Film és könyv arról, hogyan élték meg a szarajevóiak a város közel négyéves ostromát
A háború borzalmas. Ez közhely. Azonban maga a borzalom is lehet többféle. Attól függően hol és hogyan éljük azt meg. Vajon a hátországban vagyunk, laikus szemlélőként figyeljük az eseményeket, a fronton nyomulunk fegyverrel a kézben, vagy pedig…
.jpg)
Vagy pedig egy város lakói vagyunk. Egy olyan városé, amelyben úgy vagyunk kénytelenek élni mindennapjainkat, mintha valamely valóságshow kényszerült szereplői lennénk, azzal a „csekély” különbséggel, hogy itt nem kamerával, hanem távcsöves puskával és ágyúkkal kísérik minden lépésünket.
Szarajevó lakói közel négy évig éltek egy olyan valóságshow-ban, amely az életükről szólt és amelyben mindenki nyert, aki életben maradt. Így, vagy úgy.
A város zárlata 1992. április 4-én kezdődött és egészen 1996. február 29-ig tartott, amikor a boszniai szerb erők 1425 nap után elvonultak a környező hegyekben felállított állásaikból. A blokád ideje alatt a városra napi szinten átlagosan 329 gránát hullott. A negatív rekordot a szerbeknek 1993. július 22-én sikerült beállítaniuk, ekkor egyetlen nap alatt 3777 gránátot lőttek ki Szarajevóra.

Maga a zárlat hivatalosan 1992. május 2-án kezdődött. Ezen a napon az akkor még Bosznia-Hercegovina területén állomásozó Jugoszláv Néphadsereg, tankjaival megkísérelte elfoglalni a boszniai elnökség épületét, amit azonban sikerült megakadályozniuk a várost védő területvédelmi egységeknek. A város védői lezárták a főbb pontokat ezzel akadályozták meg Szarajevó elfoglalását. Ekkor gyújtották fel a főpostát is. Azt, amelynek a falára valaki odaírta az „Ovo je Srbija” feliratot. Egy másik személy pedig alá, hogy: „Budalo, ovo je pošta.“ Ezen a napon történt az is, hogy a JNH egységei a szarajevói repülőtéren egészen egyszerűen elrabolták Alija Izetbegović boszniai elnököt, aki a háromnapos sikertelen lisszaboni béketárgyalásokról érkezett haza. Őt a hadsereg Lukavicán lévő kaszárnyájába zárták be. Ezt követően zajlott le az a nem mindennapi tévéműsor, amelyben az egyik telefonon a fogva tartott elnök, a másikon pedig Ejup Ganić a boszniai elnökség tagja beszélt és egyeztette le az elnök szabadon engedésének feltételeit. A szerb erőknek végül nem sikerült elfoglalniuk a várost, viszont a környező hegyekből, ahol a nehézfegyverzetet már az előző télen felsorakoztatták, naponta lőtték a várost.

Nihad és Sead Kreševljaković szarajevói ikerpár indították útjára az Emlékezés modulja elnevezésű projektumot. Ennek része egy film, Emlékszel-e Szarajevóra (Sjećaš li se Sarajeva?) címmel és egy könyv. Az ötletgazdák elmondása szerint a programot azzal a céllal indították, hogy választ kapjanak a kérdésre: „hogyan kerülhetett sor a huszadik század végén Európa közepén egy népirtásra, városok lerombolására, kulturális és vallási örökség megsemmisítésére? Hogyan lehetséges, hogy egyidejűleg ilyen hatékonyan működhessen a gyors technológiai fejlődés, illetve a lerombolása mindannak, amit létrehoztak? Milyen hatása van mindennek a művészetre?”

Az Emlékszel-e Szarajevóra, című dokumentumfilmet a szarajevóiak készítették. Ez tulajdonképpen a város mindennapjait mutatja be 1992 és 1996 között. Ebben az időszakban a városban több százan vették kézbe videokamerájukat, amellyel saját mindennapjaikat, a körülöttük élőket filmezték. Ezekből az amatőr felvételekből állt össze az 55 perces film (ennek egy rövidített változata megtekinthető a http://blob.blogger.ba/arhiva/2007/04/06/832620 internetes címen). A nehezen követhető, mégis a mindennapokról hű képet adó filmben a polgárok videóra vették otthoni életüket, a városban történteket, azt, ami az óvóhelyeken zajlott.

Láthatunk gyermekeket, akik „látszólag” gondtalanul fociznak, igyekeznek gyerekek lenni az adott körülmények között is, miközben talán nem is tudják, hogy nem ez a normális állapot, láthatjuk a mindennapi élelemért sorban állókat, azokat, akik az orvlövészektől tartva a falak mellett igyekeznek haladni…
A projektum keretein belül készült könyv az 1992. május 2. – Szép, napsütéses nap volt címet kapta. A kiadvány rendhagyó módon dolgozza fel ezt a napot, amikor végérvényessé vált: Boszniában háború lesz, amely nem néhány napig fog tartani. Több mint hatvan különböző embert: újságírókat, az egykori polgármestert, városvédőket, egyszerű embereket kértek meg, írja le, mondja el, hogyan élte meg ezt a napot.

