Ma húsz éve államcsíny volt Újvidéken
Ma húsz éve is tudtuk, hogy romlott, sőt mérgezett a joghurt, amivel a lefizetett csőcselék közönséges gyarmati provinciává süllyesztett egy fejlett alkotmányos tartományt. A részeg hordák „antibürokratikus forradalma” az erőszak műve volt, a történelem szeméttelepéről akkortájt előráncigált, Milošević-féle pártállamé, amely tisztességes módszerekkel nem tudta elérni, hogy egy kétmilliós közösség lemondjon magasszintű autonómiájáról. Legális és legitim alkotmányviták helyett így bolsevik stílusú leszámolással buktatta meg Vajdaság pártvezetőségét, ami után kártyavárként omlott össze maga a tartomány önállósága is.
Tudtuk, de mégsem tudtunk ellenállni – mi vajdaságiak –, mert zsigereinkben erőszakellenesek voltunk. És azok is maradtunk. Innen származnak örökössé keményedő erkölcsi dilemmáink.
Vajdaság a délszláv háborúk évtizede és az azóta eltelt nyolc esztendő tisztulási folyamata ellenére sem kapta vissza azokat a jogosítványait, amelyekkel az 1974-es szövetségi alkotmány felruházta és a föderáció (az elszakadás jogát kivéve) egyenrangú tagjává avatta. Azokat, amelyek alapján – Trianon óta először – valódi fejlődést tudott biztosítani magának gazdasági, politikai, kulturális és szinte minden más téren, az ismert korlátok ellenére is.
A nyolcvanas évek tartományi pártvezetése sajnos nem volt képes ideológiai szinten is követni ezt a haladást és – a koszovói fejlemények miatt nacionalizmusba süllyedő szerb pártállam követelőzéseinek kivédése érdekében, de túl gyáván – saját maga is a paranoia határáig fokozta az esetleges helyi „elferdülések” utáni kisstílű nyomozgatást. Ahelyett, hogy minél több szövetségest gyűjtött volna maga köré otthon és az ország nyugati részeiben. 1988-ra felismerte ugyan az igazi veszélyt – amely az agresszív belgrádi akadémiáról jött, nem pedig a horgosi orgonahangversenyről – de addigra késő volt. Olyannyira, hogy még a magyar közéleti személyiségek között is akadt olyan, aki inkább Milošević tartományromboló alkotmány-követeléseit támogatta, mintsem hogy részt vegyen a mégoly szerény vajdasági politikai ellenállás szervezésében.
Újvidéken dőlt össze az a Jugoszlávia, amelyben a kisebbségeknek is valódi esélyük volt. És győzött a szerb nacionalizmus láncos kutyáinak csaholó falkája (hogy történelmi dühünkben a bolsevik szóhasználattal illessük annak legutolsó európai csökevényét), ami negyedmillió halálos áldozatot követelt a rákövetkező másfél évtizedben. Tisztességtelen hála lenne, ha hozzátennénk, hogy „szerencsére nem mifelénk”.
Mindennek ma is isszuk a levét – különösen mi magyarok. Bocsánat, de szűkebb Szerbia polgárait nem tudom sajnálni: ők voltak a többség, ők nem álltak ellen saját dúvad vezérüknek. Az egykori nyolc szövetségi egységből hét azóta saját állammá szerveződött, sőt az egyik közülük már az EU elnöki posztját is sikeresen betöltötte – amilyen szintű elismerésre még a „minta-rendszerváltó” Magyarországnak is várakoznia kell. Csak Vajdaság maradt ebek harmincadján.
Ráadásul kisebbségi társaink ebben a tartományban, a szlovákok, a horvátok és a románok régóta kettős állampolgárok lehetnek, ha akarnak, méghozzá úgy, hogy nem kell elhagyniuk szülőföldjüket. Csak a vajdasági magyarok nem nyertek sokat, vagy egyenesen semmit, az elmúlt két évtizedben – hacsak újra meg újra fellobbanó pártmarakodásaink „demokratikus lehetőségét” nem számítjuk annak.
