Percről percre | Mit szól hozzá? | Archivum | Normál nézet
Újvidéken a kommunális rendőrség a rendőrséggel és a Szociális Munkaközponttal karöltve akciót indított a kiskorú koldusok ellen
Szegény emberek mindig léteztek, a koldulás intézményét már az ókor óta ismerjük. A kereszténység megjelenésével azonban némileg megváltozott a kéregetőkhöz való hozzáállás, a felebaráti szeretet miatt. A középkorban a koldulás intézménye kezdett olyan irányt váltani, amely a tolvajok és a zsebmetszők világához hasonlított. Az újabb korban megjelenő koldusmaffiával azonban még egy országnak sem sikerült teljes mértékben leszámolnia, s ez nem is könnyű feladat, hiszen a törvény nem tartalmazza a koldulás kategóriáját, ezért az összemosható például az emberkereskedelemmel vagy a kiskorúak bűnözésével .
Hogyan került egy budai úrilány egy párizsi hippikommunából a Szabad Európa Rádió müncheni szerkesztőségébe és Nyugat-Afrikába?
Ha valakire, hát Lángh Júliára biztosan illik a neve. Közel a hetvenhez is csupa tűz: csak úgy süt belőle az életerő, a tettvágy és a derű. Amikor rákerestem a nevére a világhálón, találtam egy önéletrajzot, amelyben negyedik kötetének megjelenése után így vallott a szépirodalmi tevékenységéről: „Fikciót nem írok. Kanyargós életemből telik még néhány könyvre, ha lesz erőm és merszem megírni.” Csoda-e, ha úgy döntöttem, szabadkai látogatása idején kifaggatom erről a kanyargós életútról?
Beszélgetésünk elején két dolgot rögtön a lelkemre kötött: okvetlenül írjam meg, milyen áhítattal csodálta a városközpont régi épületeit; és nyugodtan tegezzem, mert akármekkora is a korkülönbség, ő nőkkel legfeljebb akkor magázódik, ha BKV-ellenőrök.
Naplójegyzetek a mozgósításról, a háborúellenes megmozdulásokról és ezeknek az éveknek a hordalékáról
1991 nyarán már az addig kétkedők előtt is egyértelművé vált, a nagy szerb nacionalizmus „államvallássá” alakult, ekkor már mindenki tudta: a háború elkerülhetetlen, azonban minderre igencsak korlátozott volt a reakció. Mintha mindenki félt volna szembe-szállni az őrülettel, nehogy válaszként megismétlődjön az 1988-as joghurtforradalomhoz vagy az 1989. elején bevezetett szlovéniai embargóhoz hasonló megmozdulás-sorozat.
Sajnos, erről az időszakról igencsak kevés dokumentum maradt a virtuális térben, hiszen nálunk sokan még az e-mailről és az internetről hallani sem hallottak, a digitális fényképezőgépek pedig távoli, nyugati passzióként hatottak.
Az eseményekről ma részletesebben Vékás János I. Faktum 2. internetes naplószerű-ségéből1. tájékozódhatunk, habár itt is eléggé szűkszavúan vannak leírva a történések.
Van-e iskolakerülő Bácskertesen?
Bauer Laura osztálya ismerősként fogadott
Az oktatásügyi minisztérium a bácskertesi József Attila Általános Iskolát Szerbia legjobb tanintézményei közé sorolta. Összesen 61 iskola részesült ebben az elismerésben, köztük 7 magyar tannyelvű. Ennek nemcsak jelképes jelentősége van, hanem lehetőséget ad az iskolának arra is, hogy jelentkezzen a DILS pályázati felhívásaira, amelyek célja az oktatás, az egészségügy és a szociális védelem helyi szintű fejlesztése.
Nagy Krisztián királyhalmi ötödikes fejelgethetett Orbán Viktorral
„A nevem Nagy Krisztián. Királyhalmán élek, és a királyhalmi általános iskola ötödikes tanulója vagyok. Engem ért az a szerencse, hogy Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével fejelgethettem” – kezdte levelét az a kisfiú, aki Orbán Viktor április 27-ei látogatásakor pár percig játszhatott Magyarország miniszterelnökével. Nagy Krisztián, akiről beszélgetésünk során kiderült, hogy labdarúgó-tehetség, levelében azt a képet kérte szerkesztőségünktől, amelyen ő látható játék közben a magyar kormányfővel. Miután eleget tettünk a kérésnek, és ellátogattunk a családhoz, a sportoló fiú édesanyjától megtudtuk, azt tervezik, hogy az éppen készülőfélben levő szoba egyik dísze lesz ez a fotó.
