A tejtermelésből élő kishegyesi Papp családnál jártunk
Beszélgetés közben többször elveszik az áramot. A pislákoló lámpára figyelünk, amikor a háziasszony, Mária megjegyzi: ez is Szerbia! Férje, Tibor, hozzáteszi: hát, igen, ettől is tartani kell. Már nem egyszer megesett velünk, hogy a tehenek nem adhatták le a tejet, mert fejésidőben elmegy az áram! Jó lenne egy generátor is a gazdaságban. De miből?
Nem a helyi áramtermelő hiánya a legnagyobb gondjuk Pappéknak Kishegyesről. Ezzel még valahogy csak elboldogulnának, hozzászokott itt már az ember az effajta „apró kellemetlenséghez”. Talán még villanyáram nélkül is meglenne a sokat megélt vajdasági tehéntartó paraszt, megfejné az még kézzel is a jószágot, csak pénzt kapjon érte, de annyit, amennyiért megéri hajnalban kelni és késő estéig robotolni.
A falu életerejéről és a gazdaság életképességéről – Beszélgetés a dreai termelőkkel
Kis területen is lehet szép jövedelmet teremteni. Például paprikatermeléssel a fóliasátorban
Savo Popov: A növénytermesztő gazdaságok fennmaradását és lassú fejlődését csak a száz hektáron felüli termőföld szavatolhatja. – Horváth Lajos: A legegyszerűbb hektárokban beszélni, megcsodálni a drága erőgépeket, annak alapján határozni meg egy-egy gazdaság életképességét, de nemcsak a nagy földterület szavatol többet a fennmaradásnál, hanem az is, hogy miként teszi pénzzé munkáját, ötleteit a földművesHivatalosan nálunk a mezőgazdasági termékek árát a piaci törvényszerűségek, a kínálat-kereslet, a világpiac és az Újvidéki Terménytőzsde alakítják. Csak hivatalosan, mert, amint utóbb kiderült: Szerbiában az árak hasracsapásszerűen alakulnak
Itt a mezőgazdaság, az alapvető termékek ára napi politikai célokat szolgálnak, és a szociális békét hivatottak megőrizni. Így volt hatvan évvel ezelőtt –így van most is. Ez bizonyosodott be ugyanis ki tudja hanyadszor, az idei aratás után is, talán világosabban, mint bármikor, hiszen a köztársasági árutartalékok 12 dinárt kínáltak fel a búzáért, akkor, amikor egyértelmű volt, hogy a kenyérgabonának „nagy szeme lesz”. A felvásárlók, kereskedők 12–13 dinár közöti áron jutottak hozzá ahhoz a búzához, amely egy hónappal később már 20 dinárt ért. Láthattuk, és erről a Magvető is írt, hogy a világpiacon, a legnagyobb tőzsdéken az említett időszkban a búza átszámítva 16–17 dinárba került. A tonnánkénti 170 eurós ár volt a mérvadó a környező országokban. Csak Szerbiában nem.
