Jön a sárga veszedelem!

Nos, a Kínában megtartott játékokon 24 sportág több mint tízezer főiskolása vett részt és ezen is éppen úgy, mint a vízi sportok vb-jén magasan a kínaiak voltak a legsikeresebbek. Íme az első hét helyezett.

Ország arany ezüst bronz összesen

1. Kína 75 39 31 145

2. Oroszo. 42 42 45 129

3. Dél-Korea 28 21 30 79

4. Japán 23 26 38 87

5. Olaszo. 12 5 3 20

6. Ukrajna 11 19 14 44

7. USA 7 22 11 40

Még mielőtt rátérnék a sárga veszedelemre, le kell szögeznem, hogy az aranyérmek száma a döntő a sorrendnél. Most csináljunk egy kis matematikai gimnasztikát. A három távol-keleti, mind a három sárga – Kína, Dél-Korea és Japán – 311 érmet szerzett, az oroszok, olaszok és ukránok 193-at. Már ez az összehasonlítás is mutatja a távol-keletiek fölényét. Ezt még jobban kidomborítja a kínaiak 75 aranya a másik blokk (három állam) 65 első helyezésével szemben! A keleti blokknak összesen 126 aranyérme van! S akkor jön az USA a lesújtó hét (7) aranyérmével! Kevesebb mint a kínaiak egytizede! Igaz, hogy az USA összességében meg kellene, hogy előzze az olaszokat, de a sorrendet a legfényesebb érmek száma határozza meg.

Érdekes még megjegyezni, hogy a Szovjetunió egykori tagjai összesen 206 érmet szereztek, tehát ha nem hullottak volna szét, akkor kenterben nyerik a játékokat. Egy hasonló számítás szerint az egykori Jugoszlávia (Szerbia 2 aranyával és 2 ezüstjével, Horvátország 1 aranyával, Szlovénia egy ezüstjével és Macedónia egy bronzával) a 19. helyen végzett volna. Így viszont a szerb csapat a 27. helyen zárt. A horvátok 42., a szlovénok az 54., a macedónok pedig a 63. helyen végeztek a 65, érmet szerző országok között. A másik két országom, Ausztrália a 16. (5 – 3 – 8), Magyarország meg a 18. (5 – 2 – 4), tehát mindkettő utcahosszal jobb, mint az, melyben ebben a pillanatban élek.

Hitelesek-e a belgrádi „nagy csapatok”?

A múlt napokban, hetekben annyi ragyogó eszmefuttatás jelent meg lapunkban a hitelességről, hogy szinte mindenki fel kell, hogy tegye a kérdést: „hiteles vagyok-e jómagam is” mindennek elolvasása nyomán. Nem akarok ebbe a problémába belegabalyodni, de egyet nyomban leszögezek – a két belgrádi nagy csapat vezetősége, szakmai alkalmazottai és ezek alkalmazottai, leginkább a játékos kifejezésre jelentkezők semmiképpen sem hitelesek, sőt! Két ilyen eredmény, mint amit ezek az „egek választottjai” hoztak csütörtökön, finoman mondva hányingert okoztak még az én minden hasonlót átélő „futballemésztési szervezetemben” is. Nem csodálom, hogy a Partizan szurkolói „tisztogatásról énekeltek” a meccs végén. Persze erre joguk van, de nem ilyen nyelvezettel. El tudom képzelni mind a két vezetőséget, különösen a fekete-fehér gárdát, amikor egy félprofi csapat elvitte a több mint egymillió eurót a stadionból. Botrányos volt, ahogy játszottak, csak Volkov, a balhátvéd játéka volt azon a színvonalon, ahova a csapat igyekezett, de megtorpant. Az elmúlt két hétben a két szóban forgó együttest majd hetvenezer szurkoló biztatta az El-selejtező meccsein, most megtörténhet, hogy a következő bajnoki meccseiken, mivel már elvesztettek egy találkozót itthon is, nem lesz ennek az egytizede sem!

Sajnos valami hasonló történt a napokban a kosárlabda-válogatottal is Londonban. Akivel csak találkoztak, mindeni verte őket!

Ezt ettől a gárdától sosem vártam volna. Emlékeztetni akarom olvasóimat, hogy június közepén a „Tudnak, képesek, akarnak” címmel lelkendeztem Ivanović edző és gárdája munkájáról. Arról, hogy milyen alaposan meg van tervezve a litvániai Eb-re való felkészülésük minden napja. Egy darabig jól is ment minden, különösen a jugoszláv köztársaságok házibajnokságán, melyen „természetesen” elsők lettek, de aztán kezdtek botladozni. Londonban kikaptak még Ausztráliától is, mégpedig meglehetősen komoly különbséggel. Engem személyesen az lepett meg, hogy egy ilyen nagy tapasztalatú edző, mint Ivković a 36. perc után 65:61-ről veszít 69:78-ra! Amikor egy kicsit áttanulmányoztam a statisztikát, úgy vélem, megtaláltam mindennek az okát – Teodosić 4 (négy) pontot hozott csapatának!

Az ő normális átlaga győzelmet jelentett volna ezen a meccsen (is). Remélném, hogy a londoni botladozás átmeneti volt, mert ha nem, akkor nem sok jót várhatunk az Eb-n.

Egy-két aranyköpés

Piros-fehérek, Prosinečki edző: Bajnokok leszünk. Át kell, hogy éljék a franciák a Marakana poklát! Jobbak voltak… Győzni fogunk idegenben, miért ne? Letámadjuk őket!

A 0:4után, ugyancsakő: Játékbanalulmaradtunk… Én: Nanemondd!

A játékosok, Kovačević: Ennyivel nem voltak jobbak. Tošić: A minőségbeli különbség döntött. Vilotić: Meg kell, hogy nyerjük a bajnokságot…

Fekete-fehérek, Stanojević: Nemcsakénvagyokhibás! Ilić: Eszemágábasejutott, hogykieshetünk. Sokkalelőbbmegkellettvolnanyernünkeztameccset. Rnić: Nagyonszerencsétlenüljöttazegyenlítőgól, mindannyiankiábrándultunk. Tomić: Azöltözőbenegyhangotsemlehetetthallani… nagyonfájakiesés.

Dačić (belügyminiszter), a Partizan alelnöke: Ez katasztrófa, más szó nem illik ide!