőröknek. Az új készletek már szabványosítottak, büntetnek majd, ha nincs ilyen a csomagtartóban .

Ötven év után tér vissza a legendás német márka egy 200 lóerős, hathengeres naked bike formájában. Az új masina a Horex VR6 nevet viseli majd. A tervek szerint a gyártás és az értékesítés jövőre veheti kezdetét.

A hatvanas évek vége felé két Horex gyártmányú motorkerékpárom is volt, egy fekete és egy utólag metallzöldre festett 350-es (pontosabban 342 köbcentis) Columbus, 1953-ból. Tévedés lenne azt hinni, hogy a tuningolás, motorátfaragás – amit mostanában mindegyik motoros tévéműsorban láthatunk – abban az időben ismeretlen dolog volt. Az Easy Rider kultuszfilm bejárta már a világot, megtette a magáét, és errefelé akinek volt valamilyen motorja meg egy kis pénze, az bizony átbütykölte a masináját. Így került a zöld Standox (abban az időben a legdrágább és legjobb metallfesték) a Horexra a Turgenyev utcában, Peterka lakkozóműhelyében, a hosszabbított chopperkormányt acélcsőből a Futaki úti piaccal szembeni udvarban, a Jupiterhez címzett műhelyben az öreg Skravánnál csináltattam, a krómozást pedig a Dózsa György utca sarkán galvanizáló Halai mesterre bíztam. A dupla kipufogó pipákat is ott krómozták, meg a többi kisebb alkatrészt is. A kormány mellesleg ma is megvan, egy mákszemnyi rozsda sincs rajta negyven év után sem, igaz, nem sokáig volt a járgányon, visszakerült a gyári, az eredeti, mert bármennyire is divatos, sikkes meg látványos volt, végtelenül kényelmetlen volt vezetni vele, különösen a kanyarokba bedőlni, a nehéz, majd hárommázsás gépet bizonytalanná tette.