A panorámafelvételek az utóbbi időben divatosak. A görbülő állcsontokról a képet kivetítik egy síkra, egy filmre. Egyik fajtájuknál a sugárforrás a filmmel együtt extraorálisan helyezkedik el, és forogva sugaraz, végigpásztázva az arcot. Ezt kivetítve megkapjuk az OPT-t, vagyis az ortopantomográfot. Ez az eljárás a rétegfelvételezés alapján működik, ami a tomográfia alapja. Itt csak a kívánt réteg, a forgási tengely irányába kerülő az éles, a többi elmosódik, de ma már sok információt hordoz magában. Egy képen látjuk az egész fogazatot, állcsontokat és az arcüregeket stb. A beteg élharapásban rögzíti fejét, hogy mindkét fogsor élesen kirajzolódjék. A legújabb berendezések számítógépes programokkal működnek, automatizáltak, és az élességnek, a kontrasztnak, a mozgási paramétereknek, a koponyaméretnek megfelelően rögzítik a képet, és a csontsűrűséget is ellenőrzik. Ezen high tech készülékek komputerprogramjai változatosak és a teleröntgenre is jók.
A CT, vagyis a komputertomográfia és a CAT, vagyis a komputeres axiális tomográfia is olyan, mint a tomográfia, csak a felvételeket érzékelők alakítják át jelekké a számítógépben, és itt is csak a kiválasztott réteg éles.
Manapság a röntgenfilmet a klasszikus röntgenfilm mellett korszerű elektronikus berendezésekben félvezető érzékelők észlelik. Ezek leginkább a modern digitális fényképezőgépek CCD érzékelőihez hasonlítanak. Vannak olyan amorf szilíciumérzékelők, melyeket bevonnak röntgenelnyelő képességű anyaggal. Itt a röntgensugarak fényvillanásokat okoznak, és a szilíciumréteg ezt elektromos jelekké alakítja át. A másik fajtánál a röntgensugarak rögtön átalakulnak elektromos jelekké a szcintillátorban.
Régebben a röntgenfilmet az ún. sötétkamrában hívták elő. Ez nem teljesen sötét, hanem általában vörös vagy sárgászöld, különleges lámpákkal ellátott helyiség. Itt fontos a gondos és tiszta munka. A filmet kibontják a papírtasakból és előhívják. Az előhívó különböző vegyi anyagokat tartalmaz, melyben van ható-, védő-, lúgosító és késleltető anyag. Ezeket az anyagokat előre elkészítik az előhívó tankba, és a filmeket az előhívó csipesszel vagy rudakkal a tankba süllyesztik, hogy befedje azokat az anyag. Ekkor nem szabad a filmeket mozgatni. Már kb. 1 perc után megjelenik a kép, mely hozzávetőlegesen 5 perc alatt teljesen tiszta, előhívott. Az előhívási időt az óra csengése jelzi. Ez az idő az előhívó hőmérsékletétől, a filmektől is függ. Idővel az előhívó elöregszik, ki kell cserélni, kb. kéthetente. Léteznek gyors előhívók is. Az előhívás után a filmeket vízben kell tartani fél percig, utána rögzítőbe helyezni, mivel előtte a film nem áttetsző, zöldesfekete. Ezeket a brómezüstszemcséket oldja le a rögzítő. Ezután a film áttetsző, fényre nem érzékeny. A rögzítés ideje 10 perc.
Manapság a röntgengépek mellett léteznek automatizált előhívó berendezések, melyek lehetnek félautomaták vagy automaták, melyeknek fénytetejük van, és nappali fényben is működnek. Az előhívási idő kb. 1,5–6 perc, és szárazon kibocsátják a filmet, mind az intra-, mind az extraoralisat.
A sugárvédelemmel védekezünk az ionizáló sugaraktól. Az ionizáló sugarak minden anyagban, élő és élettelenben, az atomokat ionizálják. Ez a fizikai hatás a sejtekben, szövetekben biokémiai változást idéz elő. Az ionizáló sugarak a röntgensugarak, a gamma-sugarak, az elektron- proton-, alfa- és neutronsugarak. Lehetnek természetes eredetűek vagy mesterségesek. Természetes eredetű a háttérsugárzás, ami leginkább kozmikus eredetű, és elenyésző mennyiségben a levegőből, a földkéregből vagy az élelemből származó radioaktív elemek sugárzásából származik. A mesterséges eredetű ionizáló sugarak is lehetnek többfélék. A medicinális ionizációs sugarak a röntgensugarakból erednek, a radioaktív izotópok orvosi alkalmazása során keletkeznek, a professzionális sugarak a nukleáris energia termeléséből és a radioaktív izotópok ipari alkalmazásából, a stratégiai ionizációs sugarak pedig a nukleáris fegyverek kipróbálása utáni környezetszennyeződésekből. Végül léteznek civilizációs ionizációs sugarak, melyek elenyészőek, de rendre jelen vannak környezetünkben. Ezek a mérőeszközökből, az órák számlapjának világító festékanyagából vagy a televíziókészülékekből áradnak.
