Öreg a nénikéd!

RÁDIÓS JEGYZET

Mihályi Katalin

2012. február 8., szerda 0 hozzászólás

A 90. születésnapját ünneplő Szepesi György egy minapi rádióinterjúban úgy fogalmazott, hogy a rádiónak van jövője. A hírekről a leggyorsabban a rádióból értesülhetünk kocsivezetés vagy épp főzés, nagytakarítás közben – magyarázta a legendás sportriporter.

S néha a hóhelyzet, időszerű politikai események mellett a lelkünk is kap egy simogatást rádióhallgatás közben. Mint ahogyan én is kaptam hétfőn estefelé a Szabadkai Rádió Provokatív című műsorától, amely, mint a műsorajánlóban is olvashatjuk, nem csak hölgyeknek szól, műfaját tekintve pedig szórakoztató műsor. Az említett műsorban elhangzott történet, amely megérintette a lelkemet, egy tengerparton játszódik. A nyaralóvendég napkeltekor a tenger mellett sétált, s egy férfira figyelt fel, aki partra sodort tengeri csillagokat vett fel és dobott vissza a vízbe.

– Ha nem dobálom vissza őket, kiszáradnak, és az oxigénhiány következtében elpusztulnak – magyarázta a meglepett turistának.

– Csak ezen a parton több ezer tengeri csillag van, a világon több millió. Nem veszi észre, hogy hiábavaló az erőfeszítése, nem tud mindegyiken segíteni? Teljesen mindegy, hogy a rengeteg partra került tengeri csillag közül visszadob-e néhányat – mondta a nyaralóvendég.

– Ennek az egynek, amelynek most megmentem az életét, biztosan nem mindegy – mosolyodott el a férfi, és visszadobta a kezében levő tengeri csillagot a vízbe, s már hajolt is le a következőért. Valahogy így szólt a történet, amelyet e műsorban hallottam. Gyakran érezzük úgy, hogy mi egyedül, egyenként gyengék, tehetetlenek, kevesek vagyunk. Nem tehetünk semmit az ellen, hogy mind több az olyan gyerek, aki éhes, nincs rendes kabátja, lábbelije, ezért didereg a –10,–12 fokos hidegben, s némán tudomásul vesszük azt is, hogy sok idős ember magára van hagyatva, senki sem nyitja rá az ajtót még ezekben a napokban sem, amikor a zord időjárás az úr. Saját életünkben is gyakran feladjuk a harcot. Már csak ezért az egy történetért érdemes volt az említett műsort hallgatni, annak ellenére, hogy a zenei válogatás igencsak távol esett a zenei ízlésemtől.

Szombaton délelőtt a Kossuth Rádióban a Smink nélkül című műsort hallgattam, miközben a konyhában ügyködtem. Megindító volt annak a hölgynek a története, akinek sikerült legyőznie a rákot. A műsorból megtudtam, létezik egy, 50 éven felettieknek szóló Öreg a nénikéd! című internetes magazin, amelynek célja, hogy bebizonyítsa, az ötödik X után is lehet értelmes, tartalmas életet élni. Egy 62 éves hölgy arról mesélt, hogy gyerekei már máshol élnek, egyedül maradt, ám nyugdíjasként megtanult internetezni, de nemcsak ezzel tágult ki számára a világ, hanem azzal is, hogy hátizsákos turistaként – viszonylag olcsó pénzből – igyekszik minél több helyre eljutni, a világ minél több szegletét felkeresni. A tartalmas hétköznapjai, a minden új iránti nyitottsága, derűlátása lelkileg fiatalon tartják, pedig életében sok nehézséggel, súlyos betegségekkel kellett szembenéznie. Éppen ezért igyekszik egy karitatív civil szervezet tagjaként segíteni rászoruló embertársain. Ez is belefér a jól beosztott idejébe!

Higgyék el, kellenek az ilyen rádióműsorok, az ilyen pozitív példák, amelyek azt sugallják, érdemes küzdeni, sohasem szabad feladni a harcot, sosem szabad lemondani az álmainkról.

Rovat(ok):

Hozzászólások (0)

Nyári filmforgatás

BÁCSKOSSUTHFALVA Topolya-Kishegyes