És persze Vajdaság egésze sem nyert semmit – mert többsége még mindig nem képes kiállni saját egyéni és polgári érdekei mellett. A most készülő tartományi alapokmány – akármilyen „nagy eredménynek” is tüntethető fel valamiféle hiper-reálpolitikai retorikával – mégsem több, mint egy fakó léggömb. Minthogy ennek a „statútumnak” az „alkotmánnyal és a törvénnyel” mindenkor összhangban kell lennie (nem véletlen, hogy a tartományi parlament nem törvényeket hoz majd, hanem csak „határozatokat”), a belgrádi parlament egyetlen fős szavazattöbbséggel bármelyik pipahuja előtt fél perccel kiszúrhatja, áthúzva mindent, amit Vajdaság kétmilliós társadalma esetleg nagynehezen kiizzad.
A kérdések egyszerűek, mégsincs rájuk könnyű válasz: Mit ér a reálpolitika, ha minimális eredményekhez vezet!? Kell-e, szabad-e a minimális eredményekkel beérni, csak azért, hogy „szalonképesek” legyünk? És hol van a minimális eredmények elfogadhatóságának határa!?
Faragó kimondta a lényeget:VAJDASÁG FÜGGETLENSÉGE REMÉNYTELEN,MERT A SZERB TÖBBSÉG EZT NEM AKARJA!!!! A mi kissebbségi politikusainkon számonkérni az autonómiáért a harcot HÜLYESÉG!!!!!!!!!!!!
Kutyaharapást a szőrével! Vagyis amit erőszakkal vettek el, ugyanúgy kell visszavenni! Csak az a kérdés, hogy ki és hol kezdje, magyar sehogyan sem, lásd temerini fiúk!
Balog Margit kérdéseire a válasz: bizonyos kérdésekben alapvetően nem kezdeményezhető népszavazás, ezek közé tartozik az ország alkotmányosságára, az államiságrakihatással levő kérdések. Magyarul egy függetlenségi népszavazást "alapból" nem lehet csak úgy megtartani.
Kivételek persze vannak, ld. Montenegró, de az merőben más, mint Vajdaság. Ott egyrészt - feltehetően a szövetségi alkotmány egyes passzusai miatt - rá lehetett venni a szerb felet a népszavazás eredményének elfogadására (Vajdaság esetében ilyen nincs), de ennek ellenére is, nekik is éveket kellett várniuk, mégpedig az EU (!) engedélyére, és eredményességi kritériumis nem mindennapi volt:55%.
Vajdaságban egyébként értelme sem lenne a népszavazásnak, mert a szerb többség úgyse támogatná. Ezt tudva a kisebbségi vezetők sem rohannának fejjel a falnak, és egyfajta semleges álláspontot képviselnének.
Vajdaság függetlensége teljesen reménytelen, a legtöbb, amit legalább elméletben elérhet, az egy széles körű autonómia.
Valóban igan érdekes a heti szavazás pillanatnzi állása! Esetleg magasabb szinten is meg lehetne ismételni a szavazást. Mi lenne ha vajdasági népszavazést tartanénk ebben a kérdésben mint a montenegói testvérek? Ki kezdeményezhet egy népszavazés kiírást?
A Magyar Szó heti szavazásának pillanatnyi eredményei is azt mutatják, hogy a nagy többség (legalábbis az ittszavazók nagy többsége) nincs megelégedve Vajdaság készülő statútumával. Vajon mit szólnak ehhez a magyar pártok vezetői!? A nemzeti tanácsok körül felkorbácsolt vitánál sokkal fontosabb, hogy a tartomány továbbra is Szerbia kiskorúsított mostohagyereke marad-e vagy sem.Valljanak már színt a mi politikusaink is, hogy hajlandók-eharcolni a jelentőségteljesebb vajdasági autonómiáért!