Fontos megismerni a védelmi eljárásokat, mivel a sugarak hatása összegződik és a keletkezésük forrása is bővül. A világban két szervezet foglalkozik sugárvédelemmel, mégpedig az ICRP és az IRPA (angol rövidítések). Mérésekkel kimutatták, hogy az emberi szervezetet leginkább a medicinális ionizációs sugarak terhelik, és a röntgenfelvételek száma is emelkedik világviszonylatban. Ezért fontos a sugárvédelem a röntgen esetében.
A röntgen-sugárvédelem három részből áll. Első a sugárterhelés csökkentése. Ezt úgy érjük el, hogy csak indokolt esetben javalljuk a röntgenfelvételt, jó és rövid expozíciós filmeket használunk, az extraoralis filmeknél erősítőernyőt, a tubusnál pedig szűk diafragmát alkalmazunk. Fontos még a röntgencső pontos beállítása és a jó előhívás.
Fontos még a betegek sugárvédelme is, mely lehet somatikus és genetikus. A somatikus sugárvédelemnél fontos feladatot végez a tubusban helyezkedő alumíniumlemez, mely elnyeli a lágy sugarakat. A bőr sugárterhelése nagyobb közeli felvételkor. Távfelvételkor védeni kell a csontvelőt és a nemi szerveket. Várandósoknál egyáltalán ne röntgenezzünk! Egy fogfelvétel dózisa általában 1–3 R.
A másik betegvédelem a genetikai. Tudjuk, hogy valamennyi ionizáló sugárzásnak van genetikai hatása, ami abból áll, hogy a sugarak a kromoszómák sejtjeiben, amelyek az örökítőanyag fő hordozói, elváltozásokat, vagyis mutációkat okoznak. A mutációk öröklődnek, de nem a közvetlen, hanem a későbbi leszármazottban, és recesszívek. Más szövetekben a káros hatásból regenerálódhatnak a szövetek, de a gonádokban a hatás irreverzibilis. Ezért a nemi szerveket a legfontosabb védeni a káros ionizáló sugaraktól, de ezt a hatást teljesen kiküszöbölni nem lehet.
Fontos a védőpajzs és a védőkötény használata, különösen a fiataloknál, a nemzőképeseknél. Ezeket ólomból készítik, és 0,25 mm-es ólomgumi lemezből állnak. Az OPT-felvételeknél kétszárnyú kötényre van szükség, mely a hátat is védi. Mivel ezek a kötények igen nehezek, ezért használatukat kerülik, ami nem indokolt és káros.
Végül fontos a röntgenezőknél is az állandó sugárvédelem. Felvételkor tilos a filmet vagy a beteget, esetleg a gyereket tartani. Létezik távolsági vagy védőfalas sugárvédelem. A távolsági sugárvédelem kivitelezhető nagy területű rendelőkben, ahol csak kevés felvétel készül. Ennek alapja, hogy a röntgensugárzás csökken a távolság négyzetével. Ilyenkor fontos kikerülni a primer sugarakat. Ha ez nem kivitelezhető, akkor a felvételt készítő is viseljen védőkötényt! Lényeges az is, hogy a berendezést csak a felvétel idejére kapcsoljuk be.
A védőfalas védekezés nagyobb röntgenközpontokban használatos, ahol a röntgenberendezést külön boxban vagy szobában helyezik el. A box három fala 100 mm-es tégla vagy barit, míg a negyedik fal 0,7 mm-es ólom védőfal. Szemmagasságban van az ólomüvegből készült figyelőablak. Alatta lóg az időkapcsoló óra. Ezek a falak védenek a primer sugaraktól, de a szekunderektől és a terciálisaktól nem.
Sugárfizikus méri meg ezeket a sugarakat, és a dolgozókat érő megengedett sugárdózis felső határa heti 100 mR. Ezt filmdozimetriás eszközzel mérik, melynek eszköze a filmplakett, amelyet a köpenyre erősítve viselnek meghatározott ideig, majd a központba küldik leolvasásra, ezt követően a központ az új filmmel elküldi a plakettet új mérésre. Ez az ellenőrzés folyamatos.
