Alig várom az esti fél tízet! S mivel nem vagyok tizenkét évnél fiatalabb, nézhetem a Magyar Televízió mind népszerűbb vetélkedőjét. Egyébként is két tévénk van, tehát még az asszony sem veheti el tőlem a távirányítót! Valaki azonban meg kellene hogy értesse velem, hogy miért nem ajánlatos ezt a gyerekeknek nézni. Esetleg azért, mert nekik már az ágyban a helyük, vagy talán félő, hogy a mama és a papa rájönne, hogy a gyerek okosabb?! Olvasom a világhálón, hogy milyen alapos a játékosok kiválasztása. Azt állítják a beavatottak, hogy ez sokkal nehezebb, mint maga a játék. A felvételin műveltségi kérdésekkel teletűzdelt beszélgetés után írásbeli tesztet kell kitölteni. Leginkább a hatvanszázalékosok kerülnek az utolsó körbe. (Itt legyen elmondva, hogy eddig csak egyetlen százszázalékos volt!) Egy-egy vetélkedőre a negyven legjobból tízen jutnak tovább. Itt már a szerencsések hasonló vetélkedőben vesznek részt, mint az „igazi”, de betűk segítsége nélkül! A „Tiszta Hegylakó” pedig úgy születik, hogy a szervező teszteli a csoportot, a játékosoknak 20 másodperces időt adnak a válaszra… Egymás után esnek ki a nemtudók, és a végére marad a Hegylakó, mármint a kihívó. Ha jól értettem a „kulturális szita” szerepét…
A szórakoztató műveltségi vetélkedőt Gundel Takács Gábor vezeti nagyszerűen. Műveltsége vitathatatlan, lehetetlen mindazt bemagolni, amivel előrukkol. Persze ezenkívül is nagyon sokoldalúan felkészül minden játékra (mellékesen ez a feladata, nemde?!), és jó humora még élvezetesebbé teszi azt az egy órát lefekvés előtt. A játék egyik legfrappánsabb pillanata az, amikor a kihívó vagy „plebsz” tagja alatt megnyílik a föld! Még Gundi is azt mondja, hogy sokan azért jönnek, hogy ezt megélhessék.(?!) Szerinte egy versenyző azt mondta, hogy őt nem a pénz vagy egyéb érdekli, csak a „mélység” megélése! Egyébként nem zuhanhat le „mindenki” – bár teljesen veszélytelen –, alá kell írni egy nyilatkozatot, hogy kártérítés nem jár! Továbbá csak 18 és 55 év közöttiek, 190 centiméternél alacsonyabbak és 100 kilónál könnyebbek vehetnek részt a játékban. Tehát mégis van valami rizikó?! Hát persze hogy van. Tény az, hogy a versenyzők közül, aki elsüllyedt, eddig még senki nem szólt egy szót sem, hogy mire esnek. Számomra mindez mellékes, nézem és bámulom őket, hogy mi mindent tudnak, másokat (nem is olyan sokat) megmosolygok – hát ezt sem tudják?! Én meg azt nem tudom, (lenyelni), hogy a számítógépek által összeállított mind nehezebb feladatok ellenére is csak egyetlen olyan volt (legalábbis azokon az estéken, amikor néztem a vetélkedést), aki passz nélkül hajlandó volt a tizedik párbajra is! (Le is bukott!) A többiek, tudja az ég, hányan voltak, a kilencedik párbajnál fogták az útitáskát, és szemérmesen mondták: „Hát, én inkább hazavinném ezt a kis ciceszt!” Ennyire nyúlszívű lenne az én fajtám?!
De nézzük csak, hogy mit mondanak a számok. A hárommilliónál is egy kicsit több, ami majdnem két-három évi fizetése egy átlagosan kereső embernek. Viszont a 25millió ennek a hét-nyolcszorosa! Ez igen, de sajnos nem sokan vannak a versenyzők között, akik megengedik maguknak, hogy két-három évig „ne dolgozzanak”! És ennek ellenére csak be kell menni a bankba, és egy kicsit lecsípni a mind jobban és szebben növekedő három milcsijükből. S mit is mond a közmondás… jobb ma egy…
Bevallom, egyszer (csak egyszer) én is nyúlszívű voltam!