Öregjeink kivágták az eperfákat. Azok terméséből nem lesz ma / holnap pálinka. Ültetett itt valaki másikakat? Vagy már más a lakcím is?
A joghurt miért is lett szimbólikus?
Akkor már tul sok telepes lett őshonos ( Koszovói ki vagyonát ott eladta 10x es áron, és nálunk vett bírtokokat feleáron) és a cérnák, kiknek túl füstös volt már Belgrád, és a mi Vajdaságunk igéretes volt ?
Akkor nem lehetett tudni ki mit vet és arat, de sajnos ma már kitudódott, és mégse lehet semmi normálisat tenni ?
No de aki tudja ma nálunk Vajdaságban kik a vagyonosak (földgazdák)
és kik az állami munkahelyek bitorlói, az tudja hogy a joghurt ujra aktuális lehet, csak meg tudjuk-e emészteni ? és meddig ?
Szerencsére ( sajnos) többlet termeléses volt a jog-hurt iparban is Kosovoban, és a szavatosság lejárta után ÖN GÓLT eredményezett, csak sokkal nagyobb következményekkel. Sajna a NAGYSZERB POLITIKA még mindig nem okult eléggé....és tovább fogyasztja ( és ujrahasznosítani próbálja ) a régi recept szerint...
Sajnos a joghurt gyártók is csúnya gyomorrontást kaptak a saját terméküktől. Ez van ha a lejárt szavatosságú készítmény is elfogyasszuk, hogy már ne vesszen kárba a többlet termék...?? !!
Olvasd a Képes Ifjúságban:
(fotó: Beta/AP)
(fotó: AP)
(fotó: Beta/AP)
A mai középkorúak generációja valamiféle megszokásból még udvariasan, csöndben végighallgatja a hosszúra nyújtott szónoklatokat, megnyitóbeszédeket. A mostani általános iskolások és középiskolások viszont egyszerűen nem tolerálják azt, hogy valaki hosszasan ,,szövegel'' a színpadon vagy a szónoki emelvényen. Egy perc után elkezdenek egymás között pusmogni, halkan beszélgetni, türelmetlenül fészkelődnek, mocorognak a helyükön. Unatkoznak, mégpedig látványosan.
Persze amikor arra gondolok, hogy végigálltam már sokadmagammal olyan kiállításmegnyitót, amelzen a nyugalmazott egyetemi tanár 42 (!) percig olvasta fel a szövegét, s többet megtudtunk a méltató életéről, mint a művész munkásságáról, akkor azt mondom, igazuk van a fiataloknak, hogy nem hajlandók az üres szócséplést végighallgatni, s ennek nem túl udvariasan hangot is adnak. S bizonyára ugyanígy vélekednek mindazok, akik kénytelenek voltak hosszúra nyújtott politikusi okoskodásokat végighallgatni (s egy bizonyos életkoron felül mindenkinek kijutott már ebből). Másrészt viszont riasztó is ez a fiataloknál tapasztalható türelmetlenség. Term;syetesen megvan erre a magyarázat: a mai ifjú nemzedék ahhoz szokott hozzá, hogy a tévében őrületesen pergő képekkel, maximum három percben értesül a világ eseményeiről. Ha valami ennél hosszabb, már elkalandoznak gondolatai, szétszóródik a figyelme. Ez felületességre is szoktat, mert 3 percben nincs idő elmélyülni a dolgokban. Persze, ezzel megfosztják magukat attól a csodálatos érzéstől, amelyet akkor élünk át, amikor egy fotelben kucorogva egész délutánra elmerülünk egy izgalmas regény olvasásában.
Vajdaságban: ma túlnyomórészt napos, meleg időjárás lesz. Gyenge vagy mérsékelt északi szél fúj. A hőmérséklet reggel 7 és 9, nappal 24 és 26 fok között mozog.
