KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁRUNK
– Szerb osztályban tanítok már húsz egynéhány éve az egyik szabadkai iskolában. Általában minden generációban 5, 6, sőt 7 nem szerb nemzetiségű gyereket is beíratnak hozzám első osztályba a szülők. Mindig van olyan gyerek is közöttük, aki szeptember elsején, az első tanítási napján találkozik életében először a szerb nyelvvel. Óriási törést okoz nála, hogy egy új közegbe kerül, ahol egy szót sem ért. Persze, megtanul szerbül, felzárkózik. Önöket a magyar ajkú volt tanítványaim sorsa érdekli a leginkább. Elmondhatom: általában csendesek, visszahúzódóak voltak, s később nem választottak olyan szakmát, ahol beszélniük kell: van közöttük pilóta, tervezőmérnök, számítógépes szakember. De nincs köztük tanár, orvos, újságíró… – ezt egy tanítónő mesélte néhány éve a jórészt óvónőkből álló hallgatóságnak az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete egyik összejövetelén, és ezt fejtette ki a vele készült interjúnkban is. Természetesen szerb nyelven mondta el mindezt, mert mint hangsúlyozta, konyhanyelvi szinten tud magyarul, ám gondolatait csakis anyanyelvén tudja a legpontosabban, a leghitelesebben kifejezni. – Csak anyanyelvemen lehetek igazán én – fogalmazta meg ezt örök érvényűen a huszadik század húszas éveiben Kosztolányi. S körkérdésünkhöz hozzászóló olvasóink többsége is ezt vallja.
A szavazók 30 százalékának válasza azonban arra irányítja rá a figyelmet, hogy a szórvány és a feltételek megteremtése hatványozott törődést igényel a vajdasági magyar politikusok, közéleti szereplők részéről. Hisz a körülményeknek is meg kell lenniük ahhoz, hogy anyanyelvén tanuljon valaki. Az Aracs Társadalmi Szervezet könyvcsomagot vitt ajándékba az egyik dél-bánáti falu plébániájára. Az összegyűlt nagymamák, nagyapák magyarul beszéltek, ám a negyedikes, ötödikes, hatodikos unokáik mind egymáshoz, mind a nagyszülőkhöz már szerbül szóltak, hisz szüleik és ők is szerb iskolába jártak. Amikor magyarul kérdezgettük őket, félszavakkal, akcentussal, félszegen válaszolgattak. Mint az egyik idős asszony elmesélte, volt évtizedekkel korábban egy magyar ajkú tanítónő a falusi iskolában, aki egy szabadkai fiatalemberhez ment férjhez. Miután ő elköltözött az észak-bácskai nagyvárosba, nem jelentkezett másik magyar ajkú tanítónő, így megszűnt a magyar oktatás. Az ábra egyszerű: sajnos nem volt a közösségben olyan agilis személy, aki minden követ megmozgatva talált volna olyan tanítóképzőt végzett ifjú hölgyet, aki odaköltözött volna, a hatalomnak meg egyáltalán nem volt szívügye, hogy a magyar gyerek magyar iskolába járjon. Így felszámolódott örökre a magyar oktatás. Egy másik dél-bánáti faluban alsó tagozaton tanulhatnak csak magyarul a diákok, ötödik osztálytól a 14 kilométerre levő városkába utaznak, szerb osztályba. Az egyik szülő úgy gondolta, nem elég, hogy ötödikben új tantárgyakkal találkozik a gyereke, még a szerb nyelvet is ekkor kell igazán elkezdenie megtanulni, ő bizony megkönnyíti a dolgát, inkább már elsőtől szerb osztályba íratja. Mivel olyan szülőről van szó, akinek a közösségben adnak a szavára, gyorsan a többi anyuka és apuka is követte a példáját. Könnyű megkövezni őket, elítélni őket, hogy hiányzik belőlük a nemzeti öntudat, a felelősség a magyarság jövőjéért. De felvetődik a kérdés: vajon találkozott velük, leült elbeszélgetni ezekkel a szülőkkel – földművesekkel, napszámosokkal, segédmunkásokkal – valaki a vajdasági magyarság vezetői közül, hogy mi lehetne a megoldás a magyar oktatás fennmaradása érdekében? Felhívta a figyelmüket, hogy amit tesznek, milyen káros következményekkel jár? Ugyanis tévedés ne essék, ezek a jelenségek – amikor magyar szülők nagyobb számban kezdték szerb osztályba íratni a gyereküket, hogy úgymond megkönnyítsék a dolgukat, elősegítsék a jövőjüket – nem titokban zajlottak le, sem Dél-Bánátban, sem Újvidéken, sem Nyugat-Bácskában.
