Az USA „békeháborúi” vajdasági tükörben
Washingtontól Vlagyivosztokig, sőt még Vajdaságban is felkavarta a kedélyeket Barack Obama Nobel-békedíja. A derűlátók a reményt, a pesszimisták a közelgő merényletet, a cinikusok pedig egyenesen a semmit (vagy éppen a sűrűsödő afganisztáni háborút és az el nem ismert iraki halott százezreket) látják mögötte. Mint ahogy általában lenni szokott, nyilván senkinek sincs egészen igaza, de bizonyosan mindenki látja az igazság – vagy legalábbis a megélhető valóság – legalább egyik fontos foszlányát.
A Magyar Szó elektronikus hasábjain is élénk vita folyik arról, hogy mit érdemelnének inkább Amerika vezetői: babérkoszorút vagy börtönláncokat. Azok szerint, akik úgy gondolják, hogy a világnak nincs szüksége vezető erőre vagy akár irányt adó eszményekre, minden nagyhatalmi háború önös érdekű és elítélendő. Irakban az olaj, Afganisztánban valami más rejtett ásványi kincs (a legújabb internetes összeesküvés-elmélet tárgya) megkaparintása a fő cél, és a terrorizmus elleni háború meg a demokrácia-teremtési próbálkozások csak a lényeg elkendőzését szolgálják. Azok viszont, akik hajlandók belegondolni, hogy mennyivel nagyobb lenne a zűrzavar a világban, ha még egy ilyen Amerika sem létezne, azok arra is hajlamosak, hogy „megbocsássanak” egy-két birodalmi háborút.
Ezt a blogírót nehéz lenne az iraki háború támogatásával vádolni (ld. A Birodalom odavág c. könyvet 2004 tavaszáról: www.abirodalomodavag.info), mégis igyekszik megérteni, miért lehetetlen az, hogy Obama egyetlen kézjegyével véget vessen akár az iraki, akár az afganisztáni megszállásnak.
Nem akarok most a kőolajról meg egyébről beszélni, az sokkal alaposabb elemzést igényel. ÉsAfganisztánba nem is a „demokratizmus meggyökereztetésének” maszlagával vonult be Bush, hanem mert ott uralgott egy olyan középkori rezsim, amely otthont és „hivatalos” támogatást nyújtott az Al-Kaidának. Ugyanazok a fundamentalista önkényurak mellesleg nyilávnosan megbotoztatták a focizni vagy iskolába merészkedő kislányokat („akik” mellesleg nyilván még a szovjet megszállás alatt kukucskáltak ki először a fátyol alól, hogy utána visszazavarják őket a szovjetverő, akkortájt még Amerika által pénzelt „hazafias erők”) – hogy a kar- és egyéb levágásokról, a kivégzésekről ne is beszéljünk. Gondolom, kevés olyan olvasónk akad, aki ilyen világot vagy akár csak ilyen Afganisztánt szeretne látni. Annál is inkább, mert az ilyen világ nemcsak az egri várig jutott el, hanem asszonyaik manapság is fátyolba öltözötten járnak előkelő európai meg amerikai vendéglőkbe is – ahol senki sem bántja őket. Ha viszont a mi feleségeink-húgaink-lányaink látogatnák meg az ő hazájukat, akkor viszont nem a vendégjog érvényesül, hanem a fátyol meg a bot.
Szóval bonyolult a világ, és Obama nyilván nagyon jól tudja, hogy Afganisztánt a birodalmak temetőjének szokás nevezni – Londontól Moszkváig nagyon nagy urak foga tört bele a toprongyos-szandálos szirti seregek otromba-ostoba fanatizmusába. Obama azt is tudja, hogy roppant otthoni feladatait csak úgy tudja megvalósítani, ha az amerikai jobboldal frontszerű ellenállását valamilyen módon megtöri. Őt már az egészség-biztosítás általánossá tételének ötlete miatt is hitlernácinak meg sztálinkommunistának bélyegezték meg „hazafias” amerikai tömegek.
Gondoljunk csak bele, mennyi ideig váratna magára egy merénylet, ha az oly hőn áhított afganisztáni kivonulás után néhány héttel vagy hónappal megismétlődne egy szeptember 11-ike!? És ehhez nem is kell csúszós ideológiai síkra tévednünk: elég, ha felidézzük, hogy az amerikai elnökök esküvel fogadják, hogy megvédik az országot. Márpedig az esküszegők büntetése...