Az ország területén: túlnyomórészt napos melegebb idő lesz. Dél körül a Homolje-hegység térségében átmeneti felhősödés előfordulhat. Gyenge északnyugati szél fúj. A hőmérséklet reggel 5 és 12, napközben 21 és 26 fokközött alakul.
Távolabbi előrejelzés szerint: vasárnap még marad a túlnyomórészt napos, meleg időjárás, hétfőn azonban Vajdaságban mérsékelt felhősödés, az ország többi részében változékony idő, eső, záporeső várható, gyenge délkeleti szél kíséretében. Kedden változékony idő lesz, esővel, záporral, zivatarral.
Európában: szombaton a kontinens nyugati felében sok helyen lesz eső, záporeső. Változékony idő várható Kelet-Európában is. A leghűvösebb északnyugaton lesz, alig 10-15 fokkal, míg a legmelegebb a Kelet-európai síkságon lesz, ahol a hőmérséklet 30 Celsius-fok körül mozog majd.
A Balkán-félszigeten: ma változékony lesz az időjárás, több helyen eső, zápor várható, mérsékelt északkeleti széllel. A csúcshőmérséklet 21 és 27 fok között mozog.
1893
Megszületett Bajor Gizi színésznő.
1958
Megszületett Budapesten Bubik István Jászai Mari-díjas színművész. Ismertebb filmjei: Az ember, aki nappal aludt; A kanyaron túl; A halálraítélt; Katona József: Bánk bán; Nyolc évszak; Az óriás; Vérszerződés.
1939
Megszületett Győrben Izsóf Vilmos magyar színművész. Ismertebb filmjei: Hoppá; Nyolc évszak; Mata Hari; A Cárné összeesküvése; A Löcsei fehér asszony; Forró vizet a kopaszra!; Utazás Jakabbal; Az Oroszlán ugrani készül.
1962
Megszületett Kerekes József magyar színész, a Budapesti Kamaraszínház társulatának tagja. Ismertebb filmjei: Némó nyomában - szinkron; Hotel Szekszárdi; Vadkörték - A tihanyi kincsvadászat; Von Trier száz szeme - narrátor; Capitaly; Szegény Lázár.
1975
A japán Junko Tabei megmászta a Mount Everestet, így ő lett az első nő aki feljutott ide.
1994
Meghalt Jacqueline Bouvier Kennedy (lánynevén: Jacquline Lee Bouvier), John F. Kennedy felesége.
1995
Meghalt Páskándy Géza költő, író, színműíró (Piros madár, Hány az óra, Vekker úr?).
1568
A kálvinizmus bevezetése után a katolikus Stuart Mária skót királynő Angliába menekült, ahol I. Erzsébet angol királynő elfogatta és börtönbe vetette.
1825
Párizsban 64 éves korában meghalt Claude Henry de Rouvroy, Saint-Simon grófja, francia társadalomfilozófus, a róla elnevezett szocialista saint-simonizmus mozgalom megalapítója. Művei: "Az európai társadalom újjászervezéséről", "Az új kereszténység".
1861
Megszületett Nellie Melba ausztrál operaénekesnő, aki korának kimagasló koloratúr szopránjaként nagy népszerűségnek örvendett.
Akkora pofont adott magának egy nő Kínában egy szúnyog miatt, hogy a fél fülére megsüketült.
A szúnyog a 38 éves asszony fülénél döngicsélt, ő pedig agyoncsapta ugyan, ám a győzelem „pirruszi” volt, nagy árat fizetett az önfülesért. Olyan erővel és szerencsétlenül csapta meg magát, hogy fülében a hirtelen bepréselődött levegőtől kritikus szintre nőtt a légnyomás és megrepedt a dobhártyája.
„A szúnyoggal végeztem ugyan, de azon az oldalamon most semmit se hallok” – idézte a nőt az austriantimes.at című osztrák hírhonlap.