A szabadkai Ballangó együttes évekig járta egy műsorral Vajdaságot – amelyben Bogdán József papköltő Fohász a végekért című versének megzenésített változata is szerepelt – s amelyben fontos szerepet játszott két térkép. Egyiken azt tüntette fel Szöllősy Vágó László, hogy az ötvenes években hol mindenhol volt Vajdaság-szerte magyar iskola, a másikon pedig a mai helyzetet. Ez utóbbin jókora fehér foltok jelzik, hogy az elmúlt évtizedekben hol mindenütt szűnt meg a magyar oktatás, számolták fel a magyar iskolákat. Megállítható-e a fehér foltok további szaporodása?
Igen. A vajdasági magyar közösség vezetőinek érdemes lenne járni a terepet, elbeszélgetni a magyar és a szerb tagozat között dilemmázó szülőkkel. Közösen gondolkodni, mi lehet a konkrét esetben a megoldás az általuk felvetett problémákra (például: ,,háztól-házig'' közlekedő diákbuszok, kollégium nem csak középiskolásoknak, hanem általános iskolásoknak is – amelyre Dél-Bánátban létezik kezdeményezés – a magyar osztályokban a szerb nyelv hatékony oktatásának kiharcolása stb.).
Konkrét lépések kellenek, hisz hozzászóló olvasóink 16 százalékához hasonlóan a szülők egy része is a szerb osztályban látja a gyerek fényesebb jövőjét. S mindenki előtt világos, hogy az elmúlt húsz évben a steril tanácskozások, az általánosság szintjén mozgó feladatok újból és újból való megfogalmazása, a politikai közhelyek ismételgetése nem sok eredményt hoztak.
Ha stratégiáról beszélünk, akkor én úgy veszem észre, hogy a szerbek egyelőre jobb taktikával tudnak előrukkolni. Ők már a bölcsödében, és az óvodában megkezdik a beolvasztást. A vegyes tagozatokú bölcsödékben, és a legtöbb az ilyen, szinte kizárólag csak szerbül beszélnek a nevelők! Persze, hogy utána már a magyar kisgyermekek nagy része nem akar új, és ismeretlen közösségbe csöppenni, és együtt megy a többi ismerős gyerekkel a szerb osztályba, még akkor is ha nyitnak magyar osztályt az adott helyen, de nem annyit, amennyit a magyar anyanyelvűek száma indokolttá tenne.
Még valamit szeretnék elmondani. Számos olyan újvidéki "magyar" családot tudok, ahol a szülök még úgy-ahogy beszélik a magyar nyelvet, de gyermekeik már nem! Ismerek olyan embereket is, akiknek hangzatos magyar nevük és vezetéknevük van, azomban egy kukkot sem tudnak magyarul. Pl. Szalvai Attila, a Vajdaság Vizei Közvállalat igazgatója. Ha magyar nyelven fordulnak hozzá, akkor csak azt mondja, hogy - molim? ne razumem - . És számos más példát is fe tudnék hozni! A jelekből itélve a jövőben még több ilyen "magyar" ember lesz itt a Vajdaságban! Őszintén remélem azomban, hogy mindazok, akikben élesen él a magyar öntudat, mindig és minden pillanatban megmaradnak magyarnak és gyermekeiket is magyaroknak nevelik. Nem is olyan régen jelentette ki valaki, hogy nem az a magyar, akinek a nagyszülei is magyarok voltak, hanem az a magyar, akinek az unokái is magyarok. Ez a lényeg, erre kell törekednünk!
#6 talán a pártvezérek példamutatása hozta meg sok szülőnél a kellő döntést.
