Bali volt a nejem óhaja

Baliba a nejem egy film után szeretett bele… Amikor a pilóta felhívta a figyelmünket, hogy készüljünk a leszállásra, az volt az érzésem, hogy tejben úszunk… végre aztán közvetlenül a landolás előtt világosabb volt körülöttünk, és tisztán láthatta az ember, hogy miért is csináltak valami egészen furcsa dolgot a bennszülöttek. Ugyanis ők és a tapasztalt utazók is mindannyian levetették cipőjüket, és felgyűrték a nadrág szárát… Én még akkor is arra gondoltam, hogy ez valamilyen szertartás része. De mivel mi nem vagyunk bennszülöttek, sem valaki ilyennek a vendége, úgy gondoltam, hogy ránk nem vonatkozhat ez a furcsa „isten hozta önöket”. Abban az időben még nem voltak azok a hatalmas „harmonikalépcsők”, melyek odaragadnak a gép ajtajához, hanem le kellett menni a lépcsőn a… huszon-ennyihány centiméter mély vízbe! Szóval igenis nagyon okosan csinálta mindenki a lábbeli levetését… Szakadt az eső, de úgy, hogy alig látott az ember valamit. Még jó, hogy mindenki kapott egy esernyőt. Mellékesen mondom csak, hogy az egész heti ott-tartózkodásunk alatt talán csak napi 2-3 órát lehetett kimenni a szállóból.
Ha már teniszről regéltem, hadd mondok egyet-mást Đokovićról is. Az nekem tetszett, hogy nem adta fel a meccset a japán ellen, mert így valahogy hitelessé vált Nisikori győzelme. Sajnos a japán nem volt elég erős Roger legyőzésére. Pedig nagyon kellene egy nagy japán siker a játéknak, mert nagy pénzű szponzorokat lehetne behozni a sportba, éppen úgy, mint az Kínával történt, amikor Na Li nyert egy nagy tornát. A múlt napokban arról írtak a sportlapok és egyebek is, hogy Novak csak azért játszik Párizsban, mert másfél milliónál is több bónuszt veszítene, ha nem lépne fel! Szerintem egy profinak az a kötelessége, hogy „felvegye a ciceszt”! Már csak azért is, mert annak egy része a csapata tagjainak megy. Másrészt meg azért, mert ezt a pénzt ő már egyszer megkereste! Most csak „el kellett jönnie érte”. Más szúrja az én szememet vele kapcsolatban, annak ellenére, hogy nagyon szeretem és becsülöm azt, amit az idén csinált. Amit a teniszpályán csinált. Kezd azonban idegesíteni túltengő hazafiaskodása! „Itthon” van étterme, tenisztornája, akadémiája… de adót „otthon”, Monte-Carlóban fizet!


A kosarazók mutatják az utat

A Partizan–Real meccsen egy pillanatban majdnem közvetlenül a pálya szélén játszadozott egy kis csitri! El tudják ezt képzelni egy Partizan és nem tudom én melyik másik futballcsapat meccsén?! Lehetséges az, hogy a Sírásók, mert így hívják ők magukat, ugyanazok a Sírásók volnának, akik több csoportra válva a futballstadionban a labda kergetés előtt és utána szinte irtják egymást?! A bulvárlapok kerek perec kimondják, hogy ez nem más, mint az ajzószerek kofáinak a harca. S ezek a kosárlabdameccseken kisbárányokként viselkednek?! Hát bizony ez egy meglehetősen érdekes bukfenc. Vagy volna valami, amit én nem látok nyolcvanéves hályogos szememmel?
Van azonban valami, amit a vak is lát a Partizan kosárlabdázóival kapcsolatban. Elment Duško Vujošević, de a klub nem szaladt valami nagy név után, hanem a csapatot a mágus segédedzőjére bízta! Lám, a csapat továbbra is ijesztgeti Európa legjobbjait. S nemcsak ijesztgeti, hanem rájuk is ijeszt! A Partizan a futballcsapatát is egy olyanra bízta, aki az edzés fortélyait a klubban tanulta. Nem tudom, mindezek után kitalálhatja-e valaki, hogy mit akarok mondani a válogatottról. Hát azt, hogy a szövetségnek kellene hogy legyen egy fiatal, tehetséges, tanult edzője, aki egy ideig minden szövetségi kapitányra ráerőszakolt másodedző lenne! S amikor eljön az idő, ő veszi át a válogatottat, és nem egy újabb vendégprofesszor! Különösen nem egy olyan, akit éppen most menesztettek. Mihajlović nemrégen kijelentette, hogy ő nem hajlandó elhagyni Olaszországot, mert a gyerekei ott járnak iskolába! Egyébként is azok, akik jól ismerik, azt állítják, hogy kevesebb a sütnivalója, mint az, akinek az utódja lenne. Nagyon kiábrándított azonban Ćurčić, a pillanatnyilag megbízott kapitány is, mert rosszabbat nem is választhatott volna csapatkapitánynak, mint Žigić, akinek nem lenne helye még a szélesebb keretben sem, ha véletlenül rám hallgatnak. Kívánom azonban, hogy ismét megvegye valaki, mégpedig nagy pénzért, mert akkor abból a Topolyának is jár valami. Annak a csapatnak, melyért pár hát előtt aggódtam, de úgy látom, kezdenek jobban játszani, és jönnek a pontok.


