Az ülésen a politikusok és a tanügyi szakemberek nagyon sokszor használták a tagozat kifejezést teljesen helytelenül, ugyanis valójában osztályok összevonásáról kellett volna beszélniük.
A szerb „odeljenje” magyar megfelelője lehet tagozat és osztály is, de a kettő nem azonos, tehát nem lehet a kettőt egyszerűen felcserélni, mint ahogyan a köznyelvi szerb „sir” a magyarban lehet sajt és túró is.
Ezeknek a szakkifejezéseknek a használata félrevezetheti a szakszókincsben járatlan olvasót, rádióhallgatót, ill. tévénézőt nemcsak Vajdaságban, hanem más magyar nyelvterületen is.
Palich Emil Magyar–szerb kéziszótárában (Budapest, 1968) a két érintett szó magyarázata a 699. és a 829. oldalon külön-külön szerepel.
A fenti megállapítás vonatkozik egyéb pedagógiával kapcsolatos kifejezésekre is. Ilyen például a tükörfordításból eredő kombinált tagozat, amelyet sokan kétnyelvű (szerb–magyar, ill. szlovén–magyar) tagozatoknak gondolnak nálunk, Vajdaságban is, de Magyarországon szinte kivétel nélkül, amit alkalmi beszélgetések során magam is tapasztaltam. Ennek a magyarázata, hogy egykor kísérletképpen Jugoszláviában voltak ilyen tagozatok, a Muravidéken még napjainkban is vannak. Nálunk jelenleg ezt a kifejezést az összevont osztályokra vonatkoztatják.
Hasonló a pótoktatás kifejezés is. Sokan arra gondolnak (joggal), hogy magasabb, emelt szintű oktatásról van szó a pótdíj, pótadó, pótétkeztetés stb. analógiája alapján, ugyanis ezek esetében bizonyos többletről van szó. Ebben az esetben a felzárkóztatás vagy a korrepetálás lenne a megfelelő kifejezés („Korrepetálás… a tanítónak, szaktanárnak a tanítási órákon kívüli többletmunkája gyenge tanulók segítése, a bukások megelőzése érdekében…, Pedagógiai Lexikon, II. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977).
A mi pedagógusaink körében ezek a leggyakrabban használt pontatlan kifejezések. Elterjedésük és használatuk a tanítók és a tanárok képzését végző professzorok rovására írható, mivel ők sem használják az oktatási munkájuk során az összmagyarság által elfogadott és használt terminus technikusokat, amelyeket a szakszótárak világosan megfogalmaznak. Példaként említem, hogy az érintetteknek csak fel kellene lapozniuk a Pedagógiai Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979) III. kötetének 379. lapját az osztály, ill. a IV. kötet 223. oldalát a tagozat helyes értelmezése céljából.
balogh istván
Kedves Imre kollégám!
Végre valaki helyíre tette a szót, a jelentést! A döntnököknek fogalmuk nincs leginkább arról, amiről beszélnek és határoznak. Végzetes követni fölkészületlen képviselőinket! Elkötelezett embert infarktusközeli állapotba sodorhatnak.
Ám a legnagyobb baj, hogy a fölkentek és nem a hozzáértők döntenek olyasmiben, ami hosszabb távon meghatározó iskolarendszerünk alakítására és alakulására.
SIR példád pompás, sajt vagy túró. Mellesleg: kinek milyen észt osztott le az Úristen. És mindkét tejtermék után ott a savó. Hát erről ennyit!
A többi nyelvi példád is helytálló, megszívlelendő. Ám mindebből a tanúság: öreg pedagógusok még értik, érzékelik a problémákat, kifejthetnék véleményüket a délvidéki magyar iskolák működtetéséről is, de kit is érdekel az ő szavuk, ha nem tagjai valamely politikai tömörülésnek?
És akik ott, azon tömörüléseken belül ténykednek, mennyire elismert pedagógusok is? Ki visel gondot erről? Maradhat-e a jó tanár katedráján, ha magasról pottyint politikára?
Imrém! Egyáltalán, ki a jó tanár? Van-e manapság jó tanár?
Aztán: hogy varázslóink nem ismerik az osztály, a tagozat közötti különbséget, hogyan is elmélkedhetnének arról, hogy mit jelent egy magyar tannyelvű iskola? Milyen is az?
Zentán elvileg van belőle három (Thurzó, Csokonai, Tömörkény), de egy kalap alá vettek mindent, így a magyar nemzeti vonatkozások kiiktatódnak, marad az állami, mert a közös igazgatóság hozza meg a programot. Nerked ez ismerős Szabadkáról is, talán a kedves szülőknek is.
Ennyit a tömbmagyarság magyar iskolai lehetőségeiről.
És mióta van ez így: 1957 óta.
Azt hinné az ember a vadkommunizmus korában meg sem szólalhatott a magyar magyarul. Pedig: akkor lett az én (magyar)kanizsai általános iskolám Arany Jánosból Jovan Jovanovic Zmajjá, akkor szűnt meg a zentai Bolyai Farkas gimnázium, aztán lett Mosa Pijade, ahogyan azzá lett minden vajdaság két- és többnyelvű gimnázium. A két zentai gimit akkor összevonták. Ma Végel László azt mondja, két magyar gimnázium van Zentán. Neki biztosan hisznek világszerte, nekem ki hisz?
Atyámfia, Gombár Imre! Jó egészséget, kellemews és kedves öregséget kíván rági barátod!
És milyen jó, hogy megszólaltál!
Ez így igaz, rendet kéne rakni ezen a területen is a szakszavaink között.