A vajdasági magyar pártok sok minden miatt felemelik hangukat, legutóbb pl. a szabadkai szúnyogirtás miatt, de még egyetlen magyar párt sem emelte fel hangját, adott ki közleményt, vagy szólitotta fel a szülöket arra, hogy magyar tagozatokra járassák gyermekeiket. Még az MNT sem! Pedig ez évröl évre visszatérö probléma. Viszont a szülök szerintem a föbűnösek! Olyan esetröl is tudok, hogy egy szerb elsős tagozaton, ahová több magyar ajkú diák is járt, megkérdezték a szülőket, hogy fakultativ tantárgyként igénylik-e a magyar nyelv tanitását. Egyetlen szülő sem fogadta el az ajánlatot! Én tulajdonképpen nem látok megoldást ezen a téren, mert azok a szülök, akik egyszer ilyen vagy olyan okból kifolyólag eldöntik, hogy szerb tagozatra iratják gyermekeiket, nagyon nehezen változtatják meg véleményüket. Nem tartják fontosnak magyar identitásum megőrzését, és nem is igazán érzik és tartják fontosnak magyarságukat. És ez talán a legfájóbb!
szerintem az egyik legfontosabb előfeltétel az lenne, hogy a magyar iskolába járó gyerekeket is tökéletesen tanítsák meg a szerb nyelvre
de NE úgy, hogy bizonyos tárgyakat szerb nyelven tanítanak!
ebben az esetben a magyar szülőknek eggyel kevesebb indoka lenne arra, hogy szerb nyelvű iskolába írassa a gyerekét
ebben az ügyben kellene lobbizni a szerb kormánynál, vagy saját hatáskörben lépni az MNT-nek
a másik dolog, hogy egy profi felmérést kellene készíteni azokról a tényezőkről, amik miatt szerb iskolába íratják a szülő a gyerekeket; és ezekre a valós tényezőkre hatni valamilyen módon; illetve felmutatni azokat az előnyöket, amik abból származhatnak, ha magyar iskolába jár a gyerek
A szerb oktatási törvény nem ismeri a távoktatás intézményét az általános és középiskolákban.
Kétségbeejtő adat az, hogy az olvasók16% gondolja azt, hogya gyerek jobban fog boldogulni az életben, ha szerb iskolába jár. Ez számban kifejezve 125 olvasó. Feltételezzük, hogy ezek az olvasók egyben szülők is( voltak/lesznek). Hány magyar osztály veszett elettől a125 szülőtől?! Ezen kell elgondolkodni! És még azon, hogy milyen érveket tudnak felhozni annak érdekében, hogy szerbül jobban boldogul a gyerek?
Zentán, abban az évben, amikor az oktatási-nevelési támogatást először lehetett kérni a magyar tannyelvű osztályokba járó gyerekeknek, a magyar tagozatra beíratkozott elsősöknek kb. húsz százaléka vegyes házasságból jött. Azelőtt elvétve fordult elő ilyesmi. Tehát, lehetséges motiválni a szülőket még akkor is, ha nem mindketten magyar anyanyelvűek. A tanítóképzősöknek pedig ösztöndíjat is lehetne adni, szerződéssel, ami kötelezné őket bizonyos ideig a szórványban tanítani diploma után. Nem mondom, hogy csak a pénz hozhat megoldásokat, de az eddigiek azt mutatják, hogy kizárólag a nemzeti öntudatra alapozni hiú ábránd.
Itt két alapkérdésről beszélünk. Az egyik nagy baj az, hogy az itteni magyarság vezetői nem tekintik szívügyüknek a magyar tagozatok megtartását és nyitását. A másik pedig, hogy maguk a vajdasági magyar szülők gondolják és hiszik, hogy a gyerekeik könnyebben boldogulnak itthon, ha szerb nyelvű iskolákba járatják csemetéjüket. Én mindig elmondom, és most is hangsúlyozom: csak az iskolában elsajátított (gyenge) szerb nyelvtudással mentem le Belgrádba az egyetemre, és négy év múlva a szerb anyanyelvű társaimat megelőzve diplomáltam! A szerb nyelv nem tudása csak az első évben volt (elhanyagolható) hátrány!