A múlt évszázad nyolcvanas éveiben nagymenő voltam Ausztráliában. A St.George Budapest bajnokságokat nyert, a válogatott hihetetlen bravúrokkal rukkolt ki. Szerettek velem fényképezkedni a legnagyobb politikusok is. Egyebek között két államnak (mert Ausztrália tulajdonképpen kicsiben az USA – Commonwelth, azaz nemzetközösség) az elöljárója is a klubom első számú szurkolója volt. A St.George Budapest sokkal könnyebben kapott szponzorokat. Többek között egy angol is, aki csak azért volt Ausztráliában, mert a lottót, vagyis a szerencsejátékot ő képviselte az angol anyacég nevében, nagy focidrukker volt. Már nem is emlékszem, hol találkoztam vele először, tény, hogy egy bizonyos vacsora után hajlandó volt része lenni a St.G.Budapest-szponzorok klubjának. Jött egy meglehetősen érdekes javaslattal, mégpedig hogy ő, azaz a szerencsejáték fogja fedezni az én fizetésemet. Az egyetlen, amit ennek ellenében elvár, egy apróság: „Frank, ha a titkárnőm hívja, akkor függetlenül attól, hol van és mit csinál, ugorjon egy taxiba, és jöjjön a megjelölt étterembe – hacsak lehet, ne legyen melegítőben és futballcsukában!” És ez így ment évekig. Nagyon jó társaság volt az „öreg”, tipikus angolságával és humorával mindenkit megnyert, mindaddig, míg nem volt túl az ő vörösbormaximumán. Akkor vinnem kellett haza. Egy nap aztán behívott az irodájába, mely akkora volt, mint egy háromszobás lakás, és órákat arról beszélt, hogy énnekem semmi keresnivalóm nincs már Ausztráliában! Ő beszélt már néhány klubbal az „anyaországban”, mármint Angliában, és két második ligás is érdeklődik irántam. Az egyik egészen komolyan. „A gázsi az első évben nem lenne valami csillagászati”, mondta, de ha majd látják, hogy mit tudsz produkálni… változnak a dolgok.
A következő néhány hétben nem volt egyetlen normális éjszakám sem! Ezerszer „végigjátszottam” azt az álmomat, mely mindig is az volt, hogy „majd egyszer a szigetországban, de egészen pontosan a Liverpool ellen játszik ottani csapatom”! S akkor leginkább hajnalban felriadtam azzal, hogy valami nem ment. Egyszerűen nem fogadták el ausztrál tájszólásomat, némelyek ki is nevettek, mások megjátszották, hogy nem értik, mit mondok… Gúnyosan kérdezték, hogy mi is az a szentséges Budapest! Hoztam-e magammal kengurut… Lesoványodtam vagy hat kilót. Még a nejem sem tudta, mi a bajom. Bár biztosan sejtette… S akkor, a „kilencedik párbaj után” én is azt mondtam, hogy „uraim, én elmennék ezzel a kis pénzzel haza”! Tehát maradtam Ausztráliában. Igaz, az én „kis pénzem” a sokszorosa volt a talpalatnyinak, de ma kilel a hideg, ha arra gondolok, hogy milyen kishitű, kimondom minden kertelés nélkül, beszari voltam!
Ma persze más volna a helyzet, mert az angol futball tele van idegen edzőkkel, abban az időben meg én lettem volna az egyetlen, aki nem a szigetországi államokból való.
Nem mellékes apróságok
Kalapot emelek Capello előtt, nem csak azért, mert kiállt kapitánya, Terry mellett, hangoztatva, hogy a vád nem jelenti, hogy rasszista bűnös is. De még inkább azért, mert nem játszott arra a kártyára, hogy ha felmondanak neki, akkor jött volna a számlájára hat-hétmillió font. Ő mondott le!
Gyomorfekélyt okoznak nekem kedvenceim, a Barcelona és az Arsenal. A spanyol csapat különösen azzal, hogy utcahosszat lemarad a pökhendi Mourinho Realja mögött. Wenger gárdája meg négyet kapott Milantól. Na, ezt aztán tegnapig a BL-ben el sem tudtam volna képzelni.
Az utolérhetetlen napi sportújságot valaki felhívhatta és beolvasott nekik, mert… a múlt héten Szeles Mónikáról ezt írták: …a szerb Szeles… Három napra rá már pedig: …a szerbiai Szeles…
Hát igen… Várom lapunk folytatásos szelességét.
Kínát kellene utánozni a bírói „lopásokkal” kapcsolatban! Két játékvezetőt hét évre elzártak, mert pénzért úgy fújtak, ahogy az a fizetővendégnek kellett. Nos, uraim, nálunk meg csak hantáznak az ilyen sípmesterekről.
Olvasd a Képes Ifjúságban:


Kacag bennem a kisördög, elképzeltem ugyanis egy francia–pakisztáni diplomáciai találkozót, amelyen Jean-Marc Ayrault, a frissen kinevezett francia kormányfő Akbar Zebet fogadja, a találkozóról pedig az al-Dzsazira számol be. Nos, az arab bemondónak csinos kis nevetőgörccsel kellene megküzdenie, a francia miniszterelnök ájro-nak ejtendő vezetékneve ugyanis több arab dialektusban a férfi nemi szerv nevével azonos, a Zeb (esetenként zub) pedig ugyanazt jelenti, mint az ájro, csak jóval vulgárisabban. Ha még ehhez hozzágondoljuk, hogy az Akbar a „legnagyobb”-at jelenti... úgy hihetőnek tűnik a történet, miszerint Szaúd-Arábia nem adott akkreditációt a pakisztáni diplomatának, akit hazája Rijádba jelölt volna nagykövetnek.
De nem kell ilyen messzire mennünk, nálunk is vannak hasonló mulatságos nevek. Ha Mikorka Kálmán, Viz Elek és Vég Béla (tessék csak nyugodtan egybeolvasni!) csupán viccben létezne is, Annus Adrián, az egykor ismert kalapácsvető aligha találta viccesnek, hogy vezetéknevét minden – nem magyar – sportkommentátor következetesen ánusznak ejt.
