A kisebbségkutatás húsz éve

– A kilencvenes évek elején nyilvánvalóvá vált: a vajdasági magyarság nemzetiségi csoportként regionális, etnikai, nyelvi, kulturális és más identifikálódása szempontjából szükség van egy olyan kutatási háttérre, amelyben felismeri önmagát. Az értelmiségiek egy csoportja a kilencvenes évek elején kereste annak a lehetőségét, hogy az akkor uralkodó kaotikus politikai helyzetben a vajdasági magyarságot elhelyezze, nem is annyira politikailag, mint inkább közösségi szempontból. Az MTT a húsz év alatt nem volt egyetlen párt kiszolgálója sem, ha viszont valamelyik érdekszervezet, alapítvány vagy önkormányzat felkereste, akkor a kutatásokat objektívan elvégezte. E két évtized alatt folyamatosan kutattunk annak érdekében, hogy megtaláljuk a vajdasági magyar közösség jellemvonásait, kövessük a változásokat, lássuk az esélyteremtődés lehetőségét, hogy ne csak kisebbségként elemezzük ezt az itteni magyarságot, hanem versenyképes közösségként Szerbia területén, Európa ezen részén – hallottuk Gábrity Molnár Iréntől. Mint hozzátette, a kilencvenes évek elején, a miloševići korszak kezdetén a legésszerűbb az volt, hogy civil szervezetként működjenek. Problémamentesen sikerült is bejegyeztetnünk a Magyarságkutató Tudományos Társaságot 1991-ben.Az MTT eddig 25 kiadványt jelentett meg. – Ebből 14 az MTT könyvtár sorozatban látott napvilágot, amelynek legújabb kötetét, a Magyarságkutatás Vajdaságban című kiadványt most mutatnak be a konferencián. E 14 kötetben a társaság köré csoportosuló kutatók legújabb kutatási eredményei kaptak helyet – hallottuk az MTT elnökétől. A húsz év alatt 27 konferenciát tartottak, ennek több mint a feléhez könyvbemutató is társult. – Nagyon fontos, hogy kutatási eredményeink eljussanak az intézményeinkhez, a politikusainkhoz és az anyaországba. Mindig felkínáljuk az eredményeinket, mert azok nem az íróasztalfióknak készültek, az a jó, ha a közvélemény mérlegeli őket, véleményt mond róluk – hallottuk Gábrity Molnár Iréntől. Mint hozzátette: – Ez alatt a húsz év alatt három generáció váltotta egymást. Azok közül, akik kezdetben a MTT berkeiben publikáltak, 23-an sajnos már elhunytak, az idősebb kutatók közül nagyon kevesen maradtak meg. A középnemzedék igen hiányos, sokan ma már másutt, leginkább az anyaországban dolgoznak, ám szerencsére itt van a harmadik, legifjabb generáció. Az utóbbi 5-6 évben fellendült a vajdasági magyar fiatalok körében a doktoranduszi továbbtanulási hajlandóság, és ezt nem csupán az ösztöndíjtanács ülésein látjuk, ahol három-négyszeres a túljelentkezés. Ez érzékelhető a humán tudományok esetében is, mert szép számban jelentkeznek olyan fiatal közgazdászok, szociológusok, jogászok stb., akik korábban nagyon hiányoztak számunkra. E kötetünkben ezeknek a doktoranduszoknak a kutatásai is helyet kaptak. Az ő kutatásaik modern, empirikus számítógépes statisztikai feldolgozáson alapulnak, ezeket ők már tanulták, nekünk pedig utólag kellett ezt bepótolni. Igyekszünk segíteni a fiataloknak, s ha kutatásaik egyeznek a Magyarságkutató Tudományos Társaság programjával, továbbra is várjuk a doktoranduszok hozzájárulását a kutatásainkhoz – hallottuk beszélgetőtársunktól.Ami a kapcsolatokat illeti: az MTT-nek a Magyar Tudományos Akadémiával van a legszorosabb kapcsolata, hiszen annak külhoni kutatóműhelye immár tíz éve. Jó a kapcsolatuk az akadémia egyes intézményeivel, s a pécsi, szegedi és debreceni egyetemek intézményeivel, tanszékeivel. Ezek eredményeket, közös kutatási elemeket várnak a társaságtól például a határon átívelő kapcsolatrendszer vagy a migrációkutatás terén. Ezeket beiktatják a specializációikba vagy mesterkurzusaikba. Olyan tantárgyak alakulnak ki, mint a régióismeret, melyhez jól jön az MTT tapasztalata. – A projektumaink, amelyeket vagy a honlapunkon, vagy valamely intézmény archívumában helyeztünk el, adatforrásként szolgálnak mások számára, mind többet idézik őket, és belőlük kiindulva végzik a további kutatásokat. Az anyaországi támogatások a kormánypolitikának vagy sokkal inkább pénzügyi erőnlétének voltak a függvényei. Ezt mi, külhoniak megértjük, s igyekszünk sugallni, hogy melyek azok a kutatások, amelyeket el kellene végezni, ha nincs más kiút, akkor hálózatba kapcsolódva. Ha elindul egy kezdeményezés Erdélyből, Felvidékről vagy Vajdaságból, ha egy kutatási témakörre ráhangolódik 3-4 műhely, akkor arra könnyebb pénzt találni. Ezen a ponton az európai finanszírozás is belép, hiszen az már nemzetközi kutatásnak számít. Elindult a vajdasági tudományos kutatóműhelyek hálózatba építése is, de megrekedt. Jó lenne ezt folytatni, a több mint 200 tudományos titulussal rendelkező magyar ajkú, magyarul tudó tanár, kutató érdekében, hogy megtalálhassák azokat a műhelyeket, csoportokat, ahol kutathatnak és magyarul közölhetik eredményeiket. A magyar szaknyelv építése szempontjából is fontos ez, és főképp azért, hogy a magyar fiatalok bele tudjanak kapaszkodni ezekbe a lehetőségekbe, mert így tudnak érvényesülni, s csak így vagyunk képesek a tudományos utánpótlásról gondoskodni – hallottuk Gábrity Molnár Iréntől. Kérdésünkre, hogy mire a legbüszkébb, azt válaszolta, nagy dolog húsz évig fennmaradnia egy kisebbségi civil szervezetnek, publikálni, konferenciákat szervezni és biztosítani a fiatal kutatók körében az utánpótlást.