Mindebből egy igen érdekes egyveleg állt össze, amelynek azonban mégis a közös jellemzője, hogy a szarajevóiak egyfajta makacs optimizmussal hitték, elkerülhető a háború, pusztán csak azért mert ők így akarják, hogy minden zűrzavar elmúlik gyorsan. Olvashatunk arról, hogy egyes lakosok például az óvóhelyen rejtőzködve az évi nyaralásukat tervezték.
Irem Silajdžić 18 éves volt ekkor. „Hol van a szerelmem? Őrült kérdés, hiszen biztosan ő is egy óvóhelyen van. Kisebb válság volt a kapcsolatunkban. Jobban mondva nekem volt válságom, de hála Istennek, gyorsan magamhoz tértem, ő pedig megbocsátott. Őrület! Úgy érzem, mindezek után a szerelmem 50 százalékkal megnőtt iránta, vagyis most 150 százalékos” – írta. Többé nem találkoztak.
Volt, aki a könyvbe kézzel írt határidőnaplóját mellékelte, amelyből kiolvasható, mely napon ki illetve mi esett áldozatul a rombolásnak, de olvasható az Oslobođenje napilap aznapi címoldali kommentárja is, Bűntény a világ szeme láttára címmel, illetve a szarajevói tévé aznapi tévéműsora.

