Róma, a macskák örök városa

Fehér Rózsa

2011. november 30., szerda 0 hozzászólás

Rómában a macska fogalommá vált: már az ókori Rómában is a szabadság jelképe volt, még a templomokba is beengedték őket. Ha azt mondjuk: „i gatti di Roma”, nemcsak egyszerűen római cicákról beszélünk, hanem örökségről, életérzésről, hagyományokról.
Az olasz fővárost – amelynek 1991-es rendelete szerint a macskák a nemzeti örökség részét képezik – a cicák uralják: a törvény szerint, ha a küszöbödre született egy cicus, nem vagy köteles gondoskodni róla, de joga van élni. A statisztikák szerint háromszázezer elhagyott macska van az olasz fővárosban, a belvárosában sétálgatva bárhol találkozhatunk velük: fatuskón ülve, antik oszlopok lábánál heverészve, szobrok karján lógva vagy ablakpárkányon szundikálva.

A római önkormányzat, amely rendelettel védi a kóbor macskák és kutyák életét, nagy gondot fordít a mértéktelen elszaporodás megakadályozására is, ezért az állami állategészségügyi szolgálat ingyenesen sterilizálja a cicusokat. A macskákra mégsem megoldandó problémaként tekintenek, hanem a mindennapi élet természetes velejárójaként élnek velük.
Csak a Colosseum területén mintegy 200 macska él, találkozhatunk velük a Piramisnál található protestáns temetőben is (Cimitero Accatolico), amelyről szeretettel teli passzus olvasható Szerb Antal Utas és holdvilág című regényében, de az éttermek sem száműzik őket teraszaikról. Megszokott látvány: az asztalon vászonterítő, egy szál gyertya, egy üveg Chianti, az asztal alatt vagy a sikátorban békésen csemegéző cica – ez Rómában mindennapos jelenség.
Az adományokból és önkéntes munkával fenntartott macskakolóniák alapítói és fenntartói a legtöbb esetben külföldiek, így van ez a Piramis cicáival és a Largo Argentina esetében is. Ez utóbbi valóságos macskaszentély, és a Largo Argentinán található.
A largo, amiről az olaszul nem értő, de a zenét kedvelő tudja, hogy azt jelenti: széles, az olasz útikönyvekben teret jelöl. A római Largo Argentina jókora tér: füves a közepe, az úttest szintjénél néhány méterrel mélyebben fekszik, a fűben látható évezredes kövek antik domusok alapjait rajzolják ki, de mivel Rómában nem csak térdig érő romok őrzik az elmúlt évezredeket, a Largo Argentinára a megszokottnál talán kevesebb turista téved. De, aki ide eljut, különös élményben részesül: az antik romok csonkjai között több száz macska grasszál, vagy sziesztázik békésen – ők is élik az olaszok „dolce far niente” életét, amit nagyjából édes semmittevésnek fordíthatnánk. Ennek a macskaparadicsomnak köszönhetően az utóbbi időben kezdett ismertebbé válni a tér.

Ezen a téren találhatóak a város legrégebbi templomai, és ez a hely, ahol Julius Caesart vetélytársa, Brutus, megszúrta Kr. e. 44-ben. 250-300 cica talál itt menedéket a belvárosi káosz elől, ahol egy önkéntesekből álló nemzetközi csapat látja el őket élelemmel, gyógyszerekkel, és az ivartalanításukról is gondoskodik. A „menhely” fenntartásához szükséges pénz egy része a városban megszálló turisták magán-adományaiból jön össze, de a legtöbbet az úgynevezett „gattare”-knak nevezett idősebb asszonyok áldoznak rájuk, akik reggelente és esténként kis kosaraikból etetik városszerte a macskákat – az egyik leghíresebb gattara az egykori olasz filmcsillag, Anna Magnani volt.
A macskák lakta largo mindemellett kisebb közlekedési csomópont is, sok autóbusz és egy villamos is közlekedik errefelé. Az egyik buszon a sofőr a tér neve mellett ezt is felkonferálta: „E I gatti di Giancarlo Gasponi!”, azaz: És Giancarlo Gasponi macskái! Bejelentése szerint a macskáiról a neves fotós által is elhíresült térhez érkeztünk, ugyanis Rómában – a szokásos római panorámás, vagy pápás mellett – minden évben kapható egy olyan naptár, amelynek oldalain és címlapján egy Giancarlo Gasponi nevű fotós tizenhárom római utcát ábrázoló képe látható, mindegyiken egy-egy macskával. Aki pedig épp ilyen naptárt szeretne venni, a Largo Argentinán található Feltrinelli könyvesboltban, vagy bármelyik utcai árusnál is megteheti.
Rómában tehát a macskáknak örök életük van: a város rendkívül színes palettáján a remek capuccinók, a robogók rémisztő hada és a rengeteg ókori rom mellett a város egyedülálló színfoltját jelentik.

Rovat(ok):

Hozzászólások (0)

Éremeső Topolyán

Horgászat-vadászat