Nem hiszem, hogy propagandával eredményeket lehet elérni. Sokkal hasznosabb lenne, ha a szórvány és a szigetmagyarság, valamint a kistelepülések részére közösen (minden érintett és érdekelt bevonásával) kidolgoznánk a távoktatás Délvidéken / a Vajdaságban való bevezetésének gyakorlatimegoldási tervét (tehát nem STRATÉGIÁT, hanem TAKTIKÁT), mivel a stratégia már létezik pl. Kanadában vagy Ausztráliában (miért ne vehetnénk ezt át?), de ott a gyakorlati megoldás is működik. Az oktatásra járó pénzekből meg kellene - az internet legújabb vívmányainak igénybevételével - oldani a minőséges oktatást, mert ez esetben a káderhiányra való hívatkozás okafogyottá válna. Minden kis iskolában csak egy NEVELŐ alkalmazásával interaktív módon megoldható lenne az oktatás, de az elsajátítottak ellenőrzése, "visszakérdezése" is.
Nagyon sajnálom, hogy a pártjaink, civil szervezeteink, a nemzeti tanácsunk stb. nem mernek ilyen huszárvágással megoldást keresni!
A fenti megdöbbentő, szomorú, szégyellni való eredmény láttán (a MAGYAR olvasók csupán 53%-a helyesli, hogy magyar gyerek feltétlenül magyar ált. iskolába íratkozzon!) nagyon remélem, az újonnal alakult MNT időben megkezdi kellő propagandáját az itteni magyarság megmaradása érdekében, a fenti helyzet megváltoztatása céljából! Annak ellenére, hogy az iskolába való beíratkozások már lezajlottak, még el lehetne érni némi változást ez ügyben. Hiszen az új iskolaév kezdetéig van még idő és lehetőség hatni a szülőkre. Gondolom én naiv optimizmussal..
Olvasd a Képes Ifjúságban:
.jpg)
(Fotó: Beta)
(Fotó: Beta/AP)
Most, hogy szülővárosom napját ünneplik, igazi lokálpatriótaként nekem is valami ünneplő szöveget illene iderittyentenem. Talán írnom kellene arról, hogy mennyire is szerencsésnek tartom magamat, hogy ideszülettem Zentára, a szőke Tisza partjára, a „törökverő” városba, amelynek lakosai a kilencvenes évek elején nyíltan szembeszálltak az egész országot fojtogató háborús őrülettel, s nem adták fiaikat, hogy egy téves csatatéren, téves eszmékért áldozzák fel őket a háború fenevadjai. Én örülnék legjobban, amennyiben a város gazdaságának a virágzásáról, a városba özönlő rengeteg turistáról írhatnék és természetesen a zentai lakosokról, akik minden évben, a nyár elején alig várják, hogy kezdődjenek a Nyári Ifjúsági Játékok, mivel ekkor fiatalokkal népesül be a mind jobban elöregedő és elnéptelenedő város. Ugyanakkor igazán szuper lenne beszámolókat készíteni azokról a képviselő-testületi ülésekről is, ahol az ellenzék és a hatalmon lévő koalíció vállvetve a város fejlődésére törekszik, s nem pedig azzal töltik el idejüket, hogy miképpen törjenek borsot egymás orra alá és persze arról, hogy mindenki együtt, boldogan ünnepli annak a városnak a napját, amely – valljuk be őszintén – sokkal jobbat érdemel a jelenlegi helyzeténél. Félő azonban, hogy egy jó ideig csak ábrándozhatok minderről és ezért is kavarognak szívemben felemás érzések a városnapi ünnepségek kapcsán. Urambocsá!, véletlenül sem állítom azt, hogy nem kell ünnepelni. Mert természetesen meg kell emlékezni arról, hogy 313 évvel ezelőtt Savoyai városunknál védte meg Európa kapuit. Amíg viszont az asztalnál még kedélyesen csevegő honatyák ismét egymás hajába kapnak, addig – legalábbis szerintem – nem sok értelme van a dáridónak. No de ez csupán egy csóró firkász véleménye, s természetesen minden zentainak önfeledt szórakozást és egy sokkal élhetőbb várost kívánok.
Vajdaságban ma túlnyomóan borús, esős időre van kilátás. A legmagasabb nappali hőmérséklet 19 és 22 Celsius-fok között ingadozik majd.
