Hosszú haj, rövid ész – ó, nem!

Đoković és Dolgopolov meccsének első játszmájáról beszélek. De még mielőtt rátérnék a számok „igazságszolgáltatására”, hadd jegyzem meg, hogy mennyire más a két játékos meg edzőik is. Đoković frizurája egy rövidre vágott sündisznóra hasonlít, majdnem ilyen az edző frizurája is. Ezzel szemben Dolgopolovnak kontya van, és a homloka fölött egy félhold alakú, fém fésűféle tartja a haját. Az edzőnek a sapka alól pedig majdnem a fél hátáig ér a hullámos haja. Ismét nagyanyámat idézem, aki erre azt mondta volna: hosszú haj, rövid ész. Ezúttal azonban a mondásnak köze sem lenne az igazsághoz, mert ennek a kontyos játékosnak határozottan jó, furfangos, mondhatnám azt is, hogy egzotikus teniszesze van. Hát akkor miért kapott ki?! Mert a másik oldalon Đoković állt, aki azért jött New Yorkba, hogy győzzön, és már is az felhergelte, hogy olyan sokáig tartott a hosszú hajú ellen a rövidítés! Így valahogy mentek a dolgok – 6:6 volt, és Dolgopolov elhúzott 4:0-ra. Nem sokkal később 4:5 volt, és akkor elkezdődött az adok-kapok… 6:5-ről… 7:8-ra, majd 8:8, 8:9, 9:9, 10:9, 10:10, 10:11, és már hetven perce játszottak, kínozták egymást a közönség nagy örömére. Ment minden tovább 11:11, 11:12, 12:12, 12:13, 13:13, 14:13, 14:14, és akkor végre 14:15 és 14:16!!! 76 percig tartott az első szett! Aztán már minden „természetesen” folyt le Đoković 3:0-s győzelméhez. Tavaly és még azelőtt ezt a szettet Đoković egy fél tucatszor vesztette volna el. Az idén egyszerűen nem hajlandó senkinek semmit adni! Amikor ront, nem káromkodik, legalábbis hangosan, nem lehet leolvasni a szájáról sem… nem vagdossa az ütőt a földhöz, nem „vonja felelősségre” a páholyban ülő csapatát – összeszorítja ajkait, és játszik! Hát ezért van már hatvannál is több győzelme ebben az évben. Egy ilyen számot nagyon nehéz mellémagyarázni. És hiába játszotta élete legjobbját Tipsarević, az csak egy szettre volt elég. A végén sérülés miatt feladta. Egy kis fantáziával egy nagyon érdekes meccset „láthatott” volna az ember, ha történetesen Janko teljesen egészséges maradt volna. Ugye, a VOLNA mi mindenre képes.

Kicsi a bors, de erős

Kezdeném, jobban mondva folytatnám tenisszel, már csak azért is, mert a kezemre játszik az a tény, hogy egy nyolcmilliós nemzetből a US Openen 5 játékos volt a negyeddöntőben! Szerbiáról beszélek, ugye. Hány játékosa kellene hogy legyen az 1356milliós Kínának, az 1129milliós Indiának, a 312milliós USA-nak és így tovább. Hát majd én megmondom, jobban mondva a számológép – Kínának 169 hely kellene, tehát két teljes US Open meg egy fél! Szóval értik már, miről beszélek. S aztán folytatnám a kosárlabdával, de ebben az esetben „csak” Eb-ről van szó, tehát nincsenek a fent említett elefántállam-szerűségek. De még így is nagyon érdekes a 12-be jutott nemzetek összetétele. Hogy illusztráljam mondanivalómat, a csapatok a világ népességi világranglistáján a következő helyeken vannak: E csoport – 1. Franciaország 20., 2. Spanyolország 28., 3. Litvánia 135., 4. Szerbia 95., 5. Törökország 17. és 6. Németország 14. Az F csoport még érdekesebb: 1. Oroszország 8. (142millióval az egyetlen 100millión felül), 2. Macedónia 146., 3. Görögország 74., 4. Szlovénia 147., 5. Grúzia 115. és 6. Finnország 111. Hol vannak a nagyok? A 23. Olaszország, a 27. Ukrajna, a 33. Lengyelország, a 49. Románia, a 60. Hollandia, a 75. Portugália, s folytathatnám tovább. Vagy ezek a nemzetek nem játsszák a kosárlabdát?

Labdarúgásban táblázatban mutatnám a nyolc csoport tagjait. Itt a nagy nemzetekről, közepesekről, majd kicsikről és végül a picurkákról lesz szó:

Csoport nagy közepes kicsi pici

A 2 2 2 –

B 1 1 3 1

C 2 3 1 -

D 3 1 1 1

E – 5 – 1

F 1 3 1 1

G 1 2 1 1

H 1 3 – 1

I 1 3 – 1

Mi „kényszerített” erre, hát az, hogy a szerb válogatott „ünnepelte” 3:1-es győzelmét a Feröer szigetek ellen. Lehet, hogy ezt joggal tették, mert Olaszország is csak 1:0-ra verte őket, de ha egy kicsit mögé tekintünk, mindkét csapat jobban tenné, ha elhallgatná „sikerét”, mert ez a válogatott abból az államból tevődött össze, mely összesen 48547 polgárt tart számon.

Egyveleg

Egy-két dolgot nem hallgathatok el, mert tartós nyomot hagyott emlékezetemben. A kies Bledi-tavon megtartott evezős-világbajnokság. Az, hogy milyen fölényben voltak a brit származású csapatok. Még egy kis Új-Zéland is egymás után nyerte a futamokat. Nagy-Britanniáról, az USA-ról, Kanadáról meg Ausztráliáról ne is beszéljek.

Az atlétikai vb-vel kapcsolatban majdnem azt kell hogy mondjam, hogy Bolt akarattal csinálta a 100 méteren a rossz rajtot! Hogy aztán a 200-at „röhögve” nyerje és a 4×100-on világcsúcsot fusson. Hisz azt mondta, hogy egy nagy meglepetést tartogat a nézőknek. Nagyon érdekelne, hogy milyen eredményt futott az utolsó százon, mert ennyire akarni még sosem láttam.

Ana Ivanović, bár kikapott Serena Williamstől, végre „kimutatta a foga fehérjét”. Hogy mi okozza a változást? Talán az, hogy ismét Adam Scott golfozó karján jelent meg a nagyközönség előtt!