Hogy lett egy félistenből gyarló ember

A City tulajdonosa zsákszámra adta a pénzt Mancininek játékosvásárlásra. Ő pedig nyakra-főre vette a világ legjobbjait, óriási fizetéseket adva nekik. Sokáig Yaya Toure volt a liga legjobban fizetett labdarúgója (öt év alatt 55,6millió font), de aztán jött még egy tucatnyi hasonló gázsiért, s tavaly végre megnyerték az első trófeát, a kupát, az idén azonban a bajnokságot akarják, s a kilencedik forduló után ez nem is néz ki utópiának, hisz öt pont előnyük van a M.United és hat a Chelsea előtt. De nem a City írásom alanya, sem pedig a United, hanem az angol liga utóbbi félszázadának legjobbja, a 25 éve uralkodó Sir Alex. Ha a tavaly megnyert bajnokság után visszavonul örökre, az angol futball félistene maradt volna. Joggal, mert 11 bajnokságot nyert, 5 FA-kupát, 4 ligakupát, 1 klubvilágbajnokságot, de úgy látszik, hogy a huszadik hazai bajnoki cím hajszolásába beletörik a foga. Megtörténhet, hogy ez a vereség megtöri a sok éve tartó sebezhetetlenséget… S akkor a manchesteri klubnál is bekövetkezhet egy liverpooli „hogy is volt az valaha”.

Pár héttel azelőtt Sir Alex kijelentette: „Jól érzem magam, mindig az volt csak a kérdés, maradok-e, vagy sem, hogy egészséges vagyok-e, vagy sem. Még négy évig maradok, és egy nagyon jó és fiatal csapatot akarok átadni annak, aki örökli tőlem a klubvezetést.” Ezzel szemben kritikusai azt állítják, hogy ez az öt év azt eredményezné, hogy „rongyokban” adná át a klubot, mert a Manchester United képtelen versenyezni a nagypénzű klubokkal, például a Cityvel, a Chelsea-vel, a Tottenhammel és már másokkal is…

De Sir Alex skót, és nem görög!

Egy-egy nagy vereség nagyon sok edzőt eltemetett! Ha nem is mindjárt, de a szezon végén megköszönték neki, hogy gondját viselte a csapatnak! Egy hasonló, nagyon jellemző dologban voltam a bot jobbik végén. Ausztráliában a bajnokság az első négy csapat rájátszásával végződött abban az időben, így a múlt évszázad kilencvenes éveiben is. Az első és a második, valamint a harmadik és a negyedik kétszer játszott egymással. Az első és a második harcában a győztes jutott a nagydöntőbe. A vesztesnek meg kellett vívnia a másik kettős mérkőzés győztesével, hogy bejusson a döntőbe. Az én csapatom, a Marconi (olasz) a második helyen végzett, a kis bajnok pedig a melbourne-i South Melbourne (görög) csapat volt. Az első meccset náluk 1:0-ra nyertük, a visszavágón 7:0 volt. Ők aztán a másik párharc győztesével megpróbáltak bejutni a döntőbe, de az adelaide-i olaszok megverték őket 1:0-ra. Tehát a normális körülmények közötti legjobb, a kis bajnok, 0:9-es eredménnyel és három vesztességgel zárta az idényt. Az XY nevű edzőt a rájátszás előtt kikiáltották az év edzőjének, de a bajnokság és a rájátszás végétől soha többé nem vezetett első ligás csapatot!

