Szocialista „átállás”?

A maratoni választási kampány végére minden szereplő meggyőződhetett erejéről, lehetőségeiről, potenciális szövetségeseiről és azokról, akik biztosan nem jöhetnek számításba. E téren talán kissé meglepő módon ebben a pillanatban a szocialisták jelentik a meglepetést, vagy inkább mondhatjuk úgy is, hogy ők számítanak titokzatossági tényezőnek. Magyarán: könnyen megtörténhet, hogy e párt a választások után a demokratikus oldallal fog szövetkezni. Erre több kijelentés is utal.

Ezek közül a legfrissebb Nikolić tegnapi megnyilvánulása. A radikális alelnök ugyanis az AP hírügynökségnek úgy nyilatkozott: Milošević a bűnös Kosovo elveszítéséért, ugyanis hajlandó volt a tartomány felügyeletét átadni az ENSZ-nek, annak ellenére, hogy tudta, ez Kosovo függetlenségéhez vezet. Néhány nappal korábban Ivica Dačić, a szocialisták vezetője virágnyelven arról beszélt, hogy mivel a konzervatív-nemzeti oldal nem kíván velük szövetkezni, ezért marad a másik tömörülés. A demokraták az SZSZP-vel kötendő esetleges szövetségről még valamikor a kampány kezdetén nyilatkoztak, de akkor ennek határozott cáfolata következett. Nyilvánvaló, hogy nem volt jó kampányfogás, ezért inkább jobbnak látták, ha ideiglenesen szőnyeg alá söprik a témát.

De lássuk, kiről is beszélünk! A szocialisták már nem azok, akik 2000-ben voltak. Mint a régió kommunista utódpártjai általában, így ők is elsősorban a nyugdíjasok szavazataira számíthatnak. Éppen ezért egyrészt szövetkeztek a nyugdíjasok pártjával, másrészt pedig erőteljesen a szociális kérdésekre fókuszáltak kampányuk során.

Ivica Dačić elsősorban a szociális kérdésekre helyezte a hangsúlyt

Miután a pártot sokáig egyfajta béklyóban tartó Milošević eltávozott az élők sorából, családja pedig Moszkváig menekült, ahonnan egyhamar nem fognak hazatérni, egyéb hágai kiruccanásban érintett tagjuk pedig nem maradt, így várhatóan a még szabadlábon lévők kiadatása kapcsán sem várható részükről komolyabb elégedetlenkedés.

Milošević nélkül a szocialistáknak is könnyebb

A párt megtisztult, vagy inkább elhagyták azok az elemek, akik a kilencvenes években megtapasztalt politika hívei és szószólói voltak. Legtöbbjük Koštunica karjaiban vagy a radikálisok berkeiben talált új menedékre. Az SZSZP ma egy olyan politikai erő, amellyel elképzelhető, hogy közös nevezőre tudnak jutni a reformirányultságú erők pártjai.

Miután nyilvánvalóvá vált, hogy sem a radikális–SZDP-s oldal, sem pedig a demokrata–LDP–kisebbségi tömörülés nem tud túlsúlyba kerülni a választások után, ezért kénytelenek lesznek ezen felül mással is szövetkezni. A jelenlegi egyetlen olyan erő, amely, még ha feltételes módban is, de semlegesnek nevezhető, az a szocialisták tömörülése, ezért könnyen megtörténhet, hogy az új kormányt az európai irányultságú erők és a szocialisták alakítják, akár koalícióra lépve, akár pedig úgy, hogy egyes pártok – főként az LDP vagy pedig a ligások – elveiket követve ellenzékből támogatnak egy kisebbségi kormányt. Amely ismét nem fog teljes gázzal haladni Európa felé, de legalább nem húz visszafelé sem. Legalábbis reméljük.