– És mi van az iPoddal, fater, amit megígértetek nekem, ha jó leszek?! A laptopról nem is beszélve!
– Hja, fiacskám, az iPod is meg a kilobájtok is elúsztak a globális válsággal ugyanúgy, mint a Miklós-napi ünnepi pulykapecsenye – sóhajtoza atata. – Különben te is olyan vagy, mint a kormány: három napig jól viselkedsz, és máris követelőzöl. Nem hülye az a lappföldi Mikulás, hogy csak úgy szórja az ajándékot a bőségszarujából!
– De a brüsszeli Mikulás se hülye! – jelentkeze a Zacsek. – Alig egy hét alatt nyélbe ütötték a sipikkel a határellenőrzésről szóló megállapodást, és rögtön jutalmat akarnak. Előtte meg hónapokig azon siránkoztak, hogy nem sérthetik meg a szent alkotmányt. A mitrovicai barikádosok is észhez tértek hirtelen, és elkezdték bontani az úttorlaszokat, csak azért, mert a Tadicséknak a körmükre égett a tagjelöltség. Eddig miért nem lehetett ráncba szedni a gerendatologatókat?
– Ne hánytorgasson, Zacsek, hanem örüljön, hogy végre elmozdult valami a holtpontról – inté őt atata. – Nekünk is jó hír, hogy nem civakodnak a koszovóiak, hanem közös épületben vámolnak majd a szerb meg az albán vámtisztek. De semmilyen zászlót sem tűzhetnek ki, se szerbet, se albánt, ami sértené a másikat.
– Na, arra kíváncsi leszek, hogy miként fog működni egy ilyen közös határátjáró – kuncoga a cinikus Zacsek zomzéd. – Ahogy én ezeket a makrancos balkáni atyafiakat ismerem, már az első nap össze fognak veszni, mert valamelyik úgyis kitesz valahová egy zászlót.
– Majd a Tacsi küld nekik Pristinából finom diós baklavát, és azzal kibékíti őket – okoskoda amama. – Nem tudom, hogy az albán cukrászok hogyan csinálják, Tegyula, de az én baklavám sose olyan finom.
Betér az albán a belgrádi cukrászdába.
– Kaphatok egy bakljavát?
– Nem kaphatsz!
– De miért nem?
– Azért, mert azt nem bakljavának, hanem baklavának mondják.
– Jó, akkor hozzál egy ljimonádét, a bakljavád meg edd meg magad. De akadjon is a torkodon!
Ámazonban amama inkább a görög reformreceptkönyvet szeretné beszerezni, amit majd a most következő két szűk esztendőben fog használni.
– Miféle receptkönyvet emlegetsz, Tematild? – csodálkoza atata. – És miért pont a következő két évben lesz rá szükséged?
– Nem hallottad, Tegyula, hogy mit mondott az elnök? Hogy két nehéz év vár ránk, és legjobb esetben is csak 2014-ben jöhet a fellendülés. Addig majd a görög szakácskönyvből főzök nektek, amit direkt az ilyen krízises időkre találtak ki. Olyan tanácsok vannak benne, hogy össze kell söpörni a morzsákat és minden falat húst öt percig kell rágni, mert így előbb jóllaksz. A bécsi szelet pedig kékparadicsomból készül.
– Ne túlozz, Tematild, ezt csak amolyan figyelmeztetésként mondta az elnök, ha nem sikerülne megkapni a tagjelöltséget. Attól még nem kell felcsapni vegetáriánusnak.
– Az én anyósom már régen áttért az effajta reformkonyhára – dicsekede a Zacsek.
– Ilyen modern felfogású a kedves anyósa? – érdeklőde amama.
– Dehogyis! Csak a szocijálnóban készült a fogsora, és rögtön el is tört. Úgyhogy legalább tíz percig rágódik minden falaton. Mondtam is neki: mama, ezentúl jó kemény marhahúst kap ebédre, mert akkor a vacsorájával sem lesz gondunk.
Jaés autóbalesetet szenved egy idős házaspár, mindketten felkerülnek a Mennyországba. Szent Péter fogadja őket, és megmutatja minden luxussal ellátott kényelmes lakosztályukat.
– És mennyibe fog ez nekünk kerülni? – érdeklődik óvatosan a férj.
– Itt minden ingyen van, hiszen ez a Mennyország.
Másnap Péter elvezeti őket egy csodálatos étterembe, ahol a legfinomabb sültek és sütemények között válogathatnak. Ez is mind ingyen van.
– Na és hol vannak a koleszterinszegény ételek? – kérdezi az idős férfi.
– Itt bármit ehettek, ami ízlik, a Mennyországban semmi sem egészségtelen, és semmi sem hizlal.
Az öreg erre dühösen földhöz vágja a kalapját, és magából kikelve őrjöngeni kezd. A felesége megpróbálja lecsillapítani:
– De hát most meg mi a baj, drágám?
– Minden a te hibád! – kiabálja a férfi. – Ha nem ettük volna folyton azt a sok búzacsírát, már régen itt élhetnénk!
PISTIKE, példás vegetáriánus és baklavazabáló