Hasonlóan „rázós” tud lenni a gyakori Lovas vezetéknév is. Különösen ha németül ejtik, ahol ugye a „v” fau, avagy v=f . Egy Lovas ismerősöm hajdanában Németországban vállalt munkát, így bizonyosan megtörtént vele, hogy szomszédja illedelmesen ráköszönt: Guten morgen herr Lovas... nem is sejtve, hogy köszönése milyen magyaros kicsengésű.
Na de van ez fordítva is ám. Jut eszembe rögtön Vitray Tamás kommentátori elszólása, amikor Anett Pötzsch az egykori olimpiai- és világbajnok német műkorcsolyázónő egyik kűrjének kezdetén megjegyezte: „Milyen sokat fejlődött ez a kis Pötzsch...”
Vajdaságban: ma felhős idő lesz, eső, zápor, zivatar egyaránt lehet, sőt felhőszakadás is. Gyenge délkeleti szél fúj. A hőmérséklet reggel 15 és 17, nappal 18 és 20 fok között mozog.
Az ország területén: túlnyomórészt borús időtől tarthatunk, a reggeli órákban északon és nyugaton esővel, záporral, mennydörgéssel, majd ez napközben az ország többi részére is kiterjed. Az esti órákban nyugaton és délen csökken a felhőzet és megszűnik a csapadék. Mérsékelt délnyugati szél fúj. A hőmérséklet reggel 12 és 17, napközben 16 és 22 fok között alakul.
Távolabbi előrejelzés szerint: szerdán és csütörtökön változóan felhős, hűvösebb idővel számolhatunk, ismétlődő esővel, záporral. Csütörtökön este nyugaton és délen csökken a felhőzet és megszűnik a csapadék. Pénteken és szombaton mérsékelt felhősödés, melegebb várható.
Európában: ma szomorkás időre kell felkészülni a kontinens középső és nyugati részein, az Appennini- és a Balkán-félszigeten. Helyenként kiadós csapadék hullik. Franciaország déli részén és a Mediterráneum nyugati felében erős, időnként viharos erejű szél fúj. A leghűvösebb főváros Dublin, mindössze 17 fokos maximális hőmérséklettel, a legmelegebb viszont, ami ritkán történik meg, Moszkva 28 Celsius-fokkal.
A Balkán-félszigeten: ma változékony lesz az időjárás, több helyen eső, zápor alakulhat ki, csak a legdélebbi részeken lehet napsütésre számítani. A nappali hőmérséklet 18 és 26 fok között mozog.
1447
Szent Rita ünnepe, akit a kétségbeejtő helyzetbe került emberek, az anyák és a meddők védőszentjeként tisztelnek.
1867
Kossuth megírta híres Cassandra-levelét, amelyben a kiegyezés ellen tiltakozott.
1879
Ferenc József magyar király jóváhagyta a magyar nyelv oktatását.
1885
Meghalt Victor Hugo francia költő, regény- és drámaíró.
1907
Megszületett Laurence Olivier világhírű Shakespeare-színész és rendező. Ismertebb filmjei: A Bounty; A hazárdőr; Drakula, A Názáreti Jézus I-II; Maraton életre-halálra; Angliai csata; A Manderley-ház asszonya; Lady X válása. Shakespeare filmadaptációi: V. Henrik, Hamlet, III. Richárd.
1924
Megszületett Charles Aznavour, örmény származású, francia színész, zeneszerző.
1927
Budapesten megszületett Oláh György, magyar származású, Nobel-díjas kémikus.
1940
Megszületett Polgáron Pécsi Ildikó Jászai Mari-díjas színésznő, komika. Ismertebb filmjei: Linda; Indul a bakterház; A koppányi aga testamentuma; Herkulesfürdői emlék; Mese habbal; Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?; Az aranyember; Pesti háztetők; Eszpresszóban.
1974
Megszületett Ónodi Henrietta, olimpiai bajnok tornásznő.
1455
Angliában kezdetét vette a "rózsák háborúja", amely két uralkodóház, a Lancaster (jelvénye a piros rózsa) és a York-ház (jelvénye: fehér rózsa) közötti trónharc, illetve a mögöttük álló főnemesi pártok csatározása volt.
Esküvőbe „csöppent” tíz métert zuhanva egy házasságkötő terem padlásáról egy férfi Németországban és épp a menyasszony lába előtt terült el, aki sokkot kapott.
Az eset Unterfrankenben történt, a padlás padlózata nem bírta el a 20 éves Stephan Pfeifert, aki részegen ment fel, mert szerette volna kialudni mámorát egy csendes zugban. A férfi esését valamelyest felfogta egy balkonkorlát, így megúszta a zuhanást csípő- és bordatörésekkel.
A menyasszony, Anett Friedmann is szerencsés, mert ha kicsit előrébb áll, a férfi a halálát is okozhatta volna, így csak a hangulatot csapta agyon – adta hírül az austriantimes.at című osztrák hírhonlap.