De az Egyesült Államok „békeháborúinak” átalányban történő elítélése is legalább egy pici rövidlátásra utal. Lassan unalmassá váló példák, de jusson eszünkbe Németország, Japán, Olaszország, Korea példája: az amerikai győzelem után mindez a nagy ország szövetségessé vált és valódi demokráciát fejlesztett ki. Nem mindenütt olyan egyszerű persze, de azért ezeket nem lehet szem elől téveszteni.
De ide sorolhatnánk akár Oroszországot, Vietnamot, sőt Kínát is: az egykori ellenségek ma legalábbis elfogadható partnernek számítanak. Akárcsak Szerbia, amelyet Washington bombákkal kényszerített Milošević megbuktatására, és ma ugyanaz a szerb elnök, aki oly hithű nemzetvédőként igyekszik Koszovót visszaszerezni, Ohióba zarándokol az ottani nemzeti gárda együttműködését biztosítandó.
Amerika sok hibát vétett és kíméletlen versenyt kényszerített a világra, amelyben manapság önmaga is vesztésre áll. De ne fessük az ördögöt a falra: az elefánt nem gyilkolni jár a porcelánboltba, hanem mert békében szeretne kalmárkodni a csecsebecsékkel – már ami közülük épségben megmarad.
PunkTum.
A békedíj inkább a Bush kormánytól való megszabadulás örömét fejezte ki és csakugyan inkább jövőbeni támogatást fejezett ki.
A hozzászólók között kialakult vita igazán érdekes. Előrebocsájtom, hogy a háború, mint olyan mindig teljesen indokolotlan és soha, egyik félnek sincs teljes mértékben igaza. A harcosok egy része mindig azért harcol, hogy kiélje beteges hajlamait. Másik része pedig hisz a hatalom által kialakított ideákban. Aztán ott vannak azok, akiket kényszerítenek... A történelem mindig adok-kapok. Nagyhatalmak emelkednek fel és vállnak enyészetté. Idő kérdése csak. Régi sebeket felszaggatni sem a személyes életünkben, sem pedig a nemzetünk múltjában felesleges, hiábavaló és persze fájdalmas. Tudomásul kell venni, hogy ez történt régen és felismerni, hogy ennek nem kell kihatással lenni a jövőre. Gyerekeinket mérgezzük gyűlölettel, ha mindig másokat hibáztatunk nemzetünk helyzetéért. Mindenhol vannak olyan személyek, akiket a gyűlölet életet és örömüket lelik abban, hogy másokat is felbújtatnak. Egy nemzet annál értékesebb, minnél többet képes tanulni másoktól. Mi Vajdaságiak sokat kaptunk az által, hogy ide születtünk. A múltra emlékezni kell, nem felhánytorgatni.
Ami pedig a szent magyar nemzetet illeti...valami oka csak volt, hogy Európában rettegtek a hátrafelé nyilazó honfoglaló atyáinktól... meg a keresztelés is tűzzel, vassal történt, szolgák is voltak. Ókori Görögországban, Rómában is. Amerikában is, jobbára akkor, amikor még angol gyarmat volt... Nem azt állítom, hogy a szolgaság helyes. Az sem helyes, ahogyan manapság az amerikai társadalom működik. Ezt egyik napról a másikra megválltoztatni még Obama se tudja. Az egész világon régi, begyöpesedett energiák próbálják visszafogni a haladást. A Nobel-díjat kiérdemlőket pedig nem csak az alapján ítélik meg az emberek, hogy díjat kaptak.
Kedves#48, nem teljesen értette meg a nézetemet e témáról. Szerintem is a SZERB állam igen is kell, hogy bocsánatot kérjen az 1944/45 népirtásokért, már azért is éppen Ő, mert kiegyenlítette a Csetnikeket ésPartizánokat, és mind a kettőben az ők nemzeti képviselőik voltak a legkegyetlenebb gyílkolászók, akik közül sokan megúszták az egyenruhák átvedlésével és az átköltöztetésekkel, amit Tito meg is engedett (gondolva, hogy a népek keveredésével jobbat tesz, de ebben tévedett). Ami a volt I világháborút illeti, akkor még nem volt divat HÁBORŰS bűnt külön elemezve kísérni, mivel akkori korig a háborúban minden lehetett és belefért.
