Willy Brandt szerb módra

Szinte már megkopott közhelynek számít Willy Brandt, egykori NSZK-beli kancellár emlékezetes gesztusa, amikor felkereste a volt varsói gettó területét, ahol koszorút helyezett el és térdre hullt az áldozatok emlékére. Ennek ellenére azóta ezt a „poént” már sokszor és sokan kijátszották, közöttük délszláv politikusok is. Felemás módon.

Ma már Szerbia esetében, ami a háborús bűnöket illeti, nem az a gond, hogy az ország megtagadná az együttműködést, hanem az, hogy ezt egyfajta kényszerként tünteti fel a polgárok előtt. Arról egy szó sem esik, hogy igen, kérem szépen Srebrenica, Vukovár, Dubrovnik és még számos más esemény igenis megtörtént, ezt szerbek követték el, a mi nevünkben, ez rémes volt, ez bűncselekmény és ettől elhatárolódunk. Ehelyett sokkal inkább a másikra való mutogatás dominál, aminek a lényege, hogy hááááát igen a szerbek elkövettek bizonyos háborús bűnöket, de a másik oldal is a szerbek ellen cselekedett ilyesmit. Boris Tadić Szarajevóban próbált néhány évvel ezelőtt Willy Brandt szerepében tetszelegni, ez felemás sikerrel történt. Nagyjából az volt, amit fentebb leírtam. Bocsánatot kért azért, amit a szerbek elkövettek, azonban hozzátette azt a bizonyos de a másik oldal is... kezdetű mondatot, amivel tulajdonképpen szembeköpte saját magát.

A vadi új szerbiai kormánynak szerves része a Szerbiai Szocialista Párt. Az a párt amely... (és itt mindenki tegye ide a magáét). Amely... a demokrata elnök szerint állatira megváltozott, meg modern lett. Bocsánat mister President. Mikor? Hol? Hogyan? Mondták valaha is, hogy elhatárolódnak a silány Mussollini-imitátor elnöküktől? Annak politikájától? Ébredjünk fel. Nem mondtak semmit. Annyira kicsi és jelentéktelen párt voltak 2000 óta, hogy nem is kérdezte őket senki. A gond az, hogy most fontosak lettek és most sem kérdezi őket senki. Miféle megváltozás? Borka Vučićtyal? Mihajlo Marković akadémikus, Memorandum-ideológussal? Na álljon már meg a n(gy)ászmenet.

Erről a kérdésről Dačić és csapata eddig nem nyilatkozott. Közvetlenül. De megtette közvetve. Véleményüket kormányfői expozéja keretében Mirko Cvetković kormányfő tolmácsolta. A kormányprogram Hágával való együttműködésre vonatkozó részében Cvetković elmondta, álláspontjuk, hogy Hága „minden bűntényt egyformán kezeljen, és ne legyenek kevésbé értékes áldozatok és kedvezményezett elkövetők”. Ebből a mondatból a „megváltozott” SZSZP köszön ránk vissza. Ez az a politika, ami ahelyett, hogy elismerné, hogy egyes szerbek rémes bűnöket követtek el, a bűntények relativizálása mellett száll síkra és az „azzal kezdődött, hogy visszaütöttem” frázis mögé bújtatja a lényeget.

Ebből pedig annyit lehet megállapítani, hogy a Tadić által meghirdetett megbékélésbe, a két elnökét vesztett párt között simán belefér, hogy ahelyett, hogy az „európai irányultságú demokratikus erők” igyekeznének a szocialistákat a realitások felé fordítani, ehelyett ők fogadják el a „miloševići örökséget”. Tudják, „senkivel nem állunk háborúban”, „a szerbek csak védekeznek”... hogy ne folytassam.

Ergo: minden készen áll arra, hogy megalakuljon a Szocialista Demokrata Párt, amely ugyan Európában látja a jövőt, de nem hajlandó tisztázni a múltat. A tisztázatlan második világháborús délszláv múlt, a csetnikek és az usztasák vonatkozásában vezetett oda, ahová ez az ország a lőporfüstben jutott. És a tisztázatlan kilencvenes évekbeli vérontás, a bűntények relativizálása, megtagadása, a gyilkosok kegyelemben való részesítése és a másik oldal démonizálása vezethet újabb összetűzésekhez. Ez az a felelősség, amit Tadić a nagy megbékéléssel a vállára vesz. Miközben Zoran Đinđić pártját vezeti.