A többség nem hajlandó elfogadni a szerb Trianont

– Úgy néz ki, hogy jelenleg kevésbé lelkes az Európai Unió Szerbiával kapcsolatosan. Benyomásom szerint Füle bővítési biztos mintha kiábrándult volna a folyamatokból, nagyon bízott abban, hogy Szerbiában komoly dolgok fognak elindulni Koszovóval kapcsolatosan és úgy látja, hogy semmi sem történt december óta. A bizottság szempontjából ilyen hangulat uralkodik. A parlament most dolgozza ki a Szerbia-jelentést, amelyet elvben március 1-jén fogunk megszavazni, de lehet, hogy el fogjuk halasztani mert aznap ülésezik az általános ügyek bizottsága. Mindenesetre a jelentés, amelyet a szlovén liberális jelentéstevő, Jelko Kacin írt, kiegyensúlyozott.

Milyen problémákat tüntettek fel a jelentésben?

– A jelentésben hangsúlyt helyezünk a szerbiai büntetőtörvénykönyv 359-es cikkelyére, amely a hivatali visszaélésről rendelkezik. Ezt mindenképpen meg kell reformálni, és nem úgy, hogy átkerüljön valahova máshova, hanem, hogy tűnjön el és hagyják abba ezt a visszatetsző eljárást. Ami a kisebbségeket illeti, nagy általánosságban, még ha nem is vagyunk teljességben elégedettek, nem tartjuk a helyzetet rossznak. Magyar vonatkozású kérdésekre nemigen tér ki a jelentés, inkább Sandžakra és Preševóra koncentrál. A román és a bolgár kollégák be is nyújtottak módosításokat nemcsak Vajdaságra, hanem Ó-Szerbiára vonatkozólag, hiszen a román kisebbséget el sem ismerik románnak, de bolgár kisebbség kérdéskörében is gondok vannak. A gazdasági kérdéseket illetően tisztában vagyunk azzal, hogy Szerbiában nagyon komoly a helyzet. Ami még gondként felmerül, az a menekültáradat, azon belül is a romák kérdése, és az illegális bevándorlás, az embercsempészet, valamint a szervezet bűnözés kérdése. A szokásos problémák. Ennek ellenére az a benyomásom, hogy kiegyensúlyozott és elfogadható a jelentés.

A döntéssel kapcsolatban a végszót mi jelenti?

– Koszovó kérdése a legfajsúlyosabb, de az a benyomásunk, hogy e kérdésben nem történik semmi. A jelek szerint elég sokan még abban az illúzióban élnek, hogy mégsem kell lemondani Koszovóról. Nem fogadják el a szerb Trianont. Sőt még ezt az utóbbi hasonlatot sem fogadják el. Ebből szerintem baj lesz, mert a németek ez ügyben nagyon bekeményítettek. Ebben a kérdéskörben a határproblémák és az úttorlaszok átmeneti problémát jelentenek. A párhuzamos struktúrák, intézményrendszerek jelentik az igazi problémát. Ha Belgrád ezeket nem számolja fel, akkor lehet, hogy ebből nagy baj lesz.

A koszovói népszavazásnak milyen visszhangja volt az unióban?

– Nem volt különösebb visszhangja.

Milyen pozitívumokkal számolhatunk?

– Az EU díjazza a szerb–bosznia-hercegovinai kapcsolatokat, a szerb és horvát kapcsolatot, a rehabilitációs törvényt, de ha nem történik meg a lemondás Koszovóról, akkor félő, hogy hosszú időre vége lesz az egésznek. Emellett felvetődik a kérdés, hogy mi a valószínűsége annak, hogy a választások után létrejön egy nagykoalíció, amely esetleg meg tudja oldani a Koszovó kérdést.

Az EU-ban foglalkoznak egy esetleges demokrata–haladó nagykoalíció kérdésével?

– Rajtam kívül szerintem ezt senki sem említette. Én is csak azért említettem meg, mert amikor novemberben Belgrádban vendégeskedtem, akkor többekkel beszéltem és mindenki azt mondta, hogy az ilyen koalíció létrejötte valószínűtlen. Ha mindenki tagadja, az nekem gyanús.

A felvetődött problémák kiigazításával mekkora esélye van Szerbiának elérnie az EU-s tagjelölti státust?

– A tagjelölti státus szerintem eléggé távol van. Lehet, hogy a választások után ez ellenkező irányba fordul, de ebben a pillanatban nem lennék optimista.