Egyébként, a témához visszatérve, szerintem ez a díjkiosztás a nóbel díj tekintélyét is rombolja. Ki hiszi el ezek után, hogy azok kapják, vagy kapták a díjat, akik valóban meg is érdemlik?
Nem jól van ez így! Amikor ebbe is beleszól a politika, akkor nagy a baj.
Alapítsanek egy politikai díjat is a Nóbel pénzből, és megoldanák a politikusok kielégítését is. Ebből évente nem egy, hanem pl. 100 politikusnak adnának, mondjuk 500 000 dollár kíséretében. Kezdetben kioszthatnának néhány post humus díjat.
Tukacs T.
Nem lehet a múltat félredobni, mert ezek határozzák mag az országokat és a népeket. A múlt az erős alap, amire építeni kell. Ezért kötelező a múltat a helyére tenni, hiszen a győztesek hazugsággal tömik a fejünket.
Kedves Mihály #40 !
Attól, hogy leigáznak egy országot - pl. Magyarországot - a területeket még magyar, francia, albán, szerb stb. területeknek nevezik. Attól, hogy bizonyos területek ilyen -olyan agresszorok, területfoglalók hatalma alatt vannak, pl. a Szent Korona területei a Szent Korona tulajdona.
Ugyanakkor az ott élő emberek, sőt a terület valódi tulajdonosa sem tehető felelőssé azért, amit a hatalom tesz, mert a hatalom nem a jogos tulajdonosé. Ilyen eset volt az is, amikor Horthy az egész világháború alatt védte a zsidóságot, és a cigányságot is Magyarországon, de miután a német hatalom elfoglalta Magyarországot és tette, amit tett - ezért már nem felelhet a magyar nép, sem Horthy.
Az pedig egyenesen hazugság, hogy a magyar katonák vérengzőek voltak 1914-es háborúban. Az, hogy a "szerb nép" mire emlékszik, nem bizonyíték. Mi is csak azokra az áldozatokra tudunk hivatkozni 1944/45-ből, akiket összeírtunk, pedig sokkal többen voltak. Ha lett volna vérengzés 1914-ben, akkor a "győztes" szerbek már vastagon kikutatták volna, még azt is, ami meg se történt és naponta a fejünkhöz vágnák.
Ne vegye rossz néven Alfődi, de a 44/45-ös eseményekről nem kívánok önnel vitatkozni, mert látom, hogy a bizonyított igazságot félre dobja és hiedelmekre alapozza, amit mond. A 44/45 kegyetlen népirtás, háborús bűn volt, semmi más és nem szakadár szervezetlen csapatok, hanem Tito hadsegere, a partizánok vitték véghez, Tito tudtával és parancsára. A pokolban a helyük! Oda is jutottak.
1849-ben a szerb csapatok két héten keresztül gyilkolták a zentai védtelen magyar népet. Szinte a teljes lakosságot kiirtották és koponyahegyet építettek. A történelem könyvből mégis kimaradt, pont úgy, mint a 44/45. A mai tanult szerb történelem hazugságok tömegét tartalmazza.
És nem utolsó sorban, Magyarország már mindenért bocsánatot kért (azért is, amit el se követett), de Szerbia semmiért nem vállalta fel a felelősséget. Ha nem Tito állt 44/45 mögött, akkor miért nem tisztázta a dolgot, amikor ő valóban teljhatalmú úr volt.
Hagyjuk már a múlt méricskélését, ez nem vezet sehová. Horthy a kommunistákat üldözte (meg szépen másfelé nézett, amikor vitték a zsidók tízezreit), Tito meg az általa ellenségnek nézetteket. Mindkettőnek volt, aki tapsolt. Most meg másként látjuk már a világot.
Gabby, ön irta :**Továbbá Tito igenis felelős volt az akkori vérengzésekért, ez egyszerűen becsület(lenség) kérdése hogy nem vállalta, Horthy-val ellentétben** Hát ha ön szerint nem szintvallásra gondolt, az más ?? De van egy tény, hogy a másik harcvezér Drazsa M. emberei közzül sokan egyenruhát cseréltek, de az öldöklődési hajlamuk és módszereik megmaradtak, és a magyarok javát ők mészárolták le, amivel rombolni próbálták a Partizán menmtalitást. De ez önnek mind egy, ezért nem akar tudni dátumokról se más tényekről se abbol az időkből . . . sajnálom de ezért, most már méltatlannak tartom e témában a további vitázásra . . . Egyszer talán valakik, kimerik deríteni az akkori valós gyilkosok névsorát és a sorsuk további alakulását is, és akkor sokan másképpen fognak talán vélekedni is.