Az országban is hasonlóan alakul az időjárás. Felhős lesz az ég, nagy mennyiségű csapadékra kell számítani országszerte. A legalacsonyabb reggeli hőmérséklet 14 és 19, míg a legmagasabb nappali 18 és 23 fok között alakul majd.
Az előrejelzések szerint a hétvégére is borús, esős időt jósolnak a meteorológusok, csupán a következő hét elején számíthatunk több, kevesebb napsütésre.
Európában esős időre van kilátás a Brit-szigeteken, az Appennini- és a Skandináv-félsziget egyes részein. Napos, meleg időre lehet számítani Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban és Oroszország európai részén. A kontinens legnagyobb részén a legmagasabb nappali hőmérséklet 16 és 24 fok között alakul majd, míg délen 33 Celsius-fok körüli értékek várhatók.
A Balkán-félsziget legnagyobb részén borús, csapadékos időt jósolnak a meteorológusok. Csupán Görögország déli részein és Bulgária keleti területein lesz napos az idő. A félsziget leghidegebb fővárosa Szarajevó, 17 fokos hőmérséklettel, míg a legmelegebb Athénban lesz, ahol 31 fok körüli értékek várhatók.
Vízállás
A Duna Bezdánnál 482 (-11), Apatinnál 532 (0), Gombosnál - (-), Palánkánál 418 (12), Újvidéknél 401 (10), Slankamennél 395 (9).
A Tisza Törökkanizsánál 235 (-2), Zentánál 276 (0), Törökbecsénél 293 (0), Titelnél 390 (10).
A Béga Tamásfalvánál -40 (0).
A Temes Módosnál 104 (32), Torontálszécsánynál 270 (16).
1382
Nagyszombaton 56 éves korában, súlyos betegség következtében meghalt I. (Nagy) Lajos magyar király (egyidejűleg Lengyelország királya), az első európai uralkodó, akinek serege nagy győzelmet aratott a törökök felett.
1898
Erzsébet (Sissi) osztrák császárné és magyar királyné a Genfi-tó partján, séta közben merénylet áldozatául esett, Luigi Luccheni olasz anarchista megtámadta és leszúrta.
1919
Ausztria aláírta a Szent Germain-i békét, melynek értelmében Nyugat-Magyarország egy része, Burgenland osztrák terület lett.
1846
Elias Howe szabadalmaztatta a varrógépet.
1890
Megszületett Elsa Schiaparelli olasz-francia divattervező, aki kiegészítőivel és drámai színeivel felélénkítette a divatot 40 éven keresztül. 1932-ben hozta divatba a válltömést.
1919
A Párizs melletti Saint-German-en-Laye-ben a szövetségesek aláírták Ausztriával a békeszerződést.
1946
Meghalt Halasy/Halassy Olivér kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, úszó, sportoló.
1990
Szaddam Husszein iraki vezető olajat ajánlott fel azoknak a fejlődő országoknak, akik támogatják őt az Öböl-háborúban.
1542
Nürnbergben meghalt a zsebóra feltalálója, Peter Henlein német műszerész.
1716
Nagyenyeden meghalt Pápai Páriz Ferenc orvosdoktor, az első magyar nyelvű orvosi könyvek összeállítója.
Automatizált tejellátást nyújt egy gazda Németországban: tejadó automatát telepített Kölnhöz közeli gazdaságához.
A „tejkút” feltankolásáról 78 tehén gondoskodik, illetve gazdájuk, Bruno Stauff. Az automata éjjel-nappal üzemel, hétvégén és ünnepnapokon egyaránt. Aki nem hozza saját tejesüvegét, vehet a gazdaságtól palackot. A tej garantáltan őstermelői, abszolút friss, zsír- és fehérjetartalma pedig magasabb, mint az áruházakban kapható, kezelt tejeké.
Stauff 70 eurocentért adja literjét, drágábban, mint egy nagyáruház, viszont jobb minőséget kap a vevő. Értékelik is sokan, vannak, akik Kölnből autóznak 30 kilométert oda-vissza a „tejomathoz”, mivel ha egyszer rákaptak az ízére, nem ízlik nekik többé annyira a nagyáruházi.
A tejautomata 12 ezer eurós beruházás Stauff gazdának, aki biztos abban, hogy hosszabb távon kifizetődik.
-on!