Csak hiúságból adom hozzá mindehhez, hogy a nagydöntőt az én csapatom nyerte meg 1:0-ra, tehát a három meccsen kilenc gólt lőttünk, s a kapusunk, Schwarzer, akit nagyon sokszor láthatott mindenki a tv-ben az angol csapatokban, agyonunta magát. Lehetséges, hogy Ferguson visszavonul a bajnokság végén, de hogy ő nem fog nyöszörögni és mindenféle okokat felhozni az 1:6 megmagyarázására, arra mérget vehet mindenki. Ő ebben a pillanatban (este kilenc van), amikor írom ezeket a mondatokat, éppen megitta a harmadik whiskyjét (én is és emelem poharam: egészségedre, öreg), és jönnek majd a következők, amiknek a hatása nagyon jól látszik vörös orrán, és azon morfondírozik, hogy miként is lehet behozni az öt pont előnyt. „Hármat náluk fogunk nyerni… hasra esnek ők nemsokára egy kis csapatnál, meg aztán vannak olyan csapatok, amelyek „szokásból” verik őket. Nincs még semmi veszve, csak egynéhány focistám veszítette el szememben a becsületét… és ezzel együtt a jövőjét a Manchester Unitedben. S a Chelsea még mindig veszélyesebb…

Nos, ez a különbség egy görög és egy skót között! Különösnek találják, hogy sosem volt még görög edző a Premier League-ben?! De szerb, és meg kell adni, magyar sem!

Fociőrült, elég, ha a második félidőre érsz!

Tudom, hogy lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy „nem vagyok otthon”, amikor elolvassák, hogy nekem az tetszett volna jobban, hogyha a Levantének sikerül 1:0-ra nyernie, és nem 3:2-re a Sociedad ellen! Akkor a gólaránya 17:4 lett volna, amilyenhez hasonlót (lényegesen jobbat, 27:4-et) csak a Barcelona tud felmutatni. De ez már megszokott Messiéktől, a Levantétől azonban éppen senki sem várta, hogy hét győzelmet könyveljen el kilenc meccsből, plusz két döntetlent! A mi ligánkban is van kilenc meccs után veretlen csapat, de nem a nagyok egyike, hanem a Radnički 1923, azonban csak négy mérkőzést nyert, a többi mind döntetlen, és a gólaránya 15:7. Hogy kinek milyen a gólaránya, nagyon könnyű utánanézni, így nem erről akarok egy-két gondolatot rögzíteni, s eszem ágában sincs, hogy összehasonlítsam a spanyol ligával a szerbet, hanem egy meglehetősen érdekes tényre szeretném felhívni az olvasók figyelmét. A nézők legnagyobb része a gólokat tartja a legfontosabbnak, kis százaléka élvezi a taktikai húzásokat, ennél valamivel nagyobb százalék becsüli a technikai felkészültségét egy csapatnak. Persze csak a pártatlan szurkolókról beszélek. Mindez a gólokon kívül nem érdekli a megrögzött szurkolót, akinek csak a klubcsapata győzelme a fontos! Itt semmi más nem dönt, csak hogy eggyel több gólt lőjön csapata, mint az ellenfél. Ha nincs gól, akkor a megrögzött szurkoló tépi a haját, és ha csak teheti, „üti” így vagy úgy a másik megrögzöttet. Ha kevesebb idegességet akarnak a szurkolók, akkor vegyék be a következő „pilulát”!

Ne nézzék az első félidőt! Íme a miért:

Csapat nem rúgott gólt Gólok száma

Forduló I. félidő egész meccs 1. 45. perc 2. 45 perc

1. 7 4 8 16

2. 9 5 8 11

3. 11 8 8 9

4. 12 4 7 14

5. 14 9 3 8

6. 9 4 8 8

7. 12 6 7 12

8. 11 9 6 6

9. 8 5 11 11

Összesen 93 54 66 95

Hogy mit mondanak a számok? Hogy a második félidőben nemcsak több gól esik, hanem lényegesen több csapatnak sikerül összehozni legalább egy gólt. A 4. fordulóban a nyolc mérkőzésből 5 (öt!) volt 0:0. Csak az első hat csapatnak van pozitív gólaránya, és a tizedik helyezett Radnak! Negatív, –1-es gólaránnyal a 7. Spartacus a legjobban helyezett csapat. Kétségbeejtő, hogy az eddig lejátszott kilenc fordulóban az első félidőben átlagosan tíz csapatnak nem sikerült egyetlen gólt sem lőni. Nos, értik már, hogy miért nem kell rohanni az első negyvenöt percre?!