– Szó sincs itt szívügyekről, Tematild, hanem kemény politikáról – világosítá fel őt atata. – Tadics kénytelen volt véget vetni ennek a veszélyes útlezárásos színjátéknak, amire korábban ő maga buzdította a barikádosokat, mert különben lőttek az uniós tagjelöltségnek. A legutóbbi incidensek után világosan megüzenték neki Brüsszelből, hogy elbúcsúzhat az unió előszobájától, ha nem zabolázza meg a nyakas mitrovicaiakat.

– Nekem az tetszett, hogy a Boris úgy állította be a dolgot, mintha nagyon aggódna eme csökönyös rönkforradalmárokért, nehogy bajuk essen a káforosokkal vívott csatában – kuncoga a Zacsek. – Emezek pedig annyira beleélték magukat a nemzeti hős szerepébe, hogy már nem is hallgatnak az elnökre. Ráadásul pont német katonákat sebesítettek meg, amikor a németek így is szívják a fogukat a nyugat-balkáni atyafiak befogadása miatt.

– Lehet, hogy Mitrovicában sok partizán filmet vetítenek – okoskoda amama.

– Ugyan mi köze a világháborús filmeknek a barikádosokhoz, Tematild? – izgula atata.

– Az, Tegyula, hogy azokban a filmekben is pont úgy heccelik a német megszállókat a partizánok, mint a Zubin Potok-iak a káforkatonákat. Csak ezeket nem a Titó vezényli, hanem a Kostunyica Vójó.

Jaés az idős nagyapó a partizánként véghezvitt hőstetteiről mesél az unokáinak.

– Képzeljétek, egy alkalommal egymagam támadtam meg négy német járőrt a városban! Két ellenséges katonát lelőttem, de kifogyott a golyóm, és a másik kettő üldözőbe vett. Már majdnem utolértek, de szerencsére az egyik sarkon elcsúsztak, és így egérutat nyertem.

– Hú, milyen bátor voltál, nagyapó! – mondja a nagyobbik unoka. – Én biztos összezartam volna magam félelmemben.

– Hát mit gondolsz, min csúszott el az ellenség?

Amama pedig aziránt érdeklőde, hogy lesz-e élő közvetítés a héten elhunyt Ante Markovics temetéséről?

– Miért kellene közvetíteni egy volt jugoszláv kormányfő temetését, Tematild? – csodálkoza atata. – Se nem államférfi, se nem szent.

– Tévedsz, Tegyula, mert az Antét ma is szentként emlegetik. Csak az a kár, hogy a Cvetkovics nem barátkozott vele.

– Nem értem, mi haszna lett volna ebből a szerb miniszterelnöknek?

– Nem neki lett volna haszna, Tegyula, hanem nekünk. Megtanulta volna tőle, hogy kell kormányozni. Emlékszel, akkor éltünk a legjobban. Hét dinár volt egy dojcsmárka, és annyit kerestél, mint németben a gastarbeiterek.

– Meghalt Ante, oda a jólét – bólogata atata. – Törődj bele, Tematild, hogy az akkori jólét már csak szép emlék, akárcsak a dojcsmárka. És ahogy elnézem a mai vezetőket, nem hiszem, hogy valamikor is olyan kormányunk lesz, hogy megint annyit keressünk, mint az elnyomott gastarbeiterek.

– Talán majd ha a mi vömöszönk még jobban megerősödik, és átveszi a kormányzást – ábrándoza amama.

– Honnan veszed ezt a butaságot, Tematild, hogy a mi kisebbségi pártunk kormányra juthat?

– Onnan, Tegyula, hogy Belgrádban is terjeszkedik. A Magyarzóban olvastam, hogy már szerbek is csatlakoznak hozzá, mert felnéznek rá.

– Hát ez tényleg nagyon szép eredmény – bólogata a Zacsek. – Annyira szép, hogy napilapunk két nap egymás után első oldalon számolt be róla. Hátha valaki nem vette meg az előző napi újságot. Mindjárt eszembe is jutottak a komcsi idők, amikor az újság mindennap emlékeztette a jónépet a párt vezető szerepére meg az osztályharcra.

– Ejnye, Zacsek, magának mindenről az az átkos korszak jut az eszébe – inté őt atata. – Pedig azt hittem, hogy már beleszokott az új időkbe, amikor hálistennek nincs se osztályharc, se pártállam, se örökös elnök. De sajnos jólét se.

Jaés a Cvetkovics afelől érdeklődik Merkel német kancellárnál, hogy náluk mennyit keresnek a dolgozók, és mire költik a fizetésüket.

– Nálunk a havi átlag kétezer euró. Ebből ötszázat levonunk adóba, háromszáz elmegy élelemre, ugyanennyi benzinre, autóra, ruházkodásra. Hogy a többit mire költik, az nem érdekli a kormányt.

– Nálunk a havi átlag háromszáz euró, ebből százat levonunk adóba, kétszáz elmegy élelemre, ugyanennyi benzinre, ruházkodásra.

– Jó, jó, de a hiányzó pénz honnan van?

– Az nem érdekli a kormányt.

PISTIKE, elnyomott nebuló és terjeszkedő párttag