Én kirúgnám az eszeveszett portugált!

Szerintem a játékvezetőnek már jóval előbb ki kellett volna állítania Marcelót, mert számtalanszor oly módon „szerelt”, amire csak azt lehet mondani, hogy alattomos, sőt életveszélyes volt. Amikor pedig a játékvezető sárgát adott neki, a Real edzője gúnyosan kinevette. Tehát szinte szabad kezet kapott a „mestertől”, hogy büntessen mindenkit, akit ér! A meccs utolsó perceiben aztán valóban állatian vette ollóba Fàbregas mindkét lábát és isteni csoda, hogy az Arsenalból igazolt játékos nem szenvedett lábtörést már az első Barca-meccsén! A kiállítás nyomán aztán elszabadult a pokol! Persze a kezdeményezők a vesztesek voltak. Percekig ment a lökdösődés, „szétválasztás”, ordítás és a „különleges” nem a békítő szerepét választotta, hanem ennek ellenkezőjét: majdnem kibökte a Barcelona segédedzőjének a szemét! Fàbregas azért lett volna „megbüntetve”, mert ragyogó labdát adott a győztes gólnál. S ki lőtte a 3:2-re végződő mérkőzés győztes gólját? Hát ki, ha nem Messi! Mégpedig kapásból, bal lábbal persze. De hogy senki ne mondhasson semmit a jobb lábáról, egy ragyogó Piqué-sarokpassz után jobblábbal emelt leheletkönnyűségű labdája a vetődő Casillas fölött a hálóban kötött ki. Ez mesteri volt! Magára a meccsre ezt nem lehet elmondani. Igenis nagyon bajnoki nyitány előtti teljesítmény mindkét részről. Volt azonban valami, ami „hozzánk” is kötődik: Messi 13 gólt lőtt 15 meccsen a Real ellen és ezzel megelőzte Puskás Ferencet, aki ugyancsak 13 gólt lőtt, de 17 meccsen!
Remélhetően megbünteti a szövetség és előbb-utóbb rászalad ez az arrogáns, beképzelt, nagypofájú „különleges” valaki olyanra, aki majd kiosztja. Mert az ilyen, aki ennyire nyeregben érzi magát, nem ért a szóból…


Kiábrándult ötvenezer ember

A két belgrádi nagycsapat csütörtökön nemzetközi életéért játszott. Küzdött inkább. Pontosabban küszködött, erőlködött, vergődött. A pirosak a végén fehér zászlóval távoztak a Marakanából. Ötvenezer szurkoló kiábrándultan ment az éjszakába, haza, vagy valahová – leinni magát, hogy elfeledje azt, amit éppen látott. Meg azt, hogy mi mindent ígértek nekik. Az elnök, az edző, a játékosok. Gyönyörű volt nézni a zsúfolt lelátókat, a rengeteg néző szurkolását. Még azt is mondhatnám, hogy akartak a játékosok, de… Ez a de a legnagyobb baj. Nem lehet hetek alatt ütőképes csapatot szülni. A „tökéletes műhelyben” is kilenc hónap kell ehhez. S hol vannak a piros-fehérek a tökéletességtől!? Igaz, egy lépést már majdnem tettek – az elnök lemondással fenyegetődzik! S az edző is azt állítja, hogy ha nem lesz bajnok, akkor megy. Úgy kezdtek Szabadkán, hogy már Rumánál tart a zágrábi „gyorsvonata”. De legalább egy francia csapat ellen égtek le, melyet ha nem is nagyon, de jegyeznek. Nem így a fekete-fehérek, akik egy itteni alszövetségi ligáshoz hasonló csapat ellen sem voltak képesek a győzelemre – döntetlent játszottak. Bocsánatot kérnék az alszövetségi ligásoktól! Nagy előnye azonban a Partizannak az, hogy a visszavágót Belgrádban játsszák. Hogy üres stadionban vagy sem, majd elválik a napokban. Az, hogy felfüggesztették, még nem jelenti, hogy meg is büntetik őket. Le kell azonban szögezni, hogy ezen a visszavágón még egyharmada sem lesz a marakanai nézőseregnek. Ha másért nem is, ezért bánom, hogy kikapott Prosinečki gárdája. Tudni kell, hogy ez a temérdek futballrajongó csak akkor jön ki ismét egy meccsre, ha a csapat nagy dolgokat művel, mégpedig sorozatban. Az első lépés ebben az, hogy bajnok legyen a csapat.
A hazai futballról még annyit, hogy megbüntették a bírókat, akik nem jól csinálták a dolgokat: az egyiket, mert segített a feketéknek, a másikat, mert ártott a pirosaknak!!! Ilyesmi is létezik itt, a Balkánon. Ha így megy tovább, még megtörténhet, hogy nem ez a két csapat nyeri a bajnokságot! Ugyan már, ne hülyéskedj, mert úgy maradsz! – mondta volt Laci bácsi, az író, amikor valami olyat léptem sakkban, amit ő nem látott éppen normálisnak.


Spanyolnátha vagy valami hasonló

Csütörtök este két balkezes spanyol teniszező esett egymásnak. Nadal jobbkezes, de a nagybácsija még gyermekmorában arra késztette, hogy bal kézzel fogja az ütőt! „Ez előny, fiam” – mondta a nagybácsi, az edző. S ördöge volt. Hisz mindenki tudja, hogy milyen ennek a tagbaszakadt torreádornak a balkezes és kétkezes ütése. Cincinnatiban a sorsolás úgy hozta, hogy Verdasco, a született balkezes volt a nyolcaddöntőben az ellenfele. Hihetetlenül rosszul kezdtek a balkezesek. Rossz volt nézni, de aztán, mondjuk egy órányi játék után, belejöttek. Három és fél órányi gyilkos és öngyilkos erőfitogtatás után két icipici ponttal jobb volt Nadal és továbbjutott 6:7, 7:6 és 6:7-tel. Mi ebben a pláne? Hát az, hogy ha kiesett volna, akkor nagyon valószínű, hogy nőtt volna a pontkülönbség közte és Đoković között. Meg kell jegyeznem, hogy hihetetlen, amit ez a két torreádor összedolgozott, talán azt kellene mondanom, összekubikolt. Mert ez csakugyan kutyául nehéz fizikai munka volt. A három rövidítésben nyert pontok száma is mutatja, mennyire kiegyenlített volt a meccs: a vesztes 5, 5 és 9 pontot nyert, tehát innen az az icipici…
Személyesen Nadalnak szurkoltam, mert Verdascót irigylem és utálom! Emlékszenek még arra, hogy Ana Ivanović (abban az időben, ha említettem, nem maradhatott el „a bájos” jelző!) évekkel ezelőtt ennek a piperkőcnek a karján jelent meg. Nem tartott sokáig az egész, de majdnem biztosra veszem, hogy miután vége lett, Ana soha többé nem játszott úgy, mint azelőtt. Tudni kell azt is, hogy a nőcsábász hagyta faképnél a tapasztalatlan leányt. Ezen a tornán is látszik rajta a „spanyolnátha”, bizonytalan, könnyen sebezhető, „minden és mindenki ellene van”. Nemcsak edző kell neki és pszichológus, hanem egy megértő és szerető férfi is. Talán a legjobb volna egy férj… Na de, én sok minden vagyok és lehetnék (ha visszafordíthatnám azt a bizonyos órát), de házasságközvetítő már sosem.