#43 Nem tudom mire gondol "színvallás" alatt. Mindenki tudja azokat a dátumokat, akit érdekel a téma, amelyekre rákérdezett, csak azt nem értem, hogy mit változtat azok ismerete azon, hogy Titó a partizánok vezére volt. Vagy márez sem olyan biztos? Vagy csak "bizonyos" partizánok vezére nem volt, akik most álpartizánok lettek hirtelen? Ők volnának azok a partizánok, akiket csetniknek állított be a korabeli hivatalos propaganda és "elvitték a balhét", nehogy folt essen a népfelszabadító szocialista mozgalom mundérján?
a kormányzó ellentengernagy volt, a monarchia flottájának főparancsnoka
a lakatosinas csak őrvezető (talán razvodnik ?) rangig vitte
ebből (is) következik hogy nem lehet őket egy napon említeni
Különben Horthy hány évig uralokdott, amikor végre színtvallott ? És ha már párhuzamba tette, Tito mikor lett hivatalos államfő ( pontos dátum) és mikor történtek a vérengzések ?
Gabby, az ön logikája betegesebb kezd lenni még a már megismerhető K.I. kitekerősdi zagyva értelem értelmetlenítéstől is.. Az ön zagyva#41 esét nem érdemes még elemezni se, nem hogy vitázni róla. Sajnálom, legyen egy kicsit következetesebb, és senki szájába ne helyezze a nem kimondott dolgokat, csak a konkrétan leírtakat. . .???
Olvasd a Képes Ifjúságban:
Beta/AP
Beta/Hszinhua
Beta/AP
Romániában is befejeződött a népszámlálás, és a hivatalos közegek a napokban ismertették a végeredményt. Ebből kiderült, hogy alaposan megcsappant az ottani magyarok száma. A kilenc évvel ezelőtti több mint másfélmillióhoz képest csaknem kétszázezerrel vannak kevesebben. Az is kiderült, hogy a romániai magyarok művelődési élete központjának számító Kolozsváron igen lényeges a lélekszám csökkenése, de más megyékben sem igazán biztató a helyzet.
Ez alól csupán Kovászna és Hargita megye, vagyis a Székelyföld a kivétel. Ott még számbelileg is tartják magukat a székelyek. Persze ennek okát a régmúltban kell keresni, hiszen száz-százötven évvel ezelőtt megszokottnak számított a nyolc-tízgyerekes család.
Más lapra tartozik, hogy onnan a madéfalvi veszedelem után (amelynek alig egy hónappal ezelőtt volt az évfordulója) Moldovába, majd Bukovinába, onnan pedig az Al-Dunára kirajzottak között ötven évvel ezelőtt is csak elvétve fordult elő, hogy egy családban ebédkor tízen ültek az asztalnál.
Emlékezetem szerint – például Székelykevén – csupán Nagy Bálint kántortanító bácsiék és Nagy Györgyék, akiket mindenki csak szakmájuk után Köteleséknek nevezett, neveltek fel tizenkét gyereket.
Nem tudni, mi volt a nagyobbára kétgyerekes divatnak az oka, de fél évszázad távlatából lehangoló eredménnyel járt, hiszen a földkerekség legdélibb, többségében magyarlakta faluban az egykori négyezer-ötszáz helyett jó, ha kétezren laknak.
Székelyföldön azonban – úgy tűnik – ez nincs egészen így. Lehet, hogy ott sincs már egy családban tucatnyi kenyérpusztító, de el tudom képzelni, hogy megismétlődhet a régi-régi anekdota. Amikor még tíz gyerek volt a divat, az iskolában kérdezi a tanító néni:
– Ábris, tük hányan vattok tesvérek?
– Münk csak heten – felelte a „szégyentől” szemlesütve a kucsmás, harisnyás „gyermëkëcske”.
Vajdaságban ma hideg, ám napos lesz az idő. Mérsékelt délkeleti szél fúj. A legalacsonyabb hőmérséklet -9 és -7 Celsius-fok között, a legmagasabb nappali pedig -2 Celsius-fok körül alakul.
