Ezenkívül a járás sok-sok madár- és növényfajnak nyújtott otthont és menedéket. Az ott látható gémeskutaknak, itatóknak és egyéb építményeknek is megvolt a különös varázsa stb. Említésre méltó még, hogy volt egy artézi kút is a járás szélén, a szabadkai út végén. Ennek a víznek jó részét 10 cm-es átmérőjű vascsövek segítségével 5–6 km-en át, közvetlen a föld felszíne alatt bevezették a kanizsai népkertben lévő régi gyógyfürdőbe. Mindezeket azért említem, mert úgy gondolom, hogy sokan – pláne a fiatalok – ezt a tájat nemigen ismerik. És végül, de nem utolsósorban, mivel ez az egész földterület mezőgazdasági termelésre nem igen hasznosítható, én természetbarátként (hiszem, hogy még sok-sok embertársamnak is ez a véleménye) úgy gondolom, hogy ezt a területet természetvédelmi övezetté kell nyilvánítani és közkinccsé kell tenni, szakemberek bevonásával.