A Vajdasági Múzeumnak egyfelől a vajdasági szerbség jelentős intézményének kell maradnia, másfelől tükröznie kell a tartomány nemzeti sokszínűségét – Az intézmény új igazgatója, Ózer Ágnes történész, múzeumi főtanácsos szerint új szakmunkatársakra van szükség
A hét folyamán mutatkozott be a nyilvánosság előtt új szerepkörében Ózer Ágnes, az újvidéki Városi Múzeum történésze, múzeumi főtanácsosa, 15 jelentős kiállítás, több magyar és szerb nyelvű kötet, számos tanulmány szerzője, májusban ugyanis átvette a Vajdasági Múzeum vezetését. Nyílt pályázatra jelentkezett, és mint mondja, büszkeséggel tölti el, hogy a lehető legnyilvánosabb módon került a tiszteletre méltó intézmény igazgatói székébe. Az „időzítés” sem volt akármilyen: a bejelentés egybeesett a Múzeumok Éjszakájára való készülődéssel. Ezúttal mégis inkább új, felelősségteljes szerepköréről faggattuk.
Családi fotóalbumunk számomra legkedvesebb fényképe a hatvanas évek közepén készült. Mintegy negyvenen üljük körül az ünnepi asztalt, mai viszonylatban ez a létszám akár egy kisebb lakodalomnak is megfelel. Nem menyegzőre gyűlt össze a rokonság, hanem nagyapám névnapjára, mert akkoriban a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy Péter-Pálkor összejön a család apraja-nagyja. Még nagyszüleim Szlavóniában élő testvérei is eljöttek vendégségbe Újvidékre, hogy e jeles családi ünnepen együtt legyünk. Ilyenkor előkerültek a hangszerek, nagyapám hegedűn, az egyik fia cimbalmon, a másik harmonikán, a harmadik nagybőgőn, a negyedik pedig tamburán játszott. Szólt a zene, mi pedig daloltunk, táncoltunk, örültünk egymásnak, s jól éreztük magunkat.
A levelek egy része (Fotó: Diósi Árpád)Jó dolog levelet kapni. Olyan igazit. Borítékba zártat, amit a postás hoz. Lassan már teljesen elfelejtjük, hogy a levél küldése felér egy kisebbfajta ajándékkal, hiszen a küldője figyelmet, időt és energiát szentelt a címzettjének. Természetesen nem a hivatalos levelekre gondolok, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy ha három napon belül nem fizetem be a tartozásomat, akkor feljelentenek, vagy amelyiken a megszólítás helyett már az áll, hogy Figyelmeztetés bírósági feljelentés előtt. Olyan leveleket jó kapni, amelyekben a családtagjaink, a rokonaink vagy a barátaink beszámolnak a velük történtekről, érdeklődnek hogylétünk felől, esetleg elmondják a véleményüket a világ egyik aprócska szeletéről.
Kiefer Ferenc akadémikus Apatinról, életpályáról, nyelvtudományról
Kiefer Ferenc Széchenyi-díjas nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1931-ben született Apatinban. 1943-ban családjával Bajára költözött. Szegeden matematika-fizika szakos tanárként diplomázott, s német, majd francia szakon szerzett oklevelet és doktori címet. Tíz éven keresztül igazgatóként vezette a MTA Nyelvtudományi Intézetét, professor emeritus, a stockholmi és párizsi egyetemek díszdoktora, a szemantika és a nyelvi pragmatika elismert kutatója.
PORTRÉ
A munkahelyen Surján László EP-képviselővel
Korom Mária. Sokunknak csak Mari, vagy egyszerűen Maca. Annyiféle név, ahányféle ő, amilyen sokszínű. Az ismeretségünk körülbelül öt évvel ezelőttre tehető, tulajdonképpen a barátságunk is akkor kezdődhetett. Valahogy spontán, természetesen, pontosan olyan módon, amilyen Maca maga. Akkor még a Pannon RTV riportere volt, kollégaként sodort minket egymás mellé az élet. Csak sajnálhatom, hogy szabadkaiként nem előbb ismertük meg egymást, pedig – mint minden ilyen kisvárosban – voltak közös ismerőseink. Azóta is sokszor elámulok, hogy ez a 26 éves nő mennyi mindent megélt már!