Az egyik megrázó és mégis olyannyira jellemző történetet emelném még ki külön. Snježana Mulić édesanyjának aznap volt a születésnapja. Kalácsot készítettek, kávét főztek, majd kiültek a lakótömbben lévő lakás teraszára. A felettük lévő lakásban egy férfi élt, akit „finom embernek” hívtak a háta mögött. Udvarias volt, mindig előre engedte őket és segített felcipelni a bevásárlás után a csomagokat. Őt is áthívták kávézni, amikor megkezdődtek a harcok. Néhány nappal később a bosnyák városvédők a finom embert elvitték. A történet szerint a lakása radiátoraiban fegyvert találtak és volt nála egy lista a lakóházban élő, kivégzésre váró muzulmánok névsorával. A május 2-án őt megvendégelő család azért nem került sorra addig a napig, mert nem a legalsó, hanem a legfelső emelettől kezdte a parancs végrehajtását.
.jpg)
A sort még lehetne folytatni hosszasan. A projektum célja nem a bűnösök felelősségre vonása, hanem az emlékezés és a figyelmeztetés. Arra, hogy ilyesmi ne ismétlődhessen meg. Mi azonban sajnos tudjuk hol élünk, ne legyenek illúzióink. Azok, akik mindezért felelősek, és akik újra belevágnának egy hasonló kalandba, nem olvassák, nem nézik meg az ilyen filmeket, könyveket. Vagy megnézik, de nem hatódnak meg…
.jpg)
Olvasd a Képes Ifjúságban:
Beta/AP
Beta/Hszinhua
Beta/AP
Romániában is befejeződött a népszámlálás, és a hivatalos közegek a napokban ismertették a végeredményt. Ebből kiderült, hogy alaposan megcsappant az ottani magyarok száma. A kilenc évvel ezelőtti több mint másfélmillióhoz képest csaknem kétszázezerrel vannak kevesebben. Az is kiderült, hogy a romániai magyarok művelődési élete központjának számító Kolozsváron igen lényeges a lélekszám csökkenése, de más megyékben sem igazán biztató a helyzet.
Ez alól csupán Kovászna és Hargita megye, vagyis a Székelyföld a kivétel. Ott még számbelileg is tartják magukat a székelyek. Persze ennek okát a régmúltban kell keresni, hiszen száz-százötven évvel ezelőtt megszokottnak számított a nyolc-tízgyerekes család.
Más lapra tartozik, hogy onnan a madéfalvi veszedelem után (amelynek alig egy hónappal ezelőtt volt az évfordulója) Moldovába, majd Bukovinába, onnan pedig az Al-Dunára kirajzottak között ötven évvel ezelőtt is csak elvétve fordult elő, hogy egy családban ebédkor tízen ültek az asztalnál.
Emlékezetem szerint – például Székelykevén – csupán Nagy Bálint kántortanító bácsiék és Nagy Györgyék, akiket mindenki csak szakmájuk után Köteleséknek nevezett, neveltek fel tizenkét gyereket.
Nem tudni, mi volt a nagyobbára kétgyerekes divatnak az oka, de fél évszázad távlatából lehangoló eredménnyel járt, hiszen a földkerekség legdélibb, többségében magyarlakta faluban az egykori négyezer-ötszáz helyett jó, ha kétezren laknak.
Székelyföldön azonban – úgy tűnik – ez nincs egészen így. Lehet, hogy ott sincs már egy családban tucatnyi kenyérpusztító, de el tudom képzelni, hogy megismétlődhet a régi-régi anekdota. Amikor még tíz gyerek volt a divat, az iskolában kérdezi a tanító néni:
– Ábris, tük hányan vattok tesvérek?
– Münk csak heten – felelte a „szégyentől” szemlesütve a kucsmás, harisnyás „gyermëkëcske”.
Vajdaságban ma hideg, ám napos lesz az idő. Mérsékelt délkeleti szél fúj. A legalacsonyabb hőmérséklet -9 és -7 Celsius-fok között, a legmagasabb nappali pedig -2 Celsius-fok körül alakul.
Az országban is hasonlóan hideg idő lesz. Hajnalban -13 és -7 Celsius-fok között ingadozik a hőmérséklet, napközben pedig legfeljebb -9 és -2 Celsius-fokig emelkedik. A Kossava térségében derült lesz az égbolt és mérsékelt délkeleti szél fúj. Az ország többi részében felhős lesz az ég, délutánra azonban mindenhol kisüthet a nap.
Az előrejelzések szerint az előttünk álló napokban is nagyon hideg idő várható. Kedden és szerda délelőtt szinte az egész országban derült lesz az ég. Szerda délután növekszik a felhőzet és csütörtökön már egész nap borús idő lesz. Az esti órákban az egész országban hóesésre kell számítani.
Európa legnagyobb részén borús, zimankós idő van. A hőmérséklet átlagban -10 és 0 Celsius-fok között, a kontinens nyugati részén 1 és 5 Celsius-fok között alakul. Hollandiában, Olaszországban és Görögország egyes vidékein esőre van kilátás. A Pireneusi-félszigeten és Közép-Európában kisüthet a nap.
A Balkán-félszigeten szinte mindenhol derűs lesz az égbolt, a nyugati-részeken viszont napsütésre van kilátás, Görögország egyes vidékein eleredhet az eső. Az Adriai-tenger és az Égei-tenger térségében erős észak-keleti szél fúj.
Vízállás
A Duna Bezdánnál 394 (-13), Apatinnál 450 (-5), Gombosnál 386 (12), Palánkánál 336 (12), Újvidéknél 327 (11), Slankamennál 320 (12).
A Tisza Törökkanizsánál 167 (0), Zentánál 233 (1), Törökbecsénél 306 (0), Titelnél 308 (14).
A Béga Tamásfalvánál 82 (0).
A Temes Módosnál 76 (-10), Torontálszécsánynál 264 (0).
1934
Meghalt Móra Ferenc író, újságíró, múzeológus.
1957
Meghalt Neumann János világhírű matematikus, a számítógép kifejlesztője.
1587
Stuart Máriát, az 1568 óta angol fogságban élő korábbi skót királynőt kivégezték a Fotheringhay kastélyban. A halálos ítéletet I. Erzsébet királynő csak habozva írta alá.
1828
Megszületett Jules Gabriel Verne francia író, többek között az Utazás a Föld középpontjába, a Kétévi vakáció, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül és a Sándor Mátyás írója.
1851
Megszületett Kate Chopin amerikai szerző, aki New Orleans kulturális életének szószólójaként volt ismert, fő műve az 1899-ben írt "The Awakening" ("Ébredés").
1920
Megszületett Lana Turner amerikai színésznő, aki az 1940-es évek Hollywoodjának legendás dívája volt, játszott - többek között - "A postás mindig kétszer csenget", "A három testőr", a "Falcon Crest's" című filmekben.
1925
Megszületett Jack Lemmon Oscar-díjas amerikai színész (Van, aki forrón szereti, Irma, te édes, Furcsa pár, A szomszéd nője mindig zöldebb).
1931
Megszületett James Dean amerikai színész.
1932
Megszületett Szinetár Miklós színházi és filmrendező (Háry János, Az ember tragédiája, Csárdáskirálynő).
1932
Megszületett John Williams Oscar-díjas amerikai filmzene-szerző (A cápa, Csillagok háborúja, Harmadik típusú találkozások, Szuperman, E. T., Az Eastwick-i boszorkányok, Schindler listája, Jurassic Park, Harry Potter).
Az ágyában ütött el autó egy férfit az Egyesült Államokban,valósággal berobbant a házba a sportkocsi.
Vezetője nem várta meg a helyszínen a rendőröket, mivel épp előlük menekült. Áldozata, egy 34 éves férfi egy teljes órán át hevert az autó alá szorulva, míg a tűzoltók ki tudták szabadítani. Szerencsére csak égési sérüléseket szenvedett a lábán és a hátsóján, feltehetően hason fekve aludt, amikor a kocsi a falat beszakítva a hálószobájába érkezett.
A rendőrség közlekedési szabálytalanságok miatt üldözte az autó vezetőjét, egyebek közt szöges útzárral is megpróbálta megállítani, ám az illető kikerülte a vastüskéket, a házat azonban nem tudta. Immár cserbenhagyásos gázolás is van a számláján. A rendőrség keresi.
A kocsit csak több órányi megfeszített munkával tudták „kiebrudalni” a házból – adta hírül a BBC.