Az országban is hasonlóan hideg idő lesz. Hajnalban -13 és -7 Celsius-fok között ingadozik a hőmérséklet, napközben pedig legfeljebb -9 és -2 Celsius-fokig emelkedik. A Kossava térségében derült lesz az égbolt és mérsékelt délkeleti szél fúj. Az ország többi részében felhős lesz az ég, délutánra azonban mindenhol kisüthet a nap.
Az előrejelzések szerint az előttünk álló napokban is nagyon hideg idő várható. Kedden és szerda délelőtt szinte az egész országban derült lesz az ég. Szerda délután növekszik a felhőzet és csütörtökön már egész nap borús idő lesz. Az esti órákban az egész országban hóesésre kell számítani.
Európa legnagyobb részén borús, zimankós idő van. A hőmérséklet átlagban -10 és 0 Celsius-fok között, a kontinens nyugati részén 1 és 5 Celsius-fok között alakul. Hollandiában, Olaszországban és Görögország egyes vidékein esőre van kilátás. A Pireneusi-félszigeten és Közép-Európában kisüthet a nap.
A Balkán-félszigeten szinte mindenhol derűs lesz az égbolt, a nyugati-részeken viszont napsütésre van kilátás, Görögország egyes vidékein eleredhet az eső. Az Adriai-tenger és az Égei-tenger térségében erős észak-keleti szél fúj.
Vízállás
A Duna Bezdánnál 394 (-13), Apatinnál 450 (-5), Gombosnál 386 (12), Palánkánál 336 (12), Újvidéknél 327 (11), Slankamennál 320 (12).
A Tisza Törökkanizsánál 167 (0), Zentánál 233 (1), Törökbecsénél 306 (0), Titelnél 308 (14).
A Béga Tamásfalvánál 82 (0).
A Temes Módosnál 76 (-10), Torontálszécsánynál 264 (0).
1934
Meghalt Móra Ferenc író, újságíró, múzeológus.
1957
Meghalt Neumann János világhírű matematikus, a számítógép kifejlesztője.
1587
Stuart Máriát, az 1568 óta angol fogságban élő korábbi skót királynőt kivégezték a Fotheringhay kastélyban. A halálos ítéletet I. Erzsébet királynő csak habozva írta alá.
1828
Megszületett Jules Gabriel Verne francia író, többek között az Utazás a Föld középpontjába, a Kétévi vakáció, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül és a Sándor Mátyás írója.
1851
Megszületett Kate Chopin amerikai szerző, aki New Orleans kulturális életének szószólójaként volt ismert, fő műve az 1899-ben írt "The Awakening" ("Ébredés").
1920
Megszületett Lana Turner amerikai színésznő, aki az 1940-es évek Hollywoodjának legendás dívája volt, játszott - többek között - "A postás mindig kétszer csenget", "A három testőr", a "Falcon Crest's" című filmekben.
1925
Megszületett Jack Lemmon Oscar-díjas amerikai színész (Van, aki forrón szereti, Irma, te édes, Furcsa pár, A szomszéd nője mindig zöldebb).
1931
Megszületett James Dean amerikai színész.
1932
Megszületett Szinetár Miklós színházi és filmrendező (Háry János, Az ember tragédiája, Csárdáskirálynő).
1932
Megszületett John Williams Oscar-díjas amerikai filmzene-szerző (A cápa, Csillagok háborúja, Harmadik típusú találkozások, Szuperman, E. T., Az Eastwick-i boszorkányok, Schindler listája, Jurassic Park, Harry Potter).
Az ágyában ütött el autó egy férfit az Egyesült Államokban,valósággal berobbant a házba a sportkocsi.
Vezetője nem várta meg a helyszínen a rendőröket, mivel épp előlük menekült. Áldozata, egy 34 éves férfi egy teljes órán át hevert az autó alá szorulva, míg a tűzoltók ki tudták szabadítani. Szerencsére csak égési sérüléseket szenvedett a lábán és a hátsóján, feltehetően hason fekve aludt, amikor a kocsi a falat beszakítva a hálószobájába érkezett.
A rendőrség közlekedési szabálytalanságok miatt üldözte az autó vezetőjét, egyebek közt szöges útzárral is megpróbálta megállítani, ám az illető kikerülte a vastüskéket, a házat azonban nem tudta. Immár cserbenhagyásos gázolás is van a számláján. A rendőrség keresi.
A kocsit csak több órányi megfeszített munkával tudták „kiebrudalni” a házból – adta hírül a BBC.