Az ilyet zárva kell tartani!

Ha valaki nem labdarúgó, se nem edző, de még csak nem is játékvezető, szövetségi vezető vagy alkalmazott, hogy tud kihatni egy meccs kimenetelére? Kérdezzék meg az olasz szövetséget! Biztos vagyok abban, hogy még mindenki emlékszik arra a jelenetre, amikor egy derékig meztelen „vadember” a genovai stadionban az olasz–szerb Eb-selejtezőn a 4-5 méter magas drótkerítés tetején őrjöngött! Emiatt megszakították a meccset. Akik ismerik, tudták, hogy a piros-fehérek „szervezett szurkolóinak” egyik főkolomposa. Egy napra rá aztán mindenki tudta, hogy a neve Ivan Bogdanov, és azt is, hogy a szerb válogatott 0:3-ra veszítette el a megszakadt selejtezőt. Nemegyszer vallottam színt ezzel a mérkőzéssel kapcsolatban, de ismét leírom, hogy a szerb csapatnak, de a szerb szövetségnek sincs semmi köze a rendfenntartáshoz! A Szerbiai Labdarúgó-szövetség értesítette az olasz partnert, hogy nagyobb számú „szervezett szurkoló” érkezik, tehát készüljenek fel… Van ugye nem egy megoldás, egyebek között nem engedni be őket az országba, nem engedni be őket a stadionba, átkutatni minden egyes tagját ennek a csoportnak, rájuk irányítani a vízágyúkat, körülvenni őket a lelátón rendőrkutyákkal stb. Mindez nem a vendégek feladata, sőt egyetlenegy ilyen biztonsági eljárást nem kérdőjelezhettek volna meg! Ha ezeket megteszik, szerettem volna látni, hogy bárki szemtelenkedik, netalán megjátssza az őrült Tarzant.
Bogdanovot az olaszok három évre elítélték, de aztán kitoloncolták (miért kerüljön nekik pénzbe!) azzal, hogy a következő öt évben nem léphet be az EU országaiba. Most itthon van bajban, mert 2006-ban(?!) a két nagy belgrádi klub kosarazóinak meccse előtt verekedett, és megtámadta a rendőröket is. Ő megrögzött piros-fehér „szurkoló”. Ezt az ügyet már tárgyalták, de védői arra hivatkoznak, hogy beszámíthatatlan volt, mert egy előbbi verekedésben megsérült a feje! Követelik a fiskálisok, hogy engedjék szabadlábon védekezni – május vége óta van a fogdában –, de a kérvényt elutasították, valószínűnek tartom, hogy azért, mert ha beszámíthatatlan, akkor továbbra is veszélyt jelent nemcsak a rendőrökre, hanem másokra is, nemde?! Egyébként is ő azt állítja, hogy nem emlékszik semmire! Le kellene forgatni neki naponta mindazt, amit a hírszerzők készítettek róla, amikor beszámíthatatlan volt. S akkor világossá válna még neki is, hogy az ilyent zárva kell tartani. Félő azonban, hogy a következő ítélethozásnál még a rend őrei is megjuhászodnak, ismervén a piros-fehérek „szervezett szurkolóinak” bennfentességét a főváros minden szintjén! Te jó ég, milyen nagy buzgósággal mondanám a mea culpát, ha történetesen évekre bekasztliznák ezt a rossz emlékezetű és beszámíthatatlan, félmeztelen, őrült Tarzant! De nem most kellene, hanem 2006-ban kellett volna! S akkor lehet, hogy nem történik cirkusz Genovában… vagy esetleg a szervezők